Nemcsak utcát, hanem szakorvosi rendelőt is neveztek el róla Budafokon, a legendásan jó orvosról, aki nagyon sokat tett a város egészségügyéért. Nézzük, ki is volt Dr. Káldor Adolf. Helytörténeti sorozatunk harmadik része róla emlékezik meg.
Felvidéken született 1882. augusztus 10-én Modor községben (Pozsony vármenyében). Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1908-ban a Szent István Kórház alkalmazta, mint segédorvos, ezután Budafokon 1909-ben magánrendelőt nyitott. Az I. világháborúban főhadnagyként a harctéren teljesített szolgálatot, amiért több hadi kitüntetést kapott. 1916-ban leszerelése után Budafok nagyközség hivatalosan is a község orvosává választotta. Ekkor telepedett le végleg Budafokon a mai Leányka utcában. 1928-ban Budafok megyei jogú város tiszti főorvosává választották.
Az I. világháborút követően a nagy csecsemőhalandóság enyhítésére, Káldor kezdeményezésére Budafokon felállították a Csecsemőgondozó Intézetet. 1944-ben zsidó származása miatt feleségével, Herzfelder Borbálával együtt elhurcolták. Káldor Adolf ismerősei, barátai és munkatársai körében igencsak sok német volt, ezért mindvégig riogatásnak vélte a zsidóüldözésről szóló híreszteléseket. Hiába figyelmeztették befolyásos emberek, hogy meneküljön, nem gondolta, hogy bajba kerülhet. Budafokon az Olajhegy utcában jelöltek ki a zsidók számára gyűjtőházat.
Rendkívül jó ember volt és betegei körében közkedvelt. A budafokiak próbálták megmenteni, ezért lefizették a gyűjtőház őreit, hogy kihozzák a doktorukat, de sajnos ő ezt visszautasította, így 1944. július 12-én feleségével együtt Auschwitzban pusztult el. Fiúkat, Imrét a budafokiak elrejtették, aki később Ausztráliába emigrált, ahol egyetemi tanárként dolgozott évtizedeken keresztül.
A Szakorvosi Rendelőintézet főbejárata mellett található mészkő posztamensen Dr. Káldor Adolfot ábrázoló bronz büsztjét Schaár Erzsébet Munkácsy Mihály-díjas budafoki szobrászművész készítette.