Az 1956-os forradalom Magyarország egészén kíméletlenül végigsöpört. Budapest utcái olykor hadszíntérré váltak, a börtönök megteltek politikai foglyokkal. Sokan szegültek ellen a kommunista elnyomásnak, sok helység lehet büszke saját hősére. Budafok-Tétény máig őrzi Priska József Tamás emlékét. Börtönévei alatt cigarettapapírra írt verseket, majd a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének alapítótagjaként élete végéig gondozta bajtársai emlékét. Október 23. alkalmából a néhai „Kisfarkas” özvegyével, Priska Évával beszélgettünk.
Priska József Tamást sokan ismerik, de messze nem úgy, mint Ön. Milyen társ volt a férje, Ön hogyan emlékszik a találkozásra?
Csodálatos volt, sajnos csak 46 évet tölthettünk együtt, de ez is egy ajándék. Édesapámmal mindig hallgattuk a forradalom alatt a Szabad Európát, nekem pedig a műsor alapján nagyon imponáltak a bátor forradalmár fiatalok. Akkor voltam 9 éves, már annak is örültem volna, ha csak találkozhatok ilyen fiúval. Aztán később a sors úgy hozta, hogy az akkor éppen a börtönben raboskodó Tamás testvére a kollégám lett.
Ő egyszer levelet írt Tamásnak, én pedig nagyon izgatott lettem, és kértem, hogy hadd írjak bele pár sort. Kedves volt, megengedte. Végül egyszer egy látogatásra is elkísérhettem. Ahogy sorban hozták a rabokat, egyből tudtam, kihez kell futnom. A majdani sógornőm rám szólt, hogy minek futok, mikor korábban sose láttam Tamást, és azt se tudom, melyik ő. De én tudtam. Valahonnan megéreztem.
Mit gondol, a mai nemzedékek szemével mennyire felfogható az 1956-os néphangulat, társadalmi helyzet?
Nem nagyon. Már az én gyerekeim sem hiszik el. Bár a fiatalok nagyon érdeklődnek, és nagyon fogékonyak is, de néha egyszerűen látom rajtuk, hogy nem hiszik el, hogy ilyen dolgok történtek alig 70 éve. Egyszer meghívtak egy gimnáziumba, hogy egy dupla történelemóra keretében meséljek az akkori életről. Nagyon jól esett, hogy a gyerekek végig nagy odafigyeléssel hallgattak, sőt, kérték a tanárt, hogy a két óra között szünet se legyen. Ezzel együtt láttam rajtuk, hogy szinte felfoghatatlan számukra, milyen állapotok uralkodtak Magyarországon 1956-ban.
A hónap elején mutatták be a Tamás életéről szóló, Kisfarkas a forradalomban című interjúkötetet. Hogy érzi, az utókor megfelelően bánik néhai férje emlékével?
Maximálisan. Amíg élt, Tamás ahova csak ment, támogatásra lelt. Karsay Ferenc polgármester, Németh Zsolt, a kerület országgyűlési képviselője, Németh Zoltán alpolgármester, de a korábbi polgármester, Szabolcs Attila is rengeteget segített. Pénzzel is és erőforrásokkal is segítették, például akkor is, amikor az ’56-os hősök sírjait gondozta. Említette a könyvet, ami miatt nagyon hálás vagyok az önkormányzatnak minden segítségért. Ha ők nincsenek, ez a könyv megíródik, de a fiókban marad, mert nekem önerőből nem lett volna annyi pénzem, hogy kiadják.