Korábbi interjúnkat itt olvashatják.

Budapesten született, Magyarországon élő zeneszerző, előadóművész, író, újságíró, tanár, hangszerelő, zenei producer, zenei rendező, művészeti vezető, hangmérnök – írja a Klauzál Ház.

Hogyan ismerkedtél meg a zenével? Zenész családból származol?

Rengeteg korabeli, főleg klasszikus lemez volt otthon, és szerettük is hallgatni. Apám, aki néha szívesen hegedült, nem pedagógia célzattal zenélt, ő egyszerűen imádta a zenét, így öcsémmel együtt nekünk is természetessé vált a zenehallgatás.  Később neki a zongora, nekem a cselló jutott. Nagyobb gyerekként kezdtem zeneiskolába járni, majd fiatal felnőttkoromban döntöttem el, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Persze ez nem ment könnyen, mert mielőtt megélhetést biztosított volna, előtte még dolgoztam pár helyen, például az állatkertben állatápolóként, de voltam taxisofőr is. Valahogy így kezdődött. Később persze lett ebből professzionális zenélés, ekkor már szimfonikus zenekarokban is játszottam, és amikor már meg tudtam ebből élni, el tudtam belőle tartani a családomat, akkor már csak a zenével foglalkoztam.

Hogyan specializálódtál a latin zenére?

Fiatal koromban meghallgattam Ariel Ramireznek a Missa Criolla című zeneművét. Ebben egy dél-amerikai zenekar játszott egy kórussal együtt és ez nagyon megfogott, hogy lehet ilyen mixtúrában is létezni, és akkor kezdődhetett el az érdeklődésem a dél-amerikai kontinens kultúrája iránt.

Magyarországon a ’70-es években nem lehetett könnyű dél-amerikai zeneművekhez hozzájutni.

Persze, akkoriban még alig hallottunk még csak hasonló zenét is. Elkezdtem levelezni követségekkel, nemzeti könyvtárakkal, hangtárakkal és szép lassan alakultak a dolgok.

Ha jól értem, akkor te ismertetted meg velünk a dél-amerikai zenei világot.

Talán. Privát érdeklődés mentén indult el a folyamat, és szép lassan azt vettem észre, hogy ebből élek. Latin Combo néven zenekart is alapítottam, és hogy máig létezik, az annak köszönhető, hogy mi a zene szeretete miatt zenéltünk.  Egyébként nem volt ez olyan nagyon tudatos. Felléptünk, jártuk az országot, a közönség jól fogadta, amit csináltunk, így sokat és sokszor hívtak bennünket mindenhová. Alapításkor a Latin Combo együttesemben akkor még vegyesen latin-amerikai, magyar zenészek voltak, aztán később már főleg csak kubai zenészekkel dolgoztam, és ez a zenekar a mai napig koncertezik.

A sok-sok fellépés mellett zeneszerző és hangmérnök is vagy.

Sok televíziós műsorban szerepeltünk. Valamikor biztos, hogy volt egy fordulópont, amikor a zenélés átváltozott alkotássá, dalokat kezdtem el írni, több filmzenét is írtam, például a Halál sekély vízben címűt (főszereplők: Darvas Iván, Zenthe Ferenc).

Valahogy még ez sem volt elég, hiszen elkezdtél publikálni. Mindig is volt ilyen jellegű ambíciód?

Korábbról kezdem, szóval anno egyszerűen nem voltak itthon speciális hangszerek, mint például a kongadob, maracas, calabaza, güiro, charangó, bombo, és ezeket a hangszereket szerettem volna használni, mivel nélkülözhetetlenek voltak a kívánt hangzáshoz. Így ezeket a hangszereket el kellett készíteni, de a hazai hangszerkészítő mesterek nem tudták vagy nem akarták megcsinálni, ezért autodidaktaként megtanultam valamennyire a hangszerkészítést is. Ezáltal nagy elméleti tudásra is szert tettem, hiszen például a bolíviai könyvtárból kikértem a charangó készítéséről szóló könyveket. Amikor elkészültek a szükséges hangszerek, akkor eldöntöttem, hogy írok erről egy könyvet, beleástam magam, rengeteg dokumentumot beszereztem, majd azokat megismerve kezdtem el megírni a Tánc – Zene – Hangszer történet – Kultúra és tradíció ősidőktől napjainkig című könyvet, mely az utolsó darabig el is fogyott.

Mikor kezdtél el rádiózni?

A ’80-as évek végén a Magyar Rádió megkeresett, így Afrolatin Zenés Turmix címmel elindult a műsorom a Petőfi Rádióban eleinte hetente egy órában, később Vágó Istvánt felkértem, hogy segítsen, mert sok a munka, ő is jó spanyolos volt. A ’90-es évek fordulóján a zenekarom kikerült külföldre, mivel itthon a rendszerváltáskor a kulturális lehetőségek elfogytak, de amikor ’93-ban visszakerültünk Magyarországra, akkor már többé-kevésbé rendeződtek a viszonyok. Akkor kibővítettem Latin Combo Big Bandre, ami már egy 14 tagú zenekar volt, akikkel minden nap felléptünk a multinacionális cégek rendezvényein. 2004-ben a Klubrádió felkért, ott készítettem 10 évig a Latin című műsort, ami manapság már péntekenként a Bézs Rádióban hallható.

Mostanában kétszer is felléptek nálunk a Klauzál Házban.

Ez számunkra örvendetes. Február 22-én a Latin Combóval farsangi karneválra invitáljuk a közönséget, míg március 23-án a BabaFok Közösségi Térben tartunk a kicsiknek latin-amerikai interaktív hangszerbemutatót animációval. Eredeti hangszereket próbálhatnak ki a gyerekek ezen a zenés foglalkozáson.

Latin Combo Official

…a Latin Combo Európa egyik fontos zenekara

…a Latin Combo ma már jóval több néhány kubai-magyar zenésznél

…a zenekar saját játékstílust is teremtett

…a Latin Combo nem csupán zenei kulturális jelenség, mely

univerzálissá is vált – de közben a világ minden táján szerzett

rajongókat

…valamennyi latin zenei stílusban otthonos

….ez a “Latin-hegemónia” egyedülálló sikersorozat,

melyhez a világsztárok trófeái mellé hozzátartozik a

folyamatos koncertezés és szerencsére a közönség el nem múló szeretete

(Szatmári Éva)