Családtörténeti sorozatunkat ezúttal a budafoki Lemmich család történetével folytatjuk. A történet elmesélője Nagy Adél Borbála. A családmese első része következik.
A Lemmich család már az 1800-as években Budafokon élt, itt kezdték el a bevándorlók nehéz életét. Szorgalmuknak, kitartó szívósságuknak köszönhetően hamar kivívták az itt lakók megbecsülését. A kitermelt mészkő helyén tátongó üregeket, gödröket lakássá formálták, a természet adta egy szobában tengették szerény életük. Később a fáradtságos munkával kitermelt mészkőből építették fel a saját lakásukat.
Az első világháborúban többen meghaltak.
A hősi halált halt Lemmich Károlynak hat gyermeke volt: Mihály, György, Jakab, Janka, Böske és Károly.
Nagyszüleim, Lemmich Károly és felesége, Paudics Mária is ilyen házban éltek mind a kilenc gyermekükkel a mai Ják utcában.
A kis házhoz szép nagy kert tartozott, ahol szinte minden megtermett. Kellett a sok éhes szájhoz mind a gyümölcs, mind a zöldség. Egyszerű sváb emberek lévén kemény, szegényes életük volt, rengeteget dolgoztak. A szülők svábul beszéltek, de a gyermekek már magyarul tanultak. Sokszor ők sem értették édesük beszédét. A gyermekek iskoláztatása is nehézséget jelentett, a hatosztályos népiskola csupán alapműveltséget nyújtott, nevelése valláserkölcsi alapon nyugodott. Külön fiú- és leányosztályok működtek. Az írás, olvasás, számolás mellett a jó emberré válást tűzték ki legfőbb célul.
Nagyapám, Lemmich Károly 1946-ban meghalt, nagymamám özvegyen nevelte fel a gyermekeit. A fiúgyermekek a kőműves szakmát tanulták ki, ezen belül is az egyik legnehezebb és legmegterhelőbb ágazattal, a gyárkéményépítéssel foglalkoztak.
Bejárták az egész országot, heteket, hónapokat töltöttek az otthontól távol. Sok esetben a házastársak, a feleségek adták a segédmunkát az építkezéseknél.
A leánygyermekeknek is dolgozniuk kellett, tizenkét évesen lettek fonónők, három műszakban, embertelen körülmények között dolgoztak nagy gépeken. A három műszak egyet jelentett a kialvatlansággal, állandó fáradtsággal, betegeskedéssel. Ezt az életmódot nem lehetett összeegyeztetni a család eltartásával, kiszolgálásával és a gyermekek nevelésével.
Testvérük, Janka, fiatal kora ellenére nagy szerepet vállalt a gyermekek ellátásában. Minden munkát elvégzett, amit a nagymama már nem bírt. A rossz körülmények és a szülők állandó, távoli munkája miatt ők maradtak az unokák felnevelésére, amit a legnagyobb tisztességgel és becsülettel végeztek.
Hamarosan folytatjuk a második résszel…