November 7-én és 8-án rendezi meg a Müpa a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar nagysikerű Cinemusic koncertjét. Ebből az alkalomból interjút készítettünk Hollerung Gáborral, a zenekar ügyvezető zeneigazgatójával, aki mesélt a hagyománnyá vált koncertsorozat keletkezéséről, a műfaji sajátosságokról, és arról, hogy miért és mitől jó egy filmzene.
Mióta rendezik meg a Cinemusicot?
2004-2005 körül már játszottunk filmzenei darabokat az újévi koncertjeinken. Több mint 10 éve, hogy a Klasszik Rádióval közösen kitaláltuk a Cinemusicot. Az első alkalommal, amikor a sportcsarnokban játszottuk ezt a programot, már négyezres közönségünk volt. Szépen lassan a sportcsarnok is rendszeres helyszínné vált számunkra, ami a szimfonikus zenekarok estében mondhatni, hogy unikális. A Cinemusic programunkkal létrehoztunk egy olyan műfaji komplexumot, amely klasszikus zenére épül, de azért cross overekkel, bizonyos sajátosságokkal kiegészülve vált nagyon népszerűvé a közönség körében.
Mondhatni, hogy ez a legpopulárisabb rendezvényük?
Kétséget kizáróan ez egy populáris rendezvény, amit a közönségünk úgy jelez, hogy egykettőre elkapkodja a jegyeket, de ettől függetlenül nehezen tudom eldönteni, hogy mit nevezzek popularitásnak. Én mindig azt próbálom megmutatni, hogy minden jó zene a klasszikus zenéből fakad. A filmzene is az, mert hihetetlenül érdekes a létrejöttének a története. Az igényes filmzenék 60-70%-a a klasszikus, romantikus szimfonikus költemény mechanizmusából építkezik. Minap készítettünk egy Harry Potter filmzenét a Zeneakadémián. Nagyon sokan becsmérelve szólalnak meg, hogy a Zeneakadémiára nem való Harry Potter. Ezek a megnyilatkozások félreértésekből és sznobizmusból fakadnak. A Harry Potter zenéje az egyik legbonyolultabb John Williams alkotás, amely a zenei fejlesztéstechnika, többszólamúság, polifónia összes eszközével rendelkezik. Egy téma arcainak megváltoztatásával, ami a romantika alapvető zenei eszköze, ugyanabból a zenei gondolatból eltérő érzelmeket és adott esetben egymásnak ellentmondó karaktereket is meg tud fogalmazni. A szimfonikus zenekar számára hihetetlenül nehéz, sok próbát igénylő műfaj, amit nem sok zenekar játszik, mert adott estben technikailag rendkívül igényes. Az is kihívás, hogy a klasszikus zenei képzettségű muzsikus bizonyos zenei világot, ami a populáris zenével vagy a jazz-zel van összhangban, azokat nem feltétlenül birtokolja. Ebben az esetben a határok buta tologatása folyik. Mi abban hiszünk, hogy jó zenét kell csinálni. Az újévi koncertünknek, ami szintén könnyen eladható és óriási érdeklődés mellett megvalósuló produkciónk, a 90%-a komolyzene. Ettől függetlenül olyanok is eljárnak ezekre a koncertekre, akik kevésbé szeretik a komolyzenét. Számukra azért vonzó, mert 5-8 perces számokat könnyebb hallgatni, mint 30-40- percen keresztül figyelni egy komolyzenei darabra. Itt különböző mechanizmusokról van szó. A populáris zenének eredendően nagy előnye, hogy a legbonyolultabb popszám is maximum 6-8 perc. Ha figyelembe vesszük a közönség, a generációk szokásait, a zenehallgatás mechanizmusait és preferenciáit, és ezekhez igényes zenét társítunk, akkor ennél többet nem lehet tenni azért, hogy a zenét népszerűsítsük. Nem szégyellni való dolog, hogy ezt úgy igyekszünk megtartani, hogy az érdeklődést, a népszerűséget fenntartsuk és a hangversenyről való örömteli távozást biztosítsuk a vendégek számára.
Hogyan állítják össze a Cinemusic repertoárját?
Tettünk olyan kísérletet, hogy nagyon népszerű filmekből megpróbáltunk koncertképes darabokat készíteni, de az alapvető cél, hogy jó zenét játsszunk, és nem feltétlenül a legjobb filmekből, hanem a legjobb filmzenéket. Sokszor ez összekapcsolódik, hiszen van néhány emblematikus szereplője a világ mai filmzenetermésének. Toronymagasan kimagaslik ebből John Williams vagy a népszerű Hans Zimmer is. Az ő műveikből is találunk hangversenydarabokat, melyeket játszunk. Amiket mi adunk elő, azok sohasem ilyen formában hangzanak el a filmekben. Mi zenekari műveket faragunk vagy a szerzők által megírt zenekari, mini szimfonikus költeményeket szólaltatjuk meg. Minden számításba jöhet, ami jó zene. Van néhány darab, amit mindig játszunk, mert a közönség ragaszkodik hozzá. Egyetlen filmzenekoncert sem telik el Star Wars filmzene nélkül, mert az a közönség elementáris haragját váltaná ki. Ami a legnépszerűbb filmzenék listáján van, abból 3-4 mindig elhangzik, illetve évfordulókhoz, aktualitásokhoz is igazítjuk a repertoárt. Idén akármilyen hihetetlen, de elkerülhetetlenül jelen vannak az állarcok, a maszkok. Ezzel kapcsolatos művekből is játszunk. A Masquerade filmzenét megelevenítjük, illetve A vasállarcos történelmi mesefilm zenéjét, és a Tágra zárt szemek című filmből a Sosztakovics keringőt is hallhatja a közönség, de a Zorro című film zenéje is repertoárra kerül. Megemlékezünk Ennio Morriconéről, aki szintén jelentős zenész volt, és az amerikai filmzenéktől eltérő stílusban gondolkodó és komponáló alkotóként ismerhette meg a világ.
Magyar filmzenék terítékre kerülnek?
Igen, de sajnos nagyon kevés van belőlük, 3-4 magyar filmsláger fog elhangzani. Korábban játszottunk már a Valami Amerikából filmslágert, a Szerelem első vérig című filmből egy slágert, vagy a Szabadság, szerelem című film zenéjét is, amit nem magyar zeneszerző komponált. A magyar filmek zenéje többségében nem alkalmas arra, hogy hangversenydarab keletkezzen belőle. Ezek általában túlságosan karakterizált zenék, mint például az Egri csillagok vagy A Koppányi aga testamentuma zenéje. A magyar filmzenének más a logikája. Egyébként az európai filmek nagyon eltérnek a Hollywood-i stílustól, és ez a zenében is meglátszik. A filmzene népszerűsége Hollywoodhoz kapcsolódik.
Mitől lesz jó egy filmzene?
Attól jó a filmzene, hogy hangulatot termet, az ember érzelmét, nem verbális mechanizmusait csiklandozza. A félelem, a kétség, az öröm, a fájdalom, a meghatottság szavakban meg nem fogalmazható vetületeit tárja fel. A filmek 90%-ban ezek az effektív érzelmek. Akármilyen hihetetlen, ha egy gyerek fél egy filmtől, akkor a zenétől fél vagy az operatőri munkától. Nem a szavakban elmondott dolgoktól, mert a gyerekek nagyon érzékenyek még a szavak nélküli mechanizmusokra. Mi felnőttek, a megfogalmazások során retardálódunk az érzelmeink szavak nélküli megfogalmazásában. Nem véletlenül érezzük mi, európaiak siralmasnak az amerikaiak napi tizennyolcszor elmondott „szeretlek”-jét, mert ez a féle verbalitás adott esetben épp az érzelmet rontja. Egyetlen szóval megoldják, és cserébe felszínes vagy meg nem fogalmazott az érzelem. A filmművészetben nagyon nagy szerepe van az operatőri munkának és a filmzenének, és ha ez a kettő hatásos, akkor eléri a célját.
Kik lesznek a vendégzenészek a produkcióban?
Gájer Bálint nemrég az egyik hangversenyünkön közreműködő volt, viszont a zenekar még nem dolgozott vele saját produkcióban, és ezért hívtuk meg őt. A másik pedig Fellegi Anna, a zenekarunk hegedűse, aki lassan komoly énekesi karriert csinál magának. Nem kevésbé jó, mint több befutott énekesnő. Nagyon jó muzikalitással, jó hanggal és stílusérzékkel rendelkezik. Ő sem volt még a Cinemusic produkciónkban, ezért esett rá a választás.