A jövő sportcsillagai című interjúsorozatban a népszerű magyar sportokat és azokat a feltörekvő, fiatal magyar sportolókat mutatjuk be, akik a jövő reménységei lehetnek. Azokkal a szakemberekkel is beszélgetünk, akik elhivatottan dolgoznak azon, hogy még magasabb szintre juttassák a magyar sportot. Ezúttal Ferencz Gábor, a Budafoki Kosárlabda Klub elnöke válaszolt a kérdéseinkre.
Ön szerint milyen korban érdemes elkezdeni a kosárlabdát ahhoz, hogy valódi esélye legyen egy fiatalnak a fejlődésre?
Az a célszerű, hogy kis korban elég szerteágazó, atletikus, tornász, meg labdás ügyességképzést kapjon valaki. A labdás ügyességfejlesztést már óvodáskortól érdemes elkezdeni, viszont az, hogy ebből valaki kézilabdázó, kosárlabdázó, labdarúgó, röplabdázó, vagy bármilyen ilyen típusú sportág űzője legyen, az már nagyon sok mindentől függ. A kosárlabdázást tulajdonképpen már alsós iskolás korban érdemes elkezdeni, ez jó alapot adhat egy ilyen karriernek.
Milyen adottságokat keresnek leginkább egy fiatal sportolóban, ami alkalmassá teszi őt a kosárlabdára?
A mi egyesületünkben nem konkrét alkati dolgokat keresünk, mert a legtöbb sportág azért úgy működik, és így mi is, hogy mindenki, aki bejön, aki szeretné megpróbálni a sportot, annak teret adunk. Mindegy, hogy kicsi, magas, nyúlánk, előremutató fejlődéssel vagy lemaradó fejlődéssel rendelkezik valaki fizikai szempontból. Az a lényeg, hogy csinálja, hogy foglalkozzon vele, fusson, dobjon, pattogtasson. Az, hogy milyen módon tud ő tanulni, milyen módon fejlődik, az majd szépen eldől az évek alatt. A kosárlabdát általában a magasok sportjának tartják, és nyilván nemzetközi szinten azért a magas sportolók jellemzőek, de hazai szinten itt, főleg az utánpótlásrészben, hogy valaki milyen kicsi vagy milyen magas, annak azért extra jelentősége nincsen. Mindenki tudja eredményesen űzni a sportágat, hogyha fejlődik.
Miben különbözik ma az utánpótlás-nevelés attól, mint ami 10-15 évvel ezelőtt volt?
Természetesen itt is megmutatkozik, hogy a világ változik körülöttünk. Sokkal nehezebb megtartani a gyerekeket a sportpályán. Sokkal nehezebb nekik olyan sikert elérni, ami itt tartja őket, mert máshol, más területeken sokkal könnyebben lehet sikeresnek lenni. A sport az a szegmens, ahol valaki extra sokat dolgozik, nagyon sokat edz, nagyon sokat készül, leadja a teljesítményt, és lehet, hogy csak 12. lesz, ami extrát nem jelent a sportban. Viszont azt sokan meg tudják tanulni a kosárlabdában is, hogy egy olyan tudást szerezzenek meg, amivel élvezhető módon lehet kosárlabdázni. Mi ezt próbáljuk tanítani a gyerekeknek, hogy akármikor, akárhol is használják a kosárlabdát, akkor élvezhetően tudjanak játszani. Ha pedig extra ügyesnek, motiváltnak és jónak mutatkoznak, akkor próbáljuk olyan irányba képezni őket, hogy magasabb szinten is helyt tudjanak állni.
Önnek klubvezetőként mi jelenti a legnagyobb nehézséget az utánpótlás működtetésében?
A működtetés biztonsága jelenti most a legnagyobb kihívást. Ez a sportág is drága, pénzigényes, mert termet kell bérelni, a versenyzést kell fizetni, a felszereléseket, az utazásokat, nyilván az edzői béreket és mindenfajta működési költségeket. Mi nagyon sok TAO-támogatást veszünk igénybe, de ezeknek a hektikussága, ezeknek az eloszlása, ezeknek a bizonytalansága, illetve az ezeken való túllépés, a megszüntetésük, annak a kiküszöbölése, ez okozza a legnagyobb nehézséget. Minden mást azért az ember alapvetően örömmel csinál, hogy tudja biztosítani a feltételt a gyerekek sportolásához. Most rendelkezünk a legtöbb igazolt sportolóval, tehát ezt a munkát is lehet úgy végezni, hogy sok gyereket próbáljon egy egyesület és mi is megmozgatni.
Milyen jövőt lát a Budafoki Kosárlabda Klub utánpótlása előtt? Vannak-e olyan tehetségek, akikből lehet akár nemzetközi kosarazó is?
A kosárlabdázáson belül vannak akadémiák, államilag és a kosárlabda szövetség által akkreditált akadémiák, és a sportegyesületeknek valamilyen módon együttműködésben kell lenniük velük. Ha nálunk megmutatkozik a tehetség a sportolóban, akkor nekik célszerű az akadémiák felé áramolni, hiszen ők nagyobb merítésből több olyan csapatot tudnak kialakítani, és olyan képzést, olyan feltételeket tudnak még mellétenni, amit mi nem feltétlenül tudunk megvalósítani. Mi a MAFC akadémiával vagyunk együttműködésben, és most is több olyan játékosunk került hozzájuk, akik korosztályos válogatottak. Ők nyilván már nálunk nevelkedtek, és tőlünk kerültek tovább. Ettől függetlenül nem mindenki megy tovább, bármilyen ok miatt, és a saját berkeinken belül is vannak olyan játékosok, például most a 2009-es születésű játékosok, akiket már elkezdtünk a saját NBA 1-es csapatunk edzéseire, mérkőzéseire betenni, beépíteni, hogyha egy-két év múlva még továbbfejlődnek, és még itt vannak nálunk, nem lépnek tovább magasabb szintre, akkor a mi NB I-es csapatunkban is pályára tudnak lépni. Összességében minden korosztályban vannak olyan kiemelt ügyes gyerekek, akiknek próbáljuk az útját egyengetni, fejleszteni őket, képezni őket, hogyha szemet vet rájuk valamelyik akadémia, vagy olyan teljesítményt nyújtanak, hogy magasabb szinten is tudják ezt kamatoztatni, akkor meglegyen erre a lehetőségük.
Van-e olyan cél vagy álom, amit szeretne megvalósítani a klubban?
Egy stabil, nyugodt működést, ahol nem kell a forrásokért úgy küzdeni, hogy esetleg az elbizonytalanítsa a működést. Ez már egy alapvetően óriási erőlépés lenne, plusz energiákat adhat arra a területre, ami a szakmai fejlődést jelenti. Szerencsére olyan edzői garnitúrával rendelkezünk, amelyik a mi szintünkön szerintem arra predesztinálja a klubot, hogy közvetlenül az akadémiák szintje alá tudunk kerülni eredményben, sikerességben, képzésben, és ha ezt is tudjuk stabilizálni, hosszú ideig fenntartani, akkor ez megint egy biztos, jó működést jelenthet. Van egy NB1-es csapatunk, amelyik most amatőr szinten működik és az NB I. Zöld csoportjában van. Szintén jól állunk a C kategóriáinkban. Fontos, hogy az NB I is stabilan tudjon működni, mert ez óriási vonzerőt jelenthet a saját berkeinken belül nevelkedő fiataloknak. Az őszi időszakban többször is telt ház előtt játszottunk a BMTE Sportcsarnokban, és ez óriási élményt jelent a fiataloknak a nézőtérről is. Vágyhatnak arra, hogyha majd ők is felnőtt játékosok lesznek itt Budafokon, akkor fantasztikus hangulatú mérkőzéseken lehet szerepelni, és majd esetleg komolyabb szintekre is továbblépni. Ha ezt tudjuk stabilizálni, ezt tudjuk biztosan működtetni, akkor már ez egy jó cél lehet. Az, hogy eredményben hova lehet eljutni, az mindig nagyon függ attól, hogy éppen mennyi gyereket tudunk mozgósítani, éppen kik azok, akik kosárlabdázni jönnek, milyen motivációval rendelkeznek, és hogyan sikerül az a képzés, amit velük elkezdünk.
Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik most gondolkodnak azon, hogy belevágjanak a kosárlabdába?
A legeslegfontosabb, hogy ez egy gyönyörű sportág, nagyon kreatív, nagyon látványos. Nehéz ugyan megtanulni, magas szinten főleg, de érdemes megpróbálni, mert rengeteg élményt adhat. Az egyik legkreatívabb labdajáték, nagyon látványos is mindemellett és nagyon jó fejlesztő hatása van, mert a labdás ügyesség fejlődése kihat a szervezet egyéb fejlődési struktúráira is, és nyilván közösségben játszva nagyon jó kis alapot adhat. Úgyhogy én csak biztatom őket, hogy kóstoljanak bele, ha megszeretik, ez lehet életük sportága.
Fotók: Facebook – Budafoki Kosárlabda Klub
A cikksorozat A Jövő Sportcsillagai Közhasznú Alapítvány közreműködésével, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.
