Családtörténeti sorozatunkban folytatjuk Losits Mária és Kövesdi János családjának a történetét a 3. résszel. A mesélő továbbra is Mária.
A férjem nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok képzésére, többször nevelt szakmunkástanulókat. Szakmai gyárlátogatásokat is szerveztünk az alkalmazottak részére és az üzleti partnereinknek is. Voltunk Kölnben a festékgyárban, ahonnan az általuk forgalmazott fényező anyagok érkeznek, a grazi autógyár üzemében, a Skoda és a Suzuki autógyárban. Az alkalmazottakkal évente szerveztünk közös hosszú hétvégét, jártunk Krakkóban, a szlovák hegyvidéken, a Bakonyban. A szakmában elért sikerek eredménye, hogy János 2016-ban elnyerte az Év vállalkozója kitüntetést.
A Kft. nagy megtiszteltetésben részesült, mert a felújítás után mi fényeztük a Szabadság hidat díszítő koronákat. Mai napig büszkeséggel tölt el, hogy felnézve a hídra, a koronák régi fényükben ragyognak.
Nagyon szerettünk utazni, kirándulni a barátainkkal. Minden télen síelni jártunk nagy társasággal. 1980-ban az édesanyámmal és a fiammal egy nyugat-európai utazást tettünk a Loire-menti kastélyok völgyében. János az egyik kempingben a gyerekkel tollaslabdázott, és egy rossz lépésnél eltörte a lábát. A kórházban rögzítették, pihenést javasoltak.
Természetesen vezetni sem tudott, ezért rám hárult a feladat. Egyik nagy kalandunk, amikor átkeltünk a Grossglockner-hágón. Hosszú szerpentinek után érkeztünk meg a csúcsra, ahonnan fenséges látvány tárult elénk. A túránk során a reggeli induláskor még nem tudtuk, melyik kempingben lesz az esti szállásunk. 1990 szilveszterét Kubában, Havannában töltöttük egy baráti látogatáson. Egy alkalommal taxiba ültünk, hogy vigyenek el a tengerpartra. Közben a sofőr megkért, álljunk meg a valutás boltnál és vegyünk egy cipőt a kislányának, amit a 15. születésnapja alkalmából az ünnepségen visel majd. Kubai állampolgár ugyanis nem mehetett be a devizás boltba, még kísérőként sem.
Unokáim első osztályos koruk óta néptáncoltak, a szüreti mulatságokon állandóan szerepeltek. Anna kitűnő eredménnyel diplomázott, média-kommunikáció szakon. 2025 szeptemberében férjhez ment. Jelenleg férjével együtt egy vidéki borászatot vezetnek. Kata édesapja mellett dolgozik, közben szakmai főiskolát végez.
Nagyon szeretünk Nagytétényben élni, ebben a patrióta közösségben. Támogattuk 2002-ben a kastély felújítását. János, szeretett férjem 2025-ben elhunyt. Nem voltak titkaink, a teljes bizalom nagy biztonságot jelentett az életünkben. 57 évet töltöttünk együtt kéz a kézben, jóban, rosszban. Én tovább folytatom a közösségi munkát, amit együtt kezdtünk el. Jelenleg nagyon fontosnak tartom a katolikus templomunk orgonájának a felújítását. Minden jótékonysági rendezvényen részt veszek.
