A nyári hónapokban a városokban gyakran tapasztalható a hőszigethatás, amelynek következtében a beépített területek hőmérséklete több fokkal magasabb lehet, mint a környező vidéki térségeké. Az aszfalt, a beton és a sűrű beépítés felfogja és tárolja a hőt, amely lassan sugárzódik vissza a környezetbe. Ez a jelenség nemcsak az emberek számára jelent komoly terhelést, hanem a városi növényzetet is próbára teszi. A növények fajok közötti különbségei jól megmutatkoznak abban, hogy ki mennyire képes alkalmazkodni a tartós hőséghez és a csapadékhiányhoz.
A városi fák között nagy eltérések vannak a hőségtűrésben. A hagyományosan ültetett nyárfélék vagy platánok gyors növekedésükkel sokáig kedveltek voltak, ugyanakkor érzékenységük a betegségekre és a szélsőséges időjárásra egyre inkább problémát jelent. Ezzel szemben olyan fajok, mint bizonyos hárstípusok vagy a szivarfák, jobban viselik a száraz periódusokat. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a fajválasztás tudatossága: nemcsak a díszítő érték, hanem a klímatűrés is szempont a telepítések során.
A cserjék és talajtakarók szintén fontos szerepet töltenek be a városi zöldfelületeken. Az olyan fajok, mint a som vagy a borbolya, jól alkalmazkodnak a meleghez, és megfelelő fenntartással hosszú ideig zöldfelületet biztosítanak. A szárazságtűrő talajtakaró növények, például egyes varjúhájfélék, kiválóan használhatók zöldtetőkön, ahol a vízellátás korlátozott. Ezek a fajok nemcsak a hőségtűrés miatt értékesek, hanem azért is, mert javítják a mikroklímát: párologtatásukkal csökkentik a felületek felmelegedését.
Az egynyári és évelő dísznövények közül a szárazságtűrő fajok előnyben részesítése szintén indokolt. A levendula, a díszfüvek vagy a cickafark kevesebb öntözéssel is díszítenek, és hosszú virágzási idejük miatt ökológiai értéket is képviselnek. Ezek a növények nemcsak a kertekben, hanem a közterületeken is egyre gyakrabban jelennek meg, mivel a fenntartás költségeit is mérséklik.
A városi környezetben a növények vízellátása kulcsfontosságú. A nyári hőségben a rendszeres öntözés elengedhetetlen, ugyanakkor a vízkészletek szűkössége miatt egyre nagyobb szükség van takarékos módszerekre. A csepegtető öntözés, a mulcsozás és a megfelelő talajtakarással való párolgáscsökkentés mind hozzájárul ahhoz, hogy a növények jobban átvészeljék a hosszan tartó forró időszakokat.
A hőségtűrés nemcsak fajonként, hanem egyedenként is eltérhet. A fiatal fák sokkal érzékenyebbek a vízhiányra, ezért az ültetés utáni első években különösen fontos a rendszeres öntözés és a gondos fenntartás. A már kifejlett, mély gyökérzetű egyedek sokkal jobban viselik a szárazságot, mert nagyobb talajtérfogatból képesek vizet felvenni. Ezért a városi faállomány fenntartásában az ültetés utáni ápolás minősége döntő jelentőségű.
A városi növényzet szerepe a hőség mérséklésében közvetlenül mérhető. Egy nagy lombkoronájú fa árnyéka alatt a levegő hőmérséklete akár 5–7 °C-kal is alacsonyabb lehet, mint a közvetlen napfényben. Az árnyékolás mellett a fák párologtatása is jelentős: egy kifejlett lombkorona nyári napokon több száz liter vizet is képes a levegőbe juttatni, ami hűtőhatást eredményez. Ezek a mikroklimatikus előnyök indokolják, hogy a városi hőség elleni küzdelemben a növényzet telepítése és fenntartása elsődleges eszköznek számít.
A klímaváltozás következtében a városokban egyre gyakoribbak a hőhullámok, amelyek mind az emberek egészségére, mind a növényzet állapotára komoly hatással vannak. A növényfajok megválasztásánál ezért a hosszú távú alkalmazkodóképességnek kell előtérbe kerülnie. A városi hőstressz kezelésében nem csupán az öntözés és a fajválasztás játszik szerepet, hanem az is, hogy mennyire változatos és összetett a telepített növényállomány. A diverzitás növeli az ellenálló képességet, és csökkenti annak kockázatát, hogy egyetlen szélsőséges időjárási esemény jelentős károkat okozzon.
Fotók: Pixabay, Forrás: Dr. Orlóci László (MATE), Dr. Kisvarga Szilvia (MATE)