Folytatjuk sorozatunkat a MATE budatétényi telephelyéről, a Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoportjának tevékenységéről. Ezúttal a dísznövények nemesítéséről írt érdekes cikket Dr. Kisvarga Szilvia és Dr. Orlóci László.

A dísznövények egy sok évtizede igen fontos növénycsoportot alkotnak a kertészeti ágazatban. Bár lehet, gyakran észre sem vesszük őket, hiszen a napi rutin miatt nem csodáljuk meg őket napról napra, hanem megtanuljuk, hogy ott vannak a fejünk felett vagy épp a lábunknál – de ha néha szánunk rá egy kis időt és körbenézünk az erkélyről vagy a buszmegállóból ilyen szemmel, elcsodálkozunk, hogy milyen rengeteg dísznövény teremt számunkra élhető környezetet és emeli a komfortérzetünket.

Sok alapfajt is ültetnek és alkalmaznak a közterületeken. Az alapfajok olyan növények, amelyek a természetben is megtalálhatók. Ezekre jellemző egyfajta nagyfokú ellenállás a környezeti stresszhatásokkal szemben, de mivel sok esetben nem túl díszesek, nem túl mutatósak, ezért inkább nemesített fajtákat használnak.

Mi az a nemesített fajta? Olyan dísznövény, amely nem található meg a természetben, nem természetes úton jött létre, hanem a nemesítők gondos munkája által. Ezek a fajták általában mutatósabbak, színesebbek vagy akár ellenállóbbak is, mint az alapfaj.

Magyarországon számos nemesített növényfajta létezik a gyümölcsfajok, a gyógynövények, a szántóföldi növények között – de a dísznövények között is szép számmal találunk magyar fajtákat. A XXII. kerülethez több, nemzetközileg is híres dísznövénynemesítő köthető. Márk Gergely rózsafajtái a mai napig igen népszerűek – a lágyszárú dísznövények közül pedig sok fajta Kováts Zoltánhoz köthető.

Kováts Zoltán 60 évnyi munkássága során több, mint 100 egynyári és évelő dísznövényfajtát nemesített. Ezek közül vannak olyanok, amelyek már csak génbanki állományban vannak fenntartva a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem budatétényi telephelyén, de vannak olyanok, amelyek mind a mai napig igen populárisak.

De hogy miért tűnnek el fajták, s mások miért maradnak meg? Ennek számos oka lehet, de van két leginkább kézenfekvő tényező. Az egyik a folyamatosan változó közízlés és a divat. Gondoljunk csak bele saját ízlésvilágunkba: ugye nekünk sem egész életünkben csak ugyanaz a ruha, szín, cipő, frizura tetszik, hanem bizonyos időszakonként ez megváltozik? Nos, a növényekkel szemben is ez a tendencia, sok fajta kiment a divatból. Ezeket kevesebbet ültetik, kevesebb alkalommal lehet velük találkozni a közterületeken, s a helyüket átveszik az új fajták.

A másik ok a környezeti stressztűrés. Mindannyian látjuk, hogy a klímaváltozás egyre jobban kézzel fogható. A kiegyenlítetlen csapadékviszonyok, a hatalmas nyári aszály nagyon nagy akadálynak teszi ki növényeinket. Ezt biztosan a saját kertünkben, balkonunkon is észleljük. Azok a növények a közterületeken vagy a magánkertekben, amelyek nem bírják ezt, legyengülnek, ezáltal könnyebben kapnak el betegségeket, és még a tenyészidőszak vége előtt elpusztulnak.

A magyar nemesítésű egynyári dísznövények jelenleg több, mint 80 fajtát számlálnak. Ennek a gyűjteménynek a fenntartója a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézete, ezen belül pedig a Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoport. Ezek a magyar nemesítésű fajták igen értékesek, hiszen értéket jelentenek – s nemcsak történelmi, hanem genetikai szempontból is. Ezeket a fajtákat óvni kell és vigyázni rájuk, ám a legtöbb fajta (a mályvák, az őszirózsák) már nem alkalmasak arra, hogy kiültessük őket, mert a klímatűrésük nem megfelelő. Ez azért alakult így, mert annak idején, ezelőtt 20-50 évvel, amikor Kováts Zoltán és kutatócsoportja megalkották őket, még nem kellett ekkora aszállyal és környezeti stresszel számolni, akkor még nem volt fontos az erre való nemesítés. Ezért ezek a fajták mára már örökségfajták, melyek genetikai fenntartását a MATE folyamatosan végzi.

A kutatócsoport kiemelt feladatának tekinti – a fentiek miatt – olyan egynyári és évelő dísznövényfajták nemesítését, amelyek ellenállnak a klímaváltozás káros hatásainak, és egészen a téli időszakig képesek díszíteni. Emellett fontos feladat a klímatűrő fás szárú dísznövények nemesítése is. Egy-egy fajta nemesítése hosszú éveket vesz igénybe, de a kutatócsoport rövid időn belül új Rudbeckia hirta, Ricinus comunis, Lagerstroemia és Ginkgo biloba fajták bejelentését tervezi.