Címlap KultúraHelyi érték Interjú Garbóci Lászlóval, a XXII. kerület elismert helytörténészével

Interjú Garbóci Lászlóval, a XXII. kerület elismert helytörténészével

by talastunde

Garbóci Lászlóval Budafok központjában, a Spiller cukrászda teraszán találkoztam. Beszélgetésünk alatt sokszor kinéz, s odaint a járókelőknek. Úgy tűnik, hogy sokan ismerik, mondhatni központi figura. A felszolgáló hölgy is ismerősként köszön rá.  Lelkesen mesél a kerületéről, ősei lakhelyéről. Kis túlzással mindent tud Budafok-Tétényről. Árad belőle az információ. A rendelés után- még mielőtt bármit is kérdeznék tőle- azonnal belekezd helytörténeti ismeretközlő előadásába.

„Budafok 1926-tól város, 1928-tól megyejogú város és 1950. január elsejétől, amikor a főváros területét 207 négyzetkilométerről   525 négyzetkilométerre növelték az 1949. évi,   XXVI-os törvény 1. paragrafusa értelmében,  csatolták Budafokot is a fővároshoz. Ekkor kerül Budapesthez   Újpest, Kispest, Soroksár, Budatétény, Nagytétény is.  Budafok önállósága 1950. január elsejével szűnt meg.”

Ön Budapesten vagy Budafokon született?

 1949-ben születtem, ezért az anyakönyvi rovatban a mai napig úgy szerepel, hogy budafoki vagyok, az öcsém, aki másfél évvel fiatalabb, ő budapestiként van bejegyezve. Kisgyerekek voltunk, amikor nagymama sokat mesélt nekünk a régi Budafokról, ami sokkal jobban lekötötte az érdeklődésünket, mint a hagyományos, klasszikus mesék. Az egész család bekerült a mesébe, hiszen az őseink itt telepedtek le. A dédnagyapám 1909-től 1916-ig Budafok nagyközség bírája volt, nagyon sok mindent tudott a kerületről. Azt hiszem ez a családi kötelék nagyon erős motiváció volt a helytörténet iránti érdeklődésem kialakulásában.

A budafoki Budai Nagy Antal gimnáziumban tanultam latin tagozaton, ami később nagy előnyt jelentett a levéltári kutatásokban. Történelem szakkörbe jártam a középiskolában, de az érettségi után nem vettek fel az egyetemre, katonának vittek, majd hamar megnősültem. Műszaki pályát választottam, mélyépítő lettem, de közben a történelem, a helytörténet nagyon foglalkoztatott.  Amikor a gyerekeim iskolások lettek, akkor kezdtem el tudatosan foglalkozni helytörténettel. Elkezdtem levéltárakba járni, a Széchényi Könyvtárba is. Minden idős emberrel, akiről tudtam, hogy helyi kötődése van riportot készítettem. Elég sok mindent összegyűjtöttem a kerület múltjából. 1983-1984-ben megindult egy helytörténeti kör a művelődési ház szervezésében, aminek a vezetésére felkértek, s a mai napig vezetem. 5 évvel később a Budapesti Városvédő Egyesületnek megalakult a helyi csoportja, a Promontor-Tétény munkacsoport, annak is alapító tagja lettem.

Ekkor kristályosodott ki bennem, hogy Budafok-Budatétény-Nagytétény épített és természeti értékeinek a megvédése, bemutatása, ismertetése számomra a legfontosabb. Ez azóta is tart. Először a Tétény-Promontor újságban kezdtem el írni, majd a Fővárosi Levéltár is felkért. Elkezdtem a Tájak- Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban a budafoki látnivalókról publikálni. Budafok szakrális emlékeiről is írtam. Az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején létrejött a Ceba kiadó, amelynek dr. Kasza Sándor volt a vezetője, aki elhatározta, hogy az 1910-es években Borovszky Samu által jegyzett Magyarország vármegyéi és városai sorozat mintájára a megyékről ad ki könyveket.

A fővárosról két kötetet adtak ki. Ebben a XXII. kerületről írtam, amely később önálló kiadványként is megjelent. Sokat jártam a Fővárosi Levéltárba, amely a Leonardo utcából került át a Teve utcába.  Ott ismertem meg Szabó Csaba fiatal kutatót, aki azóta az Országos Levéltár főigazgatója. Az ő javaslatára indítottam kurzust fiatal főiskolásoknak, egyetemistáknak, akiknek a szakdolgozat megírásában nyújtottam segítséget.  Az elmúlt 30 évben 50-60 szakdolgozatnak voltam bírálója, egyetemisták konzulense. A fiatalokat mindig igyekeztem inspirálni, hogy olyan témáról írjanak a saját kerületükben, ami tényleg érdekli őket, kíváncsiak rá.  

Ha jól tudom, helytörténeti sétákat is vezet a mai napig?

Igen, ezeket 1988-ban kezdtem el, hogy ismerjék meg az emberek a lakóhelyüket. Budafokról, Budatétényről, Nagytétényről vezetek tematikus sétákat. Budafokon belül nagyon sok téma van: a pincék, Budafok építészeti értékei, Budafok szakrális értékei, a Törley-múzeum, Törley József síremléke, amit sajnos az 50-es években meggyaláztak és kiürítettek. Külön érdekesség a kerület legrégebbi utcája, a Péter-Pál utca. Budatétény régi épületei is nagyon érdekesek. Csontváry Kosztka Tivadar nem egyszer járt Budatétényben. Nagytétény esetében pedig biztosan szóba kerül a Metallochemia, aminek a jogelődje a Magyar Ónművek és az 1279-es történelmi jelentőségű tétényi országgyűlés is kihagyhatatlan téma.

A helytörténeti sétáknak a mai napig vannak érdeklődői?

Igen, nagy számban jönnek az érdeklődők. Idén eddig 24 helytörténeti sétám volt, pedig a koronavírus miatt elmaradt egy-kettő. Legutóbb a budafoki temetősír sétát vezettem, ahol azokról a történelmi személyekről beszéltem, akik meghatározó szerepet töltöttek be Budafok vagy Tétény életében és ott vannak eltemetve. Ötven érdeklődő volt. A sétákat minden hónap első szombatján szervezzük.  A legközelebbi okt.3-án lesz, melynek témája a  bornegyed bemutatása. Októberben Törley Mauzóleum történeti sétát is tartok, amely mindig nagyon népszerű.

Milyennek látja a kerület arculatát?

Jelenleg  újra felkarolta az önkormányzat  a turisztikát. Ebben van a legnagyobb nyereség. Budafoknak van egy szerencsés geológiai adottsága, a pincerendszer, melynek hossza 80-100 km között van. A múlt század elején egész Európán végigsöpört a philoxera járvány, mely a hatalmas szőlőterületeket elpusztította. Budafokon a szőlőket nem telepítették újra, helyette – felismerve, hogy a terület alatt építkezésre kiváló mészkő található – elkezdték a mészkövet kitermelni, amely által hatalmas pincerendszer jött létre, amely a világ egyik legnagyobb ma is működő pincerendszere.

 1987-ben a Róma melletti Frascatiban 21 magyar város kapta meg a „ szőlő és bor nemzetközi városa” kitüntető címet, amit  Budafok is megkapott.  Sokan mondják, hogy itt nincs is szőlő, de pincészet van bőségesen. Jelenleg újra felfedezik Budafokot és a pincék előnyeit, mert a legalább 8 méteres mészkő vastagságnak köszönhető, hogy a pincéknek az egész éves hőingadozása 2 maximum 3 fok, a relatív páratartalom pedig 80 % fölötti. Ebből adódik az itteni pincék kiválósága.

Garbóci László helytörténeti érdekességeit a kerületről órákig tudnám hallgatni, lenyűgöz a tudásával és lebilincselő előadásmódjával. Kérdésemre, hogy a kerülettől kapott -e valamilyen elismerést eddigi teljesítményéért, nagyon szerényen jegyzi meg, hogy a XXII. kerület díszpolgára és ugyanakkor Budapestért-díjjal is jutalmazta a főváros. Azt hiszem, ezek azt elismerések nagyon jó helyre kerültek! 

Garbóci László több szerzővel közösen írt ,népszerű helytörténeti könyve

Olvasta már?