Családtörténeti sorozatunkban folytatjuk Losits Mária és Kövesdi János családjának a történetét a 2. résszel. A mesélő továbbra is Mária.
János 1941. május 25-én született Budapesten, édesapja kassai születésű, édesanyja Olaszfáról származik.
Sok élménye fűződött ehhez a vidéki zsákfaluhoz. Testvérével, Lacival a rokonoknál töltötték a nyári szünidőket. János a családjával a Vörösmarty utcában nőtt fel, a barátaival a Városligetbe mentek játszani.
A fényező szakiskolát végezte el, de ebben a szakmában rövid ideig dolgozott. A honvédségnél szerzett jogosítványt, ami teherautó, busz és egyéb nagy jármű vezetésre is jogosította. Ennek hasznát vette, amikor később lakókocsival kirándultunk.
A honvédség után eleinte taxizott, majd a Volántaxi megalakulásánál alapító tag volt, később diszpécserként dolgozott. Az Esküvőnkre 1968. február 14-én a Parlamentnél lévő házasságkötő teremben gyűltünk össze.
Másnap reggel vonatra ültünk és két hetet Sopronban töltöttünk. A következő évben pedig Moszkvát és Leningrádot látogattuk meg vonattal. A híres Ezüst Nyíl útvonalon jutottunk el Moszkvából hálókocsival Leningrádba. 1970 januárjában költöztünk be a Kelenhegyi úton épült társasházi lakásunkba. A szomszédokkal nagyon jó családias viszony alakult ki, rendszeresen együtt szilvesztereztünk. Otthon sült a malac, miközben a gyerekekkel elmentünk trombitálni a belvárosba.
1971. május 16-án megszületett Dénes fiunk. Másfél éves korától járt a Corvin Áruház tetején lévő bölcsödébe, ami kiváló minőségű ellátást nyújtott a gyerekeknek. Dénes autós karrierje már óvodás korában elkezdődött, amikor negyedik születésnapjára egy pedálos Moszkvics autót kapott.
Hippiautó lett belőle, mert pirosra fényeztük és nagy virágmatricákkal díszítettük. 1972-ben Nagytétényben kezdtünk műhelyt építeni. 1974-től fényező kisvállalkozást indítottunk, ami 1994-től Kft.-ként működik a mai napig, közben festék- és fényező anyagok árusításával bővítettük a kínálatunkat.
1987-ben költöztünk vissza Nagytéténybe, a munkánkon kívül a baráti összejövetelek is idekapcsoltak. Férjem a kerületi iparkamarában tevékenykedett, részt vett továbbképzéseken és különböző események létrehozásában. Megvalósította, hogy a Nagytétényi út másik oldalán lévő kertes házakban is elérhető legyen a kábeltévé. Megszervezte a gáztársulást, majd a csatornatársulást. Akkoriban a szennyvízelvezetés nem volt megoldott, nagyon sokba is került az elszállítás. Az utcai csapadék elvezetése sem volt megfelelő, ezért elkezdte intézni az Ánizs utcai árok kialakítását. Társadalmi összefogással sikerült, amit hatalmas utcabállal ünnepeltünk meg.
A kilencvenes évek végén meghívásra részt vettünk egy nősök bálján, attól kezdve rendszeresen támogattuk a Polgári Kör rendezvényeit. Szüreti mulatságokon több éven keresztül vállaltuk a főbírói szerepet.
Dénes fiunk 1999 szeptemberében megházasodott, az eseményt nagy baráti társasággal ünnepeltük. A következő évben Jánost borlovaggá avatták.
A Promontorium Borlovagrend rendezvényein szívesen és lelkesen vett részt. Az általuk szervezett túrával jártunk a Krím félszigeten, ahol jeles borászatokat látogathattunk meg.
2000. május 29-én megszületett az első unokánk, Anna és 2002. április 11-én Kata.
Nagy veszteség érte a családot, amikor 31 évesen a kislányok édesanyja távozott a körünkből. Fiam a családjával ekkor már Érden lakott, mi nagyszülők igyekeztünk pótolni az anyuka hiányát, a lehetőségeinkhez mérten segítettünk a gyerekek gondozásában. A Kft. megalakulása óta a fiam is a családi vállalkozásban dolgozik, ma már egyedül vezeti a céget.
A családmesét hamarosan folytatjuk a 3. résszel.