Minden hónap első szombatján Budafokon Pincejárat várja az érdeklődőket. Az esemény alkalmával a vendégek több pincészet étel-, ital- és programkínálatából válogathattak.
Csapatunk a Seybold-Garab Pincészetnél találkozott, hiszen itt indult a helytörténész, Garbóci László tematikus sétája. A kerület díszpolgára fantasztikus tudástárát csillantotta meg nekünk. Szünet nélkül, folyamatosan szóval tartotta 30 fős társaságát. A helytörténész a pezsgőkultúra ikonikus alakjáról, Törley Józsefről tartott előadást.
A szabadkai születési Törley József a Grazi Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet német-francia szakos levelezőként, majd ezt követően Reims-ben, a francia pezsgőgyártás fellegvárában alkalmazták tudását. Itt kitanulta a pezsgőkészítés mesterségét, s ezt a tudást 1882-ben hozta Promontor-Budafokra. Az első pezsgőgyárát a Péter-Pál utcában létesítette, ahonnan sétánk is indult. 1890-ben építette fel a mai Anna utcában Magyarország legkorszerűbb és legjobban felszerelt pezsgőgyárát Ray Rezső Vilmos tervei alapján. Törley javaslatára vezették be hazánkban a fagyasztással történő seprőtelenítés technológiáját.
1905-ben a termelés már az évi egymillió palackot közelítette meg, miközben konyakgyárat is létesített a tehetséges Törley. Rengeteg információval gazdagította tudásunkat Garbóci László, akinek előadásmódja is magával ragadó volt. Miközben mesélt a kerület gigantikus alakjáról, azon töprengtem, hogy a pezsgőkészítés mesteréről miért nem készült még szélesvásznú nagyjátékfilm. Minden adott lenne a sikerhez: csodálatos életút, 19. századi németországi, franciaországi kalandok, majd az itthoni óriási siker a pezsgőgyártás területén. A sors viszont az ilyen virtuózokat sem kíméli, s a nagy tehetségű Törley 49 évesen vakbélperforációban hunyt el.
Özvegye, Sacelláry Irén a gyár területének legmagasabb pontján építette fel, ugyancsak Ray Rezső Vilmos tervei alapján a Törley-mauzóleumot, ahol férjét eltemettette. Mi is kaptattunk kis csoportunkkal a mauzóleum és kilátóhely felé, ahova a kiváló helytörténész bekísért minket.
A kupolával fedett hatalmas kápolna kőfaragói és építőmesterei is Olaszországból érkeztek annak idején. A mauzóleum kívülről még őrzi egykori páratlan szépségét, de a vandalizmus nem kímélte az objektumot. Kitört üvegei, az évtizedek alatti pusztulás és a tetemek meggyalázása végett a mai napig csak kérésre megtekinthető az 1909-ben elkészült különleges szépségű Törley-mauzóleum és kilátóhely, amely segítségért kiált, hogy visszanyerhesse eredeti állapotát.
A Törley-mauzóleum után lecsatlakoztunk a csoporttól, s a közelben lévő Soós István Borászati Tangazdaság udvarába fordultunk be.
A tangazdaság Európában egyedülálló, hiszen egyetlen főváros sem rendelkezik ilyen nagyságú, minőségi szőlőt termelő szőlőfelülettel. Az enyhén déli lejtésű, lösztalajú és páratlan mikroklímájú terület biztosítja a jó minőségű alapanyagot az iskola tangazdasága számára. A szépen gondozott szőlőterület kiegészül szőlőfeldolgozóval, 1000 hl-es, teljesen földbe süllyesztett borospincével. A meleg napsütés az udvaron tartott minket, s kellemes zene mellett néztük meg a hatalmas tangazdaság szőlőterületét, miközben az egyik speciális helyi bort, a Budafoki kéknyelű finom fehér bort ízlelgettük. Az udvaron sokan élvezték még az októberi meleget, s az igazán kellemes hangulatot.
A tangazdaságot követően egy csodálatos helyszínre látogattunk el a Sörház utca 5. szám alatt, s szó szerint alatt, mert ha lenéztünk a belső udvarra, akkor az utca és az udvar között jónéhány méter színtkülönbséget észleltünk.
Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy az évszázadok során kőbányászat révén keletkezett rengeteg járat, melyet a helyiek főleg szőlőfeldolgozásra használtak. A Sörház utca 5. szám alatti pincejáratot 1500 négyzetméternyi területével a hidegháború alatt atombiztos óvóhelyé alakították ki. Sosem használták, csak készenléti óvóhelyként üzemelt.
Napjainkban a LÉGO pince fő hivatása, hogy gombatermesztőket és a gombák sokszínű világát bemutató közösségi térként szolgáljon. A kisebb bemutatón az általánosan termesztett gyógy-és étkezési gombákon túl, megismerkedhettünk az olyan gombákat alkalmazó biotechnológiákkal, mint a gombabőr és gombakompozitok, illetve gombaművészeti alkotások. Kóstolhattunk szarvasgombás falatkákat és hozzájuk illő borokat is. A legkülönlegesebb csemege, amivel itt kínálták a nagyérdeműt, az a Homoki szavasgombás tiramisu volt.
A LÉGO pince után visszatértünk a Seybold-Garab Pincébe, illetve annak hangulatos kertjébe, ahol Berendi Nándor harmonikajátéka csalt jókedvet a vendégek arcára a finom borok mellett. Megtekinthettük itt az egyedülálló Seybold-hordót, a pincejárat vendégei pedig megízlelhették a fatüzelésű
kemencékben készült ételeket is.
Karsay Ferenc polgármestert ezen a helyszínen sikerült kamera elé csalnunk, aki örömmel számolt be arról, hogy ez a harmadik évad, amikor sikerült megszervezni az önkormányzatnak a Pincejárat programjait, amelyet úgy tesz még vonzóbbá a közönség számára, hogy a hangulatos pincék köré minőségi kulturális programot szervez.
A Pincejárat alkalmával 6-8 pince csatlakozik a programhoz. A Katona Borház mellett a Záborszky pincészet, a Várszegi pincészet, a Sauska pincészet és a Törley Pezsgőmanufaktúra izgalmas pincevezetésekkel várja a látogatókat. A Barlanglakás Emlékmúzeum pedig ilyenkor folyamatosan látogatható a pincészetek mellett.