Február 10-én, szerdán 19.30-kor várja nézőit legközelebb virtuális térben a Budafoki Dohnányi Zenekar. A BDZ ezúttal a Zeneakadémia koncertterméből közvetíti előadását.
A zenekar hangversenyén a BDZ első vendégkarmestere, Guido Mancusi vezényel, akinek a Tonspiele című művével kezdődik a koncert. Az olasz karmester 2010 óta van kapcsolatban a zenekarral, azóta rendszeres vendég az együttes élén. 2018 óta vált hivatalossá az együttműködésük az első vendégkarmester pozíció megteremtésével. Guido Mancusi a BDZ-n kívül a Wiener Volksoper zenekarának vezetője, a Wiener Symphoniker vendégkarmestere és a Schönbrunn Orchester Wien vezető karmestere. Mindemellett zeneszerzéssel is foglalkozik.
Az olasz karmester-zeneszerző így vall a BDZ-ről:
„Szeretek itt dolgozni, mert ezekkel az őrülten jó zenészekkel bármit meg tudunk csinálni. Bátrak és vállalják a kockázatot. Éppen ez az, amire a művészetnek szüksége van ahhoz, hogy igaz legyen.“
Kíváncsian várjuk a Tonspiele című művének megszólaltatását a BDZ közvetítésével.
A kortárs darab után a koncert Csajkovszkij 1878-ban komponált Hegedűversenyével folytatódik, amihez két magyar világhírű zenész neve is fűződik. Csajkovszkij a hegedűversenyt jó barátjának, a világhírű Auer Lipótnak dedikálva jelentette meg.
Auer Lipót hegedűművész, zenepedagógus, karmester és zeneszerző a világ zenei életének meghatározó alakja volt. A veszprémi születésű Auer tizenhárom éves korában kapott diplomát, de igazi művésszé Joachim József keze alatt vált. A magyar muzsikust a szentpétervári konzervatórium tanárának nevezték ki, pár évtized alatt a cár udvari szólóhegedűsévé emelkedett és orosz nemesi rangot kapott. Korának leghíresebb hegedűtanáraként tartják számon, az “orosz hegedűiskola” megalapozója. A darab második magyar vonatkozása Richter János nevéhez fűződik, hiszen Csajkovszkij Hegedűversenyét 1881-ben Adolf Brodszkij mutatta be Richter János vezényletével.
A koncert harmadik részében Schumann Tavaszi szimfóniáját hallhatja a közönség. A mű felvázolásához mindössze négy napra volt szüksége a zeneszerzőnek, és kevesebb, mint egy hónappal később már készen is állt a teljes partitúra. A cím megalkotásában Schumannt valószínűleg Adolf Böttger költeményének utolsó sora inspirálhatta: “Im Thale blüht der Frühling auf!” (A völgyben kivirul a Tavasz!).