A Budatétényi Rózsakert rejtett értékeiről olvashatják ismét Dr. Boronkai Gábor cikkét, amelyben beszámol a június eleji Rózsafesztiválról, invitálja Önöket a “Rózsakerti barangolások” programjaira, illetve a Budatétényi Rózsakert La France nevű rózsafajtájáról is mesél nekünk.

Most, ahogy látjuk a rózsatöveket lassan elpihenni a nagy virágzási hullám után, talán van egy kis szusszanásnyi időnk arra, hogy magáról a rózsakertről és a látogatóiról is szót ejtsünk. Nem kell azonban megijedni, kertünkben később is lesz rózsa, a virágzás pedig – szerencsés esetben – a mikulásig is eltarthat!

Ismerve, hogy a rózsa fő virágzása Budatétényben május végére, június elejére esik, június 3-4-én egy – merem mondani – nagyszabású rendezvényt tartottunk, a 2023. évi Rózsafesztivált. Az időpont kiváló volt: a rózsák is jól viselkedtek, éppen nyílás elején voltak, az időjárás is kegyes volt: napos, de nem túl meleg, a látogatók száma pedig valóban várakozások felett volt!

Úgy hiszem, nem feladatom részletezni a programot, főképpen így utólag, hiszen aki itt volt, az látta, aki pedig nem tudott eljönni, az talán bosszankodott. Terveink szerint azonban ezt az eseményt évről évre megismételjük, ezért nyugodjon meg mindenki, senki nem fog lemaradni róla! Röviden csak annyit, hogy a szombati nap elsődlegesen az előadásoké volt, a vasárnap azonban már a családoké, ahol a kert rózsái jutottak a főszerephez. Gyerekprogramokkal, szakvezetéssel, rózsa és egynyári virágok vásárával vártuk az érdeklődőket. A szervezés igazi együttműködésben valósult meg: a rózsakertet fenntartó MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) két intézete, a Herman Ottó Intézet, a Budatétényi Polgári Kör és a Klauzál Ház különféle programjai közül lehetett válogatni.

Ennyire koncentráltan a kerti rózsára építő program természetesen csak évente egyszer szervezhető, amikor a középkori fajták is virágba borulnak, de hogy ne kelljen egy évet várni arra, hogy az érdeklődők közvetlenül a kutatóktól kaphassanak információt, az egyetem úgy döntött, kötött időpontokban extra szakvezetést biztosít. Az előzetes tervek alapján felváltva egy-egy pénteken és szombaton 10 órakor kezdődnek a vezetések, és bár nem ingyenesek, de –  szerintünk – jutányosak! Pontos dátumokat azonban itt most nem írnék, hiszen egy felhőszakadás vagy jégeső jelentősen átrendezheti a programokat. Ezért kérjük, figyeljék az interneten a meghirdetéseket, és jegyet is ilyen módon lehet vásárolni. Az eseményeket „Rózsakerti barangolások” címmel hirdettük meg.  Mit is láthat majd a kedves barangoló? Terveink szerint történelmi rózsákat, vadrózsa-érdekességeket, modern fajtakülönlegességeket, a közelmúlt kerti rózsáit és az ígéretes magyar fajtákat mutatjuk be. A tematika elsősorban a rózsa kultúrtörténeti szerepét, a rózsanemesítés elmúlt évszázadait és a Budatétényi Rózsakert történetét emeli ki. A programot azonban alapvetően a rózsák irányítják: azokat a fajtákat nézzük meg, amelyek éppen virágoznak vagy termést érlelnek. De hogy ebben a hónapban se maradjunk rózsa nélkül, egy fajtáról szót ejtenék ebben a cikkben is. Mivel az egyszer nyíló történelmi fajták már virág nélkül állnak, az igazán folyamatosan virágzó (remontáló) rózsákat pedig még hónapokig nézegethetjük, egy olyan rózsát választottam ki, mely a kettő között áll: ez pedig a La France, a modern rózsa archetípusa és legelső fajtája.

Valahol ott kezdődik a történet, hogy a franciaországi Lyonban – a rózsanemesítés fővárosában – Jean-Baptiste André Guillot faiskolás egy szép Bourbon-hibridet állított elő. Csillag alakú halványrózsaszín virágja tartósan bimbó alakú, a szirmainak alsó oldala pedig sötét, már-már bíboros rózsaszín. Bár úgy tűnik, a fajta mindkét szülője jó tulajdonságait örökölte, még ma is ádáz vita dúl afelől, hogy melyik két rózsát is keresztezte Guillot. Az igazság az, hogy egyiket sem, valószínűleg véletlenül, méhek által történt a megporzás. Annyi biztos csak, hogy ez lett a világ első olyan forgalomképes rózsája, amely a robusztus európai rózsák és a kínai kecses tearózsák utóda. És pontosan ekkor – 1867-ben – 50 kertészt bíztak meg azzal, hogy válasszák ki Franciaország legjobb fajtáját, és fődíjként a La France nevet adják neki. Guillot fent említett fajtája fölényesen nyerte a versenyt, és a zsűri úgy döntött, annyira értékes ez a rózsa, hogy egy egész új fajtacsoportot fognak nemesíteni belőle! A dolog azért nem ment annyira simán. A fajtacsoport valóban létrejött, és a századfordulóra el is fogadták önállónak: ez lett a teahibrid. A teahibridek hamar nagyon népszerűvé váltak, a mai virágbolti rózsák máig is a teahibridek közül kerülnek ki. Azonban ehhez a La France-nak nem sok köze volt, mivel genetikai okokból gyakorlatilag steril. Mintának azonban tökéletes lett, és ezt követve egy angol nemesítő, név szerint Henry Bennett szarvasmarha-tenyésztő, mintegy tucat teahibridet hozott létre. Mivel a csoport tökéletesen kombinálja a távol-keleti és a nyugati rózsákat, ráadásul ezt megelőzően erre nem volt példa, a rózsatársaságok úgy döntöttek, hogy a legkorábbi csoport, mely megérdemli a „modern” jelzőt, a teahibrid lesz. Ezek szerint minden korábbi fajtacsoport történelminek számít, a teahibridnél újabbak pedig modernnek. Kiterjesztve a fenti logikát, a modern rózsa születési éve így 1867.

Szerencsére a Budatétényi Rózsakertben be tudjuk mutatni a La France fajtát, igaz, csak egy kis szerény példányunk van belőle. Hogy hová is ültettük ki? Tessék megkeresni! Annyit elárulhatok, hogy Petőfi Sándor és Gül Baba társaságában található, szóval egész jó körökben forog.