Karsay Ferenc-interjú a reggeliről, a halállistáról, a névtelen levelekről, az ingatlanokról

by ildikarakai

• Ma mit reggelizett, polgármester úr?

• Nem szoktam reggelizni, csak kávét ittam. Tudom, ez egy rossz szokás, de a napot sporttal szoktam kezdeni, és azt nem jó tele gyomorral csinálni.

• Csak érdekelt minket, hogy ma volt-e luxusreggeli. Mert Kerekes Gábor (Momentum) önkormányzati képviselő azt írta, legutóbb a polgármester közpénzből zártkörű luxusreggelit fizetett magának és vállalkozóknak, Jurás László asszisztálásával. Ott volt homár?

• Induljunk a mesék birodalmából az egzakt világ irányába: nem volt homár, és nem olyan emberek voltak jelen, akik ne tudnák maguk is kifizetni a reggelijüket. Amúgy, ha egy tárgyalópartner megvendégelését fontosnak tartom, akkor saját döntésként is meg tudom tenni, közvetítők nélkül. Tudomásom szerint a kör sem volt zárt. A helyi Ipartestület a legbefolyásosabb kerületi vállalkozókat, érdekképviseleti szervezeteik tisztségviselőit (Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara, Vállalkozók Országos Szövetsége), valamint a Jurás László által gondozott tornacsarnok-építési projektet anyagilag támogatókat hívta meg. Én pedig azt kértem, hogy önkormányzatunk stratégiai partnerei is kapjanak meghívást. Nagyjából hetvenen voltunk. Ez helyi szinten elég átfogó merítés a vállalkozói körből. Az asztalon sonka, tojás, virsli, péksütemények, zöldségfélék, kávé, tea, üdítők voltak.

• Azért lehetett látni a fotókon, jól nézett ki.

• Ennek örülök, mert sok múlik a tálaláson, nem csak az asztalon, hanem a tudósításban is. Szerintem nem volt flancolás, és azt hiszem, egyszer egy évben megérdemelnek egy ilyen minimális gesztust azok a vállalkozók, akik a kerületért dolgoznak, helyieknek adnak munkát, itt fizetnek adót, ide kötődnek, vagy itt akarnak a jövőben is dolgozni, szolgáltatni, befektetni, üzleteket kötni.

• Miért nem a vállalkozók fizettek? Ha úgyis megengedhetik maguknak.

• Valamikor a 80-as években sportolóként voltam Hollandiában, és családoknál laktunk. Jó barátságot kötöttem az engem vendégül látókkal, akik meghívtak vacsorázni egy étterembe. Amikor a fizetésre került sor, megdöbbenésemre csak a saját számlájukat fizették ki, a sajátomat pedig magam álltam. Nagyon furcsálltam, hiszen ők hívtak meg, de tudomásul vettem, hogy ott így szokás. Lehet, hogy ettől lettek olyan jómódúak. Nálunk ez nem így van. Amikor Jurás László kérte a helyi vállalkozókat jótékonykodásra, amikor az árvízi védekezéshez kellettek nagyon gyorsan gépek, amikor a járvány miatt jelentős bevételektől estek el, de teljesíteni kellett az adókötelezettségüket, amikor dolgozóikat abban az időszakban is fizették, amikor nem volt munkája a cégnek, akkor ők nem tartották a markukat. Lehet, hogy Kerekes úrnál és a Momentumban normális dolog a partnerekkel, a meghívott vendégekkel kifizettetni, amit elfogyasztanak, de jó érzésű emberek ilyet biztosan nem tesznek. A magyar kultúrkörben a vendéglátás a tisztelet, a szeretet jele.

• De a reggeli miatt Jurás László nem volt ott a bizottsági ülésen. Ez talán nem gond?

• Nem tisztem megvédeni, de eszembe jut a mondás: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Mert Kerekes Gábor főzőversenyen volt, amikor a Környezetvédelmi és Közrendvédelmi Bizottság tagjai szemetet szedtek a Tétényi-fennsíkon. Az akciót civilek kezdeményezték, a bizottság pedig, melynek Kerekes úr is tagja, demonstrálta, hogy a képviselőknek is nagyon fontos a környezetünk tisztasága. Természetesen elfogadom, hogy a főzőverseny is fontos közösségformáló program, de ebben a esetben neki is el kell fogadnia, hogy Jurás úr bizottsági kötelezettségét is felülírhatja a találkozó a vállalkozókkal, ahol a reggeli nem tartalmi, hanem formai elem, külsőség volt. A kettős mérce sajnos nem véletlen. A Momentum az egyetlen helyi frakció, amely nem írta alá a ciklusokon átívelő, együtt meghatározott értékeket hosszútávon megőrző szándéknyilatkozatot Budafok-Tétény érdekében.

• Kerekes Gábor posztja szerint a bizottsági ülésen a Fidesz tíz önkormányzati bérlakás árverés nélküli, áron aluli értékesítését akarta megszavaztatni. Például a Leányka utcai lakótelepen 52-58 m2 közötti lakásokat 25,3-28,6 millió forintért, 69 m2-es lakást 33 millió forintért. Miért?

• Mert az ott lakók meg szeretnék venni a lakásukat, és az önkormányzatnak is ez az érdeke. Az árról nem beszélek, ez független értékbecslés eredménye, ezért a szakértő helyt kell álljon. A bevétel maximalizálásánál azonban szerintem fontosabb szempont, hogy jelentős kockázattal jár, ha egy társasházban benne vagyunk kisebbségi tulajdonosként, mert a többi tulajdonos nélkülünk tud dönteni a társasház kiadásairól. Ezt a leckét a közelmúltban nagyon drága tandíjért tanultuk meg. Ezért akarunk megszabadulni a kisebbségi tulajdonunktól. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, egyetlen ellenzéki képviselő sincs, aki ne értene az ingatlanbizniszhez, így mindig “észreveszik”, szerintük mennyire “korruptan” csinálunk mi mindent.

• Azért ez erős fogalmazás, érdemes lenne inkább meggyőzni a másik felet, ha nincsen gond valamivel, nem gondolja?

• Sajnos reménytelen. Számtalanszor hívtuk őket tárgyalóasztalhoz, a legcsekélyebb együttműködésre is képtelenek, mondván, hogy ezzel saját jövőbeni kormányzásukat hiteltelenítenék el. Például a pandémia legkeményebb időszakában is folyamatosan tájékoztattam a frakcióvezetőket, hogy értsék intézkedéseim hátterét és kikértem véleményüket. Erre semmilyen jogszabály nem kötelezett, de így tartottam korrektnek. Ez a gyakorlat szöges ellentéte volt a fővárosinak. Mégis folyamatosan átláthatatlannak és diktatórikusnak minősítették a munkámat. Semmilyen átláthatóság nem elegendő nekik, és bárkit becstelennek, korruptnak nyilvánítanak, miközben ők nem tudnak országos szinten sem elszámolni közpénzekkel, sőt, bevallják, hogy sajnos elbulizták. Időről időre kiderül, hogy jelentős mennyiségű vaj van a fejükön, ami lassan, de biztosan olvadozik is, gondoljunk például Cseh Katalin uniós pályázatára . Zöldnek vallják magukat, de ez többnyire kimerül abban, hogy fogmosás közben elzárják a csapot, így védik a klímát. Amikor szerszámot kell a kézbe venni, akkor inkább biztonságos távolságból megszakértik a mások által végzett munkát. Inkompetensek, de nem a csendes fajtából, hanem abból, aki hangosan vagdalkozik, ezáltal mindenkinek, saját magának is csak árt.

• Térjünk vissza, ha lehet, az ingatlanok kérdésére. Mi lesz most, hogy nem ment át a javaslat?

• A Momentum és a Jobbik hangadóinak ügyes húzása miatt akár utcára is kerülhetnének a bérlők. Az ő javaslatuk ugyanis az, hogy ne a bentlakóknak értékesítsük társasházi kisebbség tulajdonrészünket, hanem előbb ürítsük ki, mert úgy több pénzt kapunk érte.

• Ez nem szerepelt így egyik ellenzéki megnyilatkozásában sem, vagy tévedünk?

• Mindez elolvasható az ülés jegyzőkönyvében. (utánanéztünk: kr.budafokteteny.hu/Bizottsági ülések/Pénzügyi és Átláthatósági Bizottság ülései/ A 2021. október 14-i képviselő-testületi üléshez rendelt 2021. október 13-i Pénzügyi és Átláthatósági Bizottság ülésének anyaga- a szerk.)
De ez szerencsére semmilyen józan gondolkodású döntéshozóban sem merül fel. Én továbbra is az értékesítést javaslom, mert a társasházak egy jelentős részében, ahol az önkormányzat kisebbségi tulajdonos, komoly kockázata van a tulajdonrész megtartásának. Leegyszerűsítve a problémát: a többségi tulajdonosok ellenőrizhetetlen kötelezettségeket vállalhatnak az önkormányzat nevében. Persze nem csak eladni kell az ilyen „kockázatos” tulajdonokat, hanem építeni és vásárolni is „jókat”. Ezt célozza a nemrég alkotott új lakáskoncepciónk.

• Az Ön által elmondottak alapján úgy tűnik, mintha a Momentum képviselői a gonoszok, Önök meg a jófiúk lennének, azért nem erős ez?

• Kezdjük magunkon. Én a magam részéről a saját köreimben azokkal tudok együtt dolgozni, akik folyamatosan akarnak és képesek tanulni. Ez nem garancia a hibátlan döntésekre, de biztosan csökkenti a kockázatot. Az eredményes közös munka másik fontos eleme, hogy meghallgassuk egymást. A saját táborunkon belülieket és az azon kívülieket is, de legfőképpen a szakembereket, akik nem pártpolitikában gondolkodnak. A zsigeri elutasítás és a rosszindulat mindig visszaüt. A minden javaslattal szembemenő, mindent elutasító, saját szekértáborából kikiabáló, nyilakat lövöldöző kis csapattal kapcsolatban megkockáztatom, hogy felkészületlenek, s ehhez még gátlástalanok is. Az a durva, hogy a Momentum hangadói – országos szinten is – soha még érdemi vezetői munkát nem végeztek, de hisznek benne, hogy mindenhez sokkal jobban értenek, mint bárki más.

• Ez azért túlzás, most is dolgoznak a szakértőik például a fővárosban vagy a kerületekben. 

• Szakértőik? Viccel velem? Oktatási politikus és a miniszteri tárca várományosa közülük az, aki néhány hónapig gyakornok volt az EMMI-ben. Egészségpolitikus és a főpolgármester kiemelt tanácsadója a középfokú, maximum OKJ-s végzettségű egészségügyi dolgozó. Állítólag bölcsész szervezi a közlekedést, álmodja meg a kerékpársávokat a fővárosi városházán, de munkajogi, sőt büntetőjogi szakértővé avanzsál az informatikus is.

• Erről mi nem hallottunk, azért nyilván lesz ehhez pár szava az érdekelteknél, meg fogjuk majd kérdezni.

• Csak nyugodtan. Legalább látni fogjuk, ki nyilatkozik a nevükben. Mert egyébként másak a módszereik. Például mindegyikük szereti megdönthetetlen bizonyítékként kezelni a névtelen leveleket, imádják a névtelen feljelentéseket is. De ebben nem olyan finnyásak, ha kell, kollégáikat, szövetségeseiket maguk is feljelentik, nem csak bennünket. 

• Mit szól azokhoz a pletykákhoz, hogy állítólag felkerült a listára, amelyen azok szerepelnek, akiknek majd jól a körmére koppintanak a választások után, ha nyer a mostani ellenzék?

• Őszintén szólva rosszul is esne, ha nem lennék rajta a „halállistán”. Annyira jellemző, annyira kommunista, vagy diktatúrákon átívelő hagyomány a listázás, az utódok híven követik nagy elődeik módszereit. Állítólag az a legnagyobb bűnöm, hogy elsütöttem egy poént a baloldal újdonsült vezéréről. Ceaușescu-hoz hasonlítottam. Bárki megnézheti a képeket, nekem ez a véleményem, de megígérem, senkinek sem lesz hátránya abból, ha nem ért velem egyet. Nagy szerencse, hogy nem kell a frontra mennem, mint Svejknek, aki a kocsmában a császár képét nézegetve, azt mondta: „Ferenc Jóskát leszarták a legyek.” Tényleg bepiszkították a legyek a fotót. De szerencsére jelen volt Bretschneider, a spicli, aki elintézte neki a frontszolgálatot, így mindenki a helyére került. A képet is levette a falról a kocsmáros, mert ez volt a legkisebb kockázat. Ceaușescut is levették. Gyakran fáj az igazság. Szerencse, hogy a kerületben élők tudják, hogy az minősít valakit, hogy mennyit tesz a saját közösségéért, nem pedig a listák és a jelentések. Jó érzés nap mint nap látni, hogy a Budafok-Tétényben élők velünk együtt tesznek a közösségért, segítik a kerület fejlődését, boldogulását, ha már a politikusok közül ezt nem mindenki tartja fontosnak.

Olvasta már?