Szalayné Kozári Ella, a Budafok-Tétényért Városfejlesztő Kft. munkatársa zöldfelület-gazdálkodási szakreferensként sokat tesz azért, hogy a kerület még zöldebb és még élhetőbb legyen. Ella gyerekkora óta sportol, 20 évig játszott a Budafoki Kézilabda Sportgyesületben. A sport szerelmese, nyáron a Szenior Atlétikai Országos Bajnokságon három dobószámban is országos bajnok lett.
A BKSE csarnokban vagyunk. Milyen érzés újra itt lenni a kézilabdapálya közelében?
Minden sportcsarnoknak más a szaga. Itt kézilabdáztam 20 évig, ezért beleívódott az emlékeimbe ennek a csarnoknak az illata. Másfél éve már nem edzek itt, de a régi emlékek hamar visszajönnek és kellemes érzéssel töltenek el, hiszen két évtizedig kézilabdáztam Budafokon.
Mikor kezdődött az érdeklődése a kézilabda iránt?
A labda egészen gyerekkorom óta a kedvenc játékszerem, sporteszközöm. Dunavecséről származom, ahol harmadikos voltam, amikor a kézilabdaedzőm beválogatott a csapatba. Ott kezdődött minden, akkor szerettem meg a sportágat. A gimnáziumban sem hagytam abba, majd Budapesten is folytattam. A csapatban általában balszélső voltam. A kézilabdában mindent szeretek, mert komplexnek tartom, hiszen a futás, az ugrás, a dobás mellett a csapatszellem is előtérben van. Változatos és sokrétű felkészültséget ad a kézilabda, amit bármelyik sportágban lehet később kamatoztatni. Balszélsőként fontos volt a gyorsaság, hiszen a védekezés után a támadásban mindig a két szélsőnek kell gyorsan elhúznia, hogy gólt tudjanak lőni.
Milyen rendszeres elfoglaltságot jelentett ilyen szinten kézilabdázni?
Hetente 2-3 edzésünk volt, illetve a meccsek hétvégeken. Szülés után is próbáltam mihamarabb visszaépíteni a sportot az életembe. A férjem is sportoló, ő is tudja, hogy mit jelent felkészülni a versenyekre, milyen áldozatokat kell hozni ezért.
Nehéz szívvel zárta le a húsz év kézilabdázást?
A húsz év alatt próbáltam többször elszakadni a kézilabdától, mert az izületi adottságaim nem a legjobbak, ezért sokszor sérültem. Egy-egy műtét után megfogadtam, hogy abbahagyom: ilyenkor áttértem egy másik sportra, például a biciklizésre, duatlonra vagy a jiu-jitsura, de hamarosan mindig visszatértem a kézilabdához. Legutóbb, amikor a gyerekeimet elvittem Janecskó András atlétikai edzőhöz, akkor derült ki számomra, hogy van szenior atlétika, és az idősebb csapattársaim is ott edzenek. Tavaly májusban az atlétika elcsábított, így kevésbé volt fájdalmas lezárni a kézilabdás korszakomat, hiszen folytattam a sportot egy másik sportágban. Kicsit csalódtam, hogy nincs kislabdadobószám, amit gyerekként nagyon szerettem, de ettől függetlenül a dobószámokban jó eredményeket sikerült elérnem a versenyeken, és indultam ugró- és futószámokban is. Most leginkább a dobószámokra koncentrálok, vagyis a súlylökésre, a gerelyhajításra, a diszkoszvetésre, a kalapácsvetésre és a nehézkalapács-vetésre. Ezekből áll össze egy dobó ötpróba. Ezeknek a technikája más és más. Legutóbb nyár végén rendezték meg a Szenior Atlétikai Országos Bajnokságot, ahol sikeresen teljesítettem: súlylökésben, gerelyhajításban, nehézkalapács-vetésben is országos bajnok lettem.
Milyen célokat tűzött ki maga elé az atlétikában?
Az elsődleges célom már teljesült, hiszen szerettem volna az országban valamiben a legjobb, az első lenni. Mikor ez tavaly sikerült, akkor nem éreztem óriási kihívásnak. Nyár elején Finnországban rendezték meg a Szenior Atlétikai Világbajnokságot, ahol az egyik csapattársam indult. Figyelemmel követve az eredményeit, megcsillant számomra is a remény, hogy nemzetközi vizekre is érdemes lenne evezni. Jövőre lesz Olaszországban a Szenior Atlétikai Európa- bajnokság, most erre szeretnék felkészülni.
A gyerekei is örökölték a sport iránti szenvedélyt?
A sport szeretete nálam és a férjemnél is nagyon fontos, ezért egyértelmű volt, hogy a gyerekeknek is megpróbáljuk továbbadni. Szabina és Petra nagy kedvvel próbált ki több sportágat is, de nagy szerelmük már 5-6 éve a jiu-jitsu. Mindketten világkupagyőztesek, a nagyobbik lányunk, Szabina pedig májusban Európa-bajnok lett. A férjem, Szalay Gergő grapplingben lett idén országos bajnok, ami testvérsportága a jiu-jitsunak. Nálunk a családban a sport kiemelkedő szerepet tölt be, az egészség megőrzése szempontjából tartjuk nagyon fontosnak. Ahhoz, hogy egy sportot megfelelő alázattal végezzünk, nagyfokú kitartásra, terhelhetőképességre van szükség, amit az élet minden területén pozitívumként tudunk kamatoztatni.