Idegenbeli győzelem, Bonyhád-Budafok 78-81.
Egy jó csapat ismérve, hogy akkor is nyer, ha nagyon nem megy a játék. Ezt mutatta meg a Budafok Bonyhádon.
Katasztrofálisan kezdtek a mieink a tolnai városkában. 25-13 volt az első negyed oda. A játék képe a második negyedben sem változott. 35-20-nél nagyon nem nézett ki jól a meccs, a hazai fiatal drukkerek valóságos örömsikoly-áradatot zúdítottak a parketta felé. Ekkor fogcsikorgatva elkezdték a felzárkózást a mieink, de a játék förtelmes volt. Egy-két szép megmozdulás után gyakran jött a “jé labda” érzés, amelyet hétköznapi nyelven bambaságnak mondanak.
A fiúk azonban erősek, hiszen bár nagyon nem ment nekik ezen a vasárnap estén, küzdöttek rendesen. Olykor még a bírókkal is, akik szerint, ha egy fekete srác erős és nagyot ugrik, akkor azt lehet gyepálni a gyűrű alatt. Amerikai légiósunk így is eljutott 27 pontig, ahogy a bokáját fájlaló, a végére kipontozódó Siklós Olivér 23 találata is nagyon kellett.
A többiről pedig álljon itt Károly Máté edző nyilatkozata: “A mai napon csak azért érdemeltünk győzelmet, mert összeszorított foggal küzdöttünk és hajtottunk. A játékunk minősége csapnivaló volt. Dolgoznunk kell azon, hogy az alapszakasz hátralevő mérkőzésein ne játsszunk ilyen rosszul többet.”