A rossz formában lévő, de extra motivációval küzdő Puskás Akadémia magabiztosan győzte le Csizmadia Csaba együttesét. A szezonban ez az első olyan eredmény, amely talán elmarad az elvárásoktól. Csapatunk azonban továbbra is a középmezőnyben tanyázik.
A kifejezetten motivált Puskás Akadémia várta a Budafokot Felcsúton, vezetőedzőjük, Hornyák Zsolt ugyanis néhány hete nagy port kavaró nyilatkozatával kvázi ultimátumot adott játékosainak, akiknél főként a megfelelő hozzáállást kérdőjelezte meg. Kerületünk csapata első ízben játszott az idei szezonban szurkolók nélkül, valamint szintén először úgy, hogy nem Medgyes Sinan kezdett balhátvédben.
Az első félidő leginkább egy langyos iramú francia romantikus filmre hasonlított; a kapuk kevésszer kerültek érdemi veszélybe. Az élet két pofont osztott ki az első 45 percben, sajnos mindkettőt a BMTE-nek. Az amúgy sem legerősebb összetételben játszó védelem tovább tizedelődött, mikor Vaszicsku – saját hibáját önfeláldozóan javítva – úgy összerúgott egy hazai játékossal, hogy felszakadt a bőr a lábfején, ami miatt le is kellett cserélni. Helyét az NB I-ben újonc régi-új játékosunk, Khiesz Kornél foglalta el.
A továbbiakban sem a budafokiak kénye-kedve szerint alakult a mérkőzés, a 39. percben egy beadás utáni kavarodás után Nagy Zsolt higgadtan passzolt a rutinos Knezevichez, aki könnyedén a hálóba lőtt. 1-0-s felcsúti vezetéssel mehettek szünetre a csapatok.
Talán a sors gondolta úgy, hogy megkíméli a budafoki érzelmű TV-nézőket a meccs hátralévő részének látványától, vagy a technika ördöge babrált ki az állami sporttévével; mindenesetre a második félidő előtt megszakadt a helyszíni közvetítés.
A második félidő ugyanis két további gólt hozott; mindkettőt a Puskás Akadémia, azon belül is a horvát csatár, Mance szerezte. A Budafok ezzel első, nem nagy csapattal szembeni, komoly különbségű vereségét könyvelheti el. Régi közhely, hogy minden sikeres menetelésben van egy jókor jött pofon – reméljük, az év végén majd tényleg így nézhetünk vissza erre a mérkőzésre.