A polgármester mindenkit meghallgatott, és továbbította a kéréseiket az illetékes minisztériumhoz.
Budafok-Tétény polgármestere a nagy tiltakozást kiváltott “státusztörvény-tervezet” benyújtása után felkereste a kerületi iskolákat, konzultált a helyi pedagógusokkal, hogy meghallgassa a javaslataikat. 12 általános iskolából 9-et, 4 gimnáziumból 2-t kérdezett meg 3 hét alatt. A felmérés módszertani alapja az volt, hogy felajánlott a teljes dolgozói kar számára egy személyes megbeszélést, de csak oda ment el, ahova meghívást kapott. A polgármester ezek közül az intézmények közül mindenkit meghallgatott, és eljuttatta a kéréseiket az illetékes minisztériumhoz.
“Jeleztem, hogy legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni a törvénytervezettel kapcsolatos kérdésekre, és eljuttatom az illetékeseknek a felvetéseiket, az észrevételeiket. A beszélgetésekről jegyzeteket készítettem, de nem volt hangfelvétel, hivatalos jegyzőkönyv, és az önkormányzat képviseletében egyedül voltam jelen. Azt kértem, hogy kollégaként kommunikáljunk, és ne a vitára helyezzük a hangsúlyt, hanem a problémák beazonosítására törekedjünk, és lehetőleg tegyenek megoldási javaslatot is” – közölte a polgármester, aki korábban már ért el országos szintű eredményt az SZTK ügyében. Az akkori tárgyalások eredményeként azok az önkormányzatok, akik ezt kérik és van forrásuk a költségekre, megtarthatják a szakrendelőjüket.
Közben elfogadták a törvényt, így felvetődhet a kérdés, hogy mi értelme van beküldeni ezeket a javaslatokat a minisztériumba? A válasz: egy ilyen átfogó, komoly változásokat eredményező törvény millió módosító indítvány után nyerheti el a végleges formáját, így minden javaslatnak súlya van, hiszen a mostani törvény még változni fog. Ráadásul pont egy pedagógus a közvetítő, hiszen Karsay Ferenc 1985-től a mai napig dolgozik tanárként, jelenleg 3 kerületi intézményben és a Testnevelési Egyetemen óraadó. Ezek alapján jelentős pedagógusi, közigazgatási és fenntartói tapasztalatot szerzett az elmúlt évtizedekben.
“Számomra egyértelmű, hogy a kormányzat az utóbbi tíz évben felismerte az oktatás átalakításának, korszerűsítésének szükségességét, és ezen belül kiemelkedően sokat tett a pedagógusok presztízsének, munkájuk gazdasági és társadalmi elismerésének javításáért. Ugyanakkor azt is naponta átélem, hogy a tanári kar és az intézményekben dolgozó segítőik egyre elégedetlenebbek, és – különösen az elmúlt egy évben – egyre gyakrabban és határozottabban adnak hangot ennek az elégedetlenségnek. A pedagógusok rossz társadalmi közérzetének kialakulása több évtizedes folyamat, melynek jelenlegi gyújtópontja az új köznevelési törvény (az ő megfogalmazásukban státusztörvény)” – írta a polgármester.
Az oktatási ágazatra vonatkozó kormányzati stratégiai szándék és az egyértelműen pozitív intézkedések tehát fordítva képeződnek le a fejekben, ellentétes hatást váltottak ki az érintettek körében a polgármester szerint, aki saját bevallása szerint erre a furcsa jelenségre kereste a választ a kerületi iskolákban, meghallgatva az észrevételeiket, a panaszaikat.
Az általános tapasztalatok között szerepelt, hogy a tanári pálya presztízse alacsony, az iskolai dolgozók kiszolgáltatottak, túlterheltek, senki sem kérdezi meg a véleményüket, jelentéktelen és inkompetens a szakmai érdekképviselet, a tanári jövedelem alacsony, a munkaidőre vonatkozó rendelkezések nem egyértelműek, a teljesítménymérés mikéntje kifogásolható, az intézményi autonómia szintje a minimálisra csökkent. Az integrált nevelés, a tankönyvekkel kapcsolatos problémák, a tananyag mennyiségének csökkentése is felmerültek, valamint a tantestületek egybehangzóan jelölték meg legnagyobb problémaként a munkaerőhiányt és a szakma elöregedését. Az anyagi megbecsülés egyértelműen az első helyen állt a válaszok között. Az önálló alkotó munka, a pályakezdők számára a megfizethető lakhatás biztosítása, valamint az adminisztrációs terhek csökkentése szintén égető feladat, amire a pedagógusok várják a megoldást. A kiszámítható és biztonságos életpálya lehetősége alapvető törekvése minden érintettnek.
A polgármester kiemelt fontosságúnak tartja a közvetlen párbeszéd lehetőségének kialakítását, így csakúgy, mint az SZTK-k ügyében, most a saját pályáján is vállalta a közvetítő szerepet. Az iskolák részéről azt a visszajelzést kapta, hogy hálásak, amiért végre valós képviseletet kapnak, nem csak politikai célokra használják őket. A döntéshozók felé tolmácsolt kéréseiknek pedig még lehet foganatja, hiszen egy ilyen átfogó, komoly változásokat eredményező törvény még sokáig nem lesz teljesen kész, módosító indítványok sora után nyerheti el végleges formáját, amihez hozzájárulhatnak a kerületi iskolák észrevételei is.