A meccs irama nem, Ihrig-Farkas gólja viszont topligába kívánkozott – a Budafok megérdemelten nyert 2-0-ra.
A Budafok és a Kisvárda egyaránt sikerrel vette szerdán a Magyar Kupa nyolcaddöntő jelentette akadályt; a BMTE a Paksot, míg a Várda a másodosztályú Haladást kiütve masírozott a legjobb 8 közé. Adott volt tehát az esély mindkét gárda számára, hogy egy bajnoki győzelemmel öblítse le a kupasiker háromnapos ízét.
Az első félidőben ezzel együtt egyik csapat sem kockáztatott túl sokat, bár kis jóindulattal ezt részben az időjárás számlájára is írhatjuk, hiszen kinek a szél, kinek a „déli nap”, kinek pedig mindkettő nehezítette a dolgát a pályán.
Helyzetek ezzel együtt azért akadtak, a szabolcsiak már a 3. percben eltalálták a kapufát, a rövid alsót záró Bese pedig örülhetett, hogy fent a ficaknál kisegítette őt a vas. A Budafok igyekezett válaszolni, ám a pörgős akciójeleneteknek elejét vette, hogy a mérkőzés javarészt a középpályás dominancia megszerzéséért menő harcban merült ki.
A félidő derekán jó helyről, a tizenhatos sarka mellől kapott szabadrúgást a rögzített helyzetből rendre igen veszélyes Budafok, ám tehetséges balhátvédünk, Zeke Márió beívelésének pont úgy kapott alá a még éppen télies szél, hogy sem beadásként, sem lövésként nem volt veszélyes.
A 38. percben aztán Kovács remek ütemű kiugratást csavart laposan Zsóri elé, akinek azonban gondja akadt a labdaátvétellel, így ziccer helyett a védők beérték, és szögletre mentettek. Langyos idő, langyos meccs, 0-0 a félidő.
Ha valamikor örömmel belehallgattunk volna a félidei eligazításokba, az talán pont a mostani alkalom, már csak azért is, mert az első félidő békés döntetlenje sem elégedettségre, sem komolyabb stresszelésre nem adott okot egyik együttesnek sem.
Iszonyatos tempóváltás nem történt a második játékrészre sem; jó eséllyel az M4 operatőrei nem ezen a meccsen kaptak ínhüvelygyulladást. Újabb bő húsz perc békés focizgatás után viszont bekövetkezett a csoda, legalábbis csodálatosan szép gólt láthatott a nagyérdemű.
A 68. percben a már többször is nyerő embernek bizonyuló Ihrig-Farkas Sebestyén ugyanis jobbról, jobb lábbal, nagyon szűk szőgből úgy emelte át Dombó kapust, ahogyan azt az NB I-nél jóval acélosabb ligákban sem szokás. A gyönyörű és tökéletes ívű emelés szépen pöffeszkedett bele a háló oldalsó részébe, 1-0.
A várdai baj pedig nem járt egyedül, a hazaiak remekül használták ki, hogy a semmiből jött vezető gól megfogta Supka Attila csapatát. Nem egész két perccel később Kovács Dávid kevés labdavezetés után lőtt a tizenhatos előteréből, Dombó pedig hiába nyújtózkodott, valószínűleg nem ez lesz a kapus kedvenc 3 perce pályafutása során. 2-0!
Kisvártatva újabb, majd még újabb gólt szerezhetett volna a BMTE: ám a szöglet utáni fejes pont Dombó kezébe hullot, míg a vége felé Ihrig-Farkas lapos lövésénél pedig remek vetődéssel ért le a szabolcsiak hálóőre.
Egy-két tetszetős akción kívül komolyabb történés már nem volt, a Budafok a naptári évben először hozott le kapott gól nélküli meccset, furcsa, bár cseppet sem érdemtelen, hogy éppen a sokat (és jogosan) dicsért Póser helyett Besével a kapuban. A BMTE így némi lépéselőnybe került a kiesés elleni versenymenekülésben, nekünk pedig maradt a kellemes feladat: a hétvégén sorrendben a Puskás, az Újpest, majd a ZTE ellendrukkereként izgulni azért, hogy ez a fór meg is maradjon.