Májusban a hónap művésze díjat Goda Richárd képzőművész kapta. A kerületünkben élő művész rendkívül sokoldalú, hiszen a festészetben, a szobrászatban, a kollázstechnikában és a fotóművészetben egyaránt otthon érzi magát. Kérdeztük a pályájáról és a kerületről egyaránt.
Tősgyökeres XXII. kerületi?
Fehérváron születtem, de a gyerekkoromat már Budapesten töltöttem, itt jártam általános iskolába, és gimnáziumba a piaristákhoz. 25 éves koromban megnősültem, akkor kerültem a kerületbe, azóta itt élünk. Elmondhatom, hogy életem nagyobb részét már itt, a kerületben töltöttem, a Rózsavölgyben. Nagyon megszerettem ezt a környéket.
Mikor dőlt el, hogy képzőművész lesz?
Tulajdonképpen már gyerekkoromban, hiszen nagyapám Huber István, festőművész volt, több évtizedig tanított rajzot a piaristáknál, tőle örökölhettem a tehetséget. Sokat segített gyerekkoromban festegetni. 15-16 évesen kezdtem el intenzíven foglalkozni a festészettel.
Ha jól tudom, nemcsak a festészetben bontakozott ki?
Amikor kiköltöztünk Rózsavölgybe, a kert mindent megváltoztatott. Egy vihar az egyik diófánk ágát letörte, amit eltettem és megőriztem. Pár év múlva kiszáradt, és elkezdtem faragni. Ekkor fedeztem fel magamnak a fafaragást, illetve a faszobrászatot. Mindig is izgatott a festészet és a fotózás is. A festőtechnikám abban speciális, hogy vegyes technikát használok: kollázst, pasztellt és temperát.
A fotózásban is otthon érzem magam. Ezek együtt megférnek, sőt, összeérnek a művészetemben. Az alkotás mellett tanítok az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskolában. 1992-ben indult el a katolikus iskola, az alapító tagok egyike vagyok. Rajzot és művészettörténetet tanítok, illetve osztályfőnökként is kísérem a gyerekek munkáját.
Volt már kiállítása a kerületben?
Korábban főleg Szentendrén állítottam ki, de megfordultam többször a Kályha Galériában Újbudán is. Az utolsó kiállításom szeptemberben volt a Próféta Galériában a Bartók Béla úton, a PROF-I-LOC VIBE című anyagomat állítottam ki, 20 festményt és új szobrokat is.
Mind dolgozik jelenleg?
Új szobrokat faragok, illetve az utolsó kiállításom hatására még készítettem tematikában hasonló munkákat, amikkel remélhetőleg a kerületben is meg tudok jelenni ősszel vagy jövőre.
Van-e kedvenc saját alkotása?
Vannak fontosabb műveim, amiket eladtam, és próbálom nyomon követni a sorsukat, de a kulcsműveket megtartottam, tőlük nem tudok megválni. Jelenleg nagyon közel áll hozzám két Vénusz-szobrom, amiket mahagóniból faragtam. Az elsőt 10 évvel ezelőtt készítettem, a másikat a pandémia alatt. Rókatündér és az Insta Vénus munkáimat nagyon szeretem. Festményeim közül is van pár, amelyek otthon a falon lógnak, nem adom el őket.
Van kapcsolata a kerületi képzőművészekkel?
Természetesen ismerem az itteni alkotókat. Tamás Mária művésztársammal már többször állítottam ki. Jó kapcsolatot ápolok az alkotókkal, de jellemzően magányos művész vagyok.
Meglepte, hogy májusban ön lett a hónap művésze?
Örömmel fogadtam a díjat, de váratlanul ért. Tavasszal a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért kiváló tehetséggondozó kategória díjazottja lettem. A díjátadó után pár nappal kaptam a kerületi elismerést. Az előző a tanári, a tehetséggondozói munkámat díjazta, ez pedig a művészi tevékenységemet. Mindkettőnek nagyon örültem.
Milyennek látja a XXII. kerületet?
Borzasztóan megszerettem. Az első kerületben éltem korábban, amely exkluzív kerületnek számít, jól is éreztem magam, de mindig vágytam a kertre, a szabadabb létre, amit Rózsavölgyben tökéletesen megtaláltam, és sikerült kialakítani azt a miliőt, amit megálmodtam. Ide született a lányom, az unokáim is sok időt töltenek itt. Amióta itt élek, a kerület sokat változott, dinamikusan fejlődő, nagyon élhető városrész.