Dankóné Hegedűs Jolán alpolgármesternek kétszeresen is ünnep a mostani vasárnap. Nem csak azért, mert jelenleg is foglalkozik a XXII. kerületben az oktatással, hanem azért is, mert negyedszázados tanítás után ma is pedagógusnak vallja magát.
Hogyan ünnepli a kerület a pedagógusnapot?
A pandémia miatt más lesz ez is most, mint máskor. Attól függetlenül, hogy az iskolák – az épületek kivételével – nem az önkormányzathoz, hanem a Klebelsberg Kunó Központhoz tartoznak, mi még mindig úgy tekintünk rájuk, mint a sajátjainkra. Ezt azzal is kifejezzük, hogy az önkormányzat minden évben kétszer – pedagógusnapon és karácsony előtt – kiszorít annyit a költségvetéséből, hogy jutalmat tudjon minden pedagógusnak osztani. Ezt úgy szoktuk megoldani, hogy felkeressük az iskolákat és étkezési utalvány formájában kivisszük a jutalmat. Most a járványra tekintettel az iskolaigazgatókat és az óvodák vezetőjét hívjuk el az önkormányzat dísztermébe, és egy beszélgetés keretében adjuk át a borítékokat. A polgármester és három alpolgármestere látja vendégül a kerületi iskolák vezetőit.
Ez mikor lesz?
Hétfőn. Egy iskolába már szerencsénk volt elmenni Karsay Ferenc polgármester úrral. A Kossuth Lajos Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola azért volt kivétel, mert az iskolát régóta vezető igazgató asszony, Turgyánné Ignácz Ágnes, befejezi aktív pályáját.
Van kedvenc iskolája a kerületben?
25 évig tanítottam a Szent István téren, a Budafok-Tétényi Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskolában. Márpedig aki egyszer tanított, az mindig pedagógus marad. Én nagyon nagy boldogsággal gondolok vissza ezekre az évekre. Alsó tagozatosokat tanítottam az első osztálytól a negyedikig. Nekem alpolgármesterként nem lehet kedvenc iskolám, mindegyiket ugyanúgy szeretem. A pedagógusok egy részét még régebbről ismerem, együtt vettünk részt szakmai napokon, továbbképzéseken. Érdekképviselet vezetőjeként az óvodapedagógusokkal is tartottam a kapcsolatot.
De azért a 25 év okán az az iskola áll hozzám a legközelebb, ahol a pályakezdéstől fogva tanítottam. Az a tantestület, az a közeg számomra meghatározó volt. De aki ilyen régóta lakik Budafokon, annak biztos, hogy több más iskolához is van kötődése. Nekem például a Budai Nagy Antal Gimnáziumhoz, oda járt a lányom, oda járt a férjem és a férjem édesanyja is. Szeretem és nagyon-nagyon jó gimnáziumnak tartom, szép emlékeink vannak róla. De a Kempelen Farkas Gimnázium is legalább ilyen fontos számomra. Pedagógusként nagy öröm volt, -amit sokszor megéltem – ha a tanítványaim közül két-három gyereket felvettek ebbe a jeles gimnáziumba. Azt jelzi, hogy az ember jól végezte a munkáját.
A most véget érő rendhagyó tanévet hogyan látja?
Iszonyatos erőfeszítést kívánt ez a pedagógusoktól. Én annak idején elsősöket tanítottam írni-olvasni. Ez online hihetetlenül nehéz, és a szülőktől is rendkívül sokat követelt meg. Semmit nem könnyű megtanítani online, elsőben különösen. Ha együtt vagyunk a kisgyerekekkel, akkor azonnal kijönnek a problémák, azonnal tudunk segíteni. Itt nem. Ezt személyesen is megtapasztaltam, amikor a nővéremnek segítettem tanácsokkal, miközben az elsős kisfiú unokájával tanult otthon.
Foglalkozik az önkormányzat, vagy annak valamely illetékes szervezete kiemelten a pedagógusok támogatásával, ösztönzésével?
Tóth Endre, a Momentum önkormányzati képviselője még tavaly, a költségvetés elfogadásakor javasolt egy ösztöndíjprogramot, amit a polgármesterrel összhangban mindenki támogatott.
Mikorra tervezik ennek a bevezetését?
Ezt sajnos nem tudom megmondani, mert még várjuk Tóth úrtól a program kidolgozását, mivel ez nem csak egy költségvetési tétel. De elkötelezettek vagyunk, és akkor is el szeretnénk indítani, ha végül magunk dolgozzuk ki a részleteket. Remélhetőleg minél hamarabb elindulhat a program.
Visszatérve az Ön pályájához: mi volt a legemlékezetesebb élménye pedagógusként?
A mai napig emlékszem a tanítványaim nevére, és ezzel minden pedagógus így van. Volt egy elsős kislányom, Barbara. Jött az anyukája egyik reggel, és azt mondta: képzeld, mit mondott nekem este a gyerek! Rászóltam, hogy csináld ezt, csináld azt, moss fogat, rakj rendet. Erre megállt velem szemben, csípőre tette a kezét és így szólt: ha rossz leszel, anya, megmondalak a Joli néninek. Ez a legnagyobb dicséret, amit az ember kaphatott. Én imádtam tanítani. Olyan volt, mint az oxigén. Az az élmény, amikor minden gyerek decemberre írni-olvasni tud az elsőben, a csúcsok csúcsa nekem.