Bár a nyarat idézte a szikrázó áprilisi napsütés, a hideg szél mégis arra figyelmeztette az önfeledt piacozókat, hogy még csak a szeszélyes tavasz napjait éljük.
Az avatatlan érdeklődő azt hihette, hogy sokan eljöttek, az egyik eladó mégis arról panaszkodott, hogy gyér a forgalom, sőt, az egész március gyenge volt. Igaz – tette hozzá –, kiszámíthatatlanok a vevők, mert van, amikor az eső ellenére is sokan jönnek.
Volt, aki a költészet napján verses kötetet keresett és talált az ismerősének, egy idős néninek. Mások, így húsvét után leárazott tojásokra vadásztak, de amit találtak, az alaposan meglepte őket. A kétezer forintos színes műanyagból ugyanis nem egy kedves csibe vagy bojtos farkú nyuszi kandikált ki, hanem egy ijesztő sárkány – de legalább ugyanolyan volt a színe, mint a tojáshéj.
Egy kisfiú a saját játékautóit ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, mégsem volt szomorú, mert a befolyó pénz majd Legóra folyik ki, feltéve, hogy érkezik még valami izgalmas a piacra.
Többen is a szörpöst hiányolták, akire eddig mindig lehetett számítani, ha valaki bodzalevet vagy valamilyen különleges lekvárt akart venni, de ő kihagyta a mai napot valami másért. Reméljük, jól van. Megjelentek viszont a választáson induló pártok, amelyek apró pultocskával szerették volna észrevétetni magukat. Kevés sikerrel, mert a helybélieket inkább a használt ruhák és cipők vonzották, például azok a válogatott darabok, amelyeket a gazdájuk a saját gardróbjából menekített ki. A hölgy a vevőinek is azt ajánlotta, hogy ha megunnak valamit, ne vegyenek új szekrényt a levetett rongyoknak, hanem inkább hozzák el a következő piacnapra.
