Dankóné Hegedűs Jolán alpolgármester asszony a Magyar Szolidaritás Mozgalom színeiben indult el a tavalyi, június 9-i polgármester-választáson, de végül az eredmények alakulása miatt már nem folytatja az önkormányzati munkáját.

Az alpolgármester 2006 óta képviselőként dolgozott azon, hogy a kerületben a legtöbb lakos megtalálja a számításait. Dankóné Hegedűs Jolánt, egykori alpolgármestert kérdeztük a választás eredményéről és a jövőbeli terveiről.

Mit gondol, tükrözi-e a választási eredmény az ön munkáját?

Nem, nem gondolom, hogy tükrözné, hiszen öt éven keresztül és előtte is, szívvel-lélekkel azon dolgoztam, hogy a kerületben élőknek segítsek, figyeljek az itt élők problémáira. Ez a munka most sem szakadt meg. Ugyanúgy keresnek, és ha tudok, most is segítek az embereknek.

Hibázott-e akkor, amikor elfogadta az alpolgármesteri felkérést és kilépett az összefogásból?

Nem tartom ezt hibának, akkor is azt gondoltam és most is úgy vélem, helyesen tettem. Ha a mostani helyzetet nézzük, akkor a történelem megismételte önmagát, hiszen a jelenlegi helyzet szóról szóra ugyanaz, mint 2019-ben volt. Tehát amikor mi kiléptünk, az összes többi párt nekünk esett, ok nélkül. Most sem csinálják másként, ma is ugyanez a helyzet. Nekem akkor az volt az elképzelésem, hogy ha már a polgármester úr megnyerte a választást, tehát őt bízta meg a választók többsége, hogy vezesse a kerületet, akkor a képviselőknek, az itt lakók érdekében, kutya kötelességük segíteni őt a munkájában. Ezt azért mondom, mert amikor megtörténik a választás, addig az egy politikai tevékenység. Utána, mikor az ember képviselő lesz, akkor el kell felejteni, honnan és melyik pártból jött. Akkor már csak arra kell koncentrálni, hogy a legjobb tudása szerint képviselje a kerület lakóit. Ott már nincsenek politikai és pártpolitikai kérdések.

Mire gondol konkrétan?

Ha például ott állunk egy döntési helyzetben, hogy építsünk-e járdát, az már nem politikai kérdés, az már a fejlődés támogatása. Vagy például adjunk-e az óvónőknek béren kívüli juttatást, az sem politikai kérdés. Ez már arról szól, hogy a saját dolgozóinkat megbecsüljük.

Most hogyan érzi magát, mivel foglalkozik? A lakossággal tartja a kapcsolatot?

Igen, nekem a kerület több szempontból is az otthont jelenti. Itt tanítottam huszonöt éven keresztül, ettől nem lehet elszakadni. Persze aztán más irányt vett az életem, dolgoztam  üzemeltetésben, ami nem kifejezetten a kerülethez volt köthető. De 2006 óta én folyamatosan önkormányzati képviselő voltam és a kerület közéletében folyamatosan részt vettem. Így nagyon sokan megismertek. Igyekszem tartani a kapcsolatot az emberekkel.

Alpolgármesteri tevékenységére hogyan emlékszik vissza?

Az elmúlt öt év, amit alpolgármesterként töltöttem, különösen kiszélesítette ezt a kört. Olyan dolgok tartoztak hozzám, mint a szociális ágazat, mint az oktatás. Az óvodákkal különösen szerettem foglalkozni. Itt is rengeteg emberrel volt kapcsolatom.

Keresik még, felhívják az emberek a problémáikkal?

Ma már érdeklődés szintjén hívnak fel, vagy rám írnak a közösségi médiaplatformok egyikén, kedvesen megkérdezik, hogy mit csinálok, hogy vagyok. Nehéz ezt nekem kimondani, de úgy érzem, hogy hiányzom az embereknek, ezt arra vezetem vissza, hogy nagyon sokat próbáltam segíteni az itt élőknek, jó kapcsolatom volt az emberekkel. Most még az év elején vagyunk, ez még nagyon új helyzet. Decemberben állt fel igazán a képviselő-testület, de remélem, hogy az új képviselők között lesz olyan, aki felkarolja ezeket a dolgokat és ugyanúgy megy minden tovább. Én nagyon szerettem ezt a munkát. Úgy éreztem, mintha rám szabták volna, mert egész életemben szerettem az emberekkel foglalkozni. Nyilván főleg a kisgyerekekkel, de általánosságban az emberekkel. Úgy gondolom, hogy az elmúlt öt évben én nem változtam. Nem szállt a fejembe a “dicsőség”. Igyekeztem mindenkivel ugyanúgy viselkedni, mint azelőtt. Abszolút természetes dolog volt ez. Nem rugaszkodtam el a valóságtól, sőt, inkább úgy éltem meg, hogy itt van egy ilyen helyzet és még többet tudok az embereknek adni és segíteni nekik azáltal, hogy vezető pozícióba kerültem és a kerület vezetésében voltam. Én ezt így éltem meg, és szerintem az emberek is így tekintettek erre.

Van esetleg olyan új kihívás vagy terület, ami érdekli vagy marad a közélet?

Nem szakítom meg ezt a folyamatot. Ahogy említettem, 2006 óta voltam képviselő. Az emberekkel ugyanúgy fogom tartani a kapcsolatot, ugyanúgy nyitott leszek a problémáikra. Nem gondolom, hogy másképpen kellene működni. És persze vannak új kihívások is. Volt az alpolgármesterség előtt egy nagyon kedves foglalkozásterület, ami nem más, mint az üzemeltetés. Nagy bankszékházakat és irodaházakat üzemeltettem korábban. Mivel a munkához való hozzáállásom az, hogy a maximumot hozzam ki magamból, ezért ott is így működtem. Megkerestek onnan, hogy nem mennék-e vissza az üzemeltetésbe, és én azt mondtam, hogy ha találok olyan épületet, amit nagyon szívesen üzemeltetnék és kihívásnak tekintem, mint például egy nagy bevásárlóközpont, akkor visszamennék egy pár évre még. Persze majd meglátjuk. Most ugye holt szezon volt október-december között és itt volt a karácsony, de sok tervem van.

A tanítás is érdekli még?

Még nem vagyok nyugdíjas korú, ami azt jelenti, hogy akár az oktatásba is visszamehetek, ha szeretnék. Egyébként imádtam tanítani. Alsó tagozatban tanítottam, ezt sem tartom elképzelhetetlennek. Így év elején az ember sokféle gondolattal eljátszik, hogy mi az, amit szívesen csinálna még. Jelenleg a férjemnek segítek, az ő alkalmazottja vagyok, van egy vállalkozása, ami szintén üzemeltetés.

Örül a család, hogy végre kicsit többet látják?

Igen, legalább van időm egy kicsit az unokámmal is lenni, most legalább ráérek. Ez nagyon nagy energiaforrás. A közélettől azonban nem tudok és nem is akarok elszakadni.