Kludák Erzsébet a Nagytétényi út 300. szám előtti ház óriási kapujában vár minket. A hatalmas kapu a Kludák család négy generáción keresztül öröklődő hentes és mészáros mesterség múltját rejtegeti. A zár és az óriás méretű kulcs még eredeti, több mint százéves kellékei a múltnak.
A ház a nagytétényi katolikus templommal egyidős. Minden generáció épített hozzá valamit. Az épület leghátsó része kétszázötven éves, kész történelem. Ahogy belépünk az udvarra, Kludák Erzsébet azonnal elkezdi a múltidézést.
„ A hentes és mészáros mesterség dédszüleimtől öröklődött apáról fiúra a családban. A jelenlegi házat – Fő utca 61., majd Vöröshadsereg u.61., jelenleg Nagytétényi út 300. – 1888-ban vette meg a dédapám Tichy vízimolnártól, ezért található az udvarban jelenleg is több malomkő.
Az épületet a hentes és mészáros munkához át kellett építeni, vágóhíd, istálló, jégverem, füstölő, ólak kellettek, az üzlethelyiséget az egyik szobából alakították ki, amely az utcára nézett. Kludák István ekkor már közmegbecsülésnek örvendett, képviselő testületi tag volt. A családban sokáig németül beszéltek. A községben viszonylag nagyszámú zsidóság élt, bizalmuknak köszönhetően a kóser széket a mi üzletünkben különítettük el.
A kóser vágásokat a helybeli sakter végezte a haleffel, ezt követően a hentes munka és a kóser hús szigorúan vett külön kezelése dédapámra, „Fotira” volt bízva. Munkájával annyira meg voltak elégedve, hogy még az ötvenes években is küldtek húsvétkor maceszt ajándékba” – mesélte egy szuszra Erzsébet, aki már csak családtagjainak visszaemlékezéseiből és fotókról ismeri a családi mesterség múltját.
A mészkőből épült ház eredeti falai 60-80 centiméteresek. A malomkövek mellett 50-60 kilós mészkődarabok is találhatók még az udvaron. A vastag falaknak köszönhető, hogy minden évszakban állandó a hőmérséklet a pincében, körülbelül 16 fok, ezért a budafoki pincékhez hasonlóan kiválóan alkalmas bor tárolására.
A hentes és mészáros mesterség generációkon keresztül megőrzött kellékeit a család 2018-ban a közelben megnyílt Nagytétényi Helytörténeti Kiállítótérnek ajánlotta fel, ahol fotók és szerszámok, húsfeldolgozó eszközök mesélnek a család nyolcvan éves szakmájáról.
Erzsébet megmutatja nekünk az istállót, ahol az állatokat tartották, ahova kikötötték a marhákat. Az egykori vágóhídról már csak a rénfa és a csörlők árulkodnak, illetve az az asztal, ahol a marhahúst feldolgozták. Vendéglátónk büszkén mutatja a ház falára kitett Kludák István névtáblát, hiszen édesapja és dédpapája is ezt a nevet viselte.
„Nagyon jó ember volt az apukám és mindenki a családban, de nekem, aki már csak fotókról ismeri ezt a mesterséget, idegen, hogy ezzel foglalkozott a család”- mondja Erzsébet, aki megmutatja a kertben az egykori nyolc méter mély jégverem helyét, ahova a Dunából hozták a hatalmas jégdarabokat, hogy a húst tárolják. A nemrég elbontott füstölőt is csak képzeletben látjuk, ahol füstölték a húst, a sonkát, a kolbászt. Nagytétényben viszonylag sokan foglalkoztak ezzel a mesterséggel, legalább öt-hat családot említ Kludák Erzsébet, de az ő családjuk volt az egyetlen, ahol ilyen sokáig tudták továbbadni apáról-fiúra a szakmát.
„Anyukám volt az üzletasszony. Ő járt a Nagycsarnokba és ő állította ki a marhaszállítmányokról a szállítólevelet, hiszen innen vitték a húst Olaszországba, Svájcba. Sok szállítólevél maradt meg a családi hagyatékban. A szüleimnek több, mint tíz alkalmazottja volt, akik besegítettek. Az állatokat a környékről hozták, főleg Martonvásárról. Árusítással is foglalkoztunk, a boltunk a házunk mellett az utcára nyílt, ma állateledelt árusító kereskedés van a helyén. 1951-ben államosították az üzletünket, így ért véget a 80 éves családi vállalkozásunk”.