Csobán András képzőművésszel a budafoki piac előtt beszélgettünk. Nem volt véletlen a helyszínválasztás, hiszen ő az alkotója az itt kiállított szoborkompozíciónak. A nagyméretű alma, szőlő, dió, eper, és szilva szobrocskák igencsak jókedvre derítik az arra sétálókat. A művészt kérdeztük a kerületben lévő népszerű művéről, illetve magáról az alkotási folyamatról, s legújabb munkáiról is.
Mi történt a kezével, megsérült?
Tevékeny embernek tartom magam, mindig csinálok valamit. Házfelújítást végzünk otthon, megbotlottam, s megrepedt a kezem. Sajnos ez eléggé hátráltat a munkámban.
Egy népszerű alkotása mellett állunk a budafoki piac előtt. Mit kell tudni erről az installációról?
Ez egy térszervező gyümölcsegyüttes. Három évvel ezelőtt írtak ki pályázatot arra, hogy hogyan lehetne a piac előtti teret színesebbé, barátságosabbá tenni. Közönségszavazatok alapján én nyertem el a pályázatot.
Miből készültek a szobrok?
Az installáció több műgyanta szoborból áll. Nem szobrászat a szó szoros értelmében, inkább térformáló plasztikai együttes.
Hol készültek ezek a nagyméretű alkotások?
Egy raktárhelyiséget béreltem, amikor készültem a pályázatra, hogy legyen elég tér, hiszen méretét tekintve nagyobb alkotásról van szó. A formákat pedig otthon, a műhelyben készítettem hungarocellből.
Hogy látja, mennyire népszerűek ezek az elemek itt a piac előtt?
Azt látom, hogy amikor jó idő van, akkor nagyon sokan nyüzsögnek a szobrok körül, főként gyerekek, de nagyobb kamaszok is. Időnként fel kell újítani, mert nem annak a terhelésnek vannak kitéve, mint aminek szánták. Tinédzserek, gyerekek szeretettel felmásznak ezekre a formákra, ezért hamar megsérülnek.
Jellemzően mivel foglalkozik, milyen anyaggal?
Festő szakon végeztem Svábi Lajosnál, de állandóan a szobrászoknál nyüzsögtem. A művészetemben az vezérel, hogy mi az, ami előhoz, kivált bennem valamit. Egy gondolat vagy a látvány. Ezután a következő lépés, hogy milyen eszközhöz nyúljak, hogy megpróbáljam minél korrektebbül leképezni a bennem lévő gondolatot. Szobrásznak és festőnek is vallom magam, de tanárként is dolgoztam évtizedekig.
Jelenleg min dolgozik?
Üvegablakokon dolgozom egy dunavarsányi templomban. Nagyon szép, nemes dolog, és nagyon szeretem csinálni. Mindig kacérkodtam a gondolattal, hogy jó lenne ezzel is foglalkozni, szerencsére rám talált ez a felkérés. Örülök, hogy most ebbe a világba is belemerülhetek. Megtapasztalhatom, hogy mi az, hogy fény, milyen az, ha a fény áthatol az üvegen.
Melyik munkáját szereti a legjobban?
Sokszor volt az az érzésem, hogy miután leadtam egy munkát, még kellett volna vele foglalkozni. Szegeden készítettem pár táblaképet a piarista templomban, azokat nagyon szeretem, illetve azokat a munkáimat, amik még soha nem voltak közszemlére téve.
Mindegy, hogy mennyire van kidolgozva egy felvetés, egy gondolat, egy vonal, de ha a teljesség és a készség irányába mutat, akkor bármelyik pillanatban ott lehet hagyni azt a vonalat, nem szükséges a végletekig kibontani, mert meg is hal az ügy. Szeretem ezeket a munkákat, amelyek sorakoznak az aktámban, a fiókban, szanaszét.
Van már következő projekt, ami Önre talált?
Nincs, csinálom a dolgomat, s közben befut egy-egy pályázat, vagy sokszor jön szembe velem valami új dolog. A legutóbbi nagyobb munkámnak épp a napokban volt az átadója, november 12-én a Tabánban az Attila úton, az új Kalevala parkban.
A Kalevala emlékére egy barátommal közösen készítettünk szobrot, amit gránit alapzaton helyeztünk el. Öntöttvasból készül, egy cimbalomszerű ősi finn hangszert, a kantelét formáztuk meg, amelybe egy hajó motívum ékelődött bele. Arra a miliőre próbáltunk utalni, amikor a történet megelevenedik. A nagymérető vörös gránitsziklából és az öntöttvas plasztikából álló kompozíción megjelennek a híres Kalevala-illusztrációk alkotója, Akseli Gallen-Kallela festményrészletei.
Mióta él a kerületben?
2003-ban egy munka miatt költöztünk el a feleségemmel Szegedről a fővárosba.
Kimondottan ebbe a kerületbe jöttek?
Itt él a sógornőm, ezért kerültünk Budafokra, de néhány éve kiszivárogtunk Nagytéténybe, mert ott tudtunk egy kertes házat venni.
Hogy érzik magukat a kerületben?
Én szeretem Budafokot és Nagytétényt is. Csönd van, nyugalom és csicseregnek a madarak. Ez az, amit szeretek, mert megnyugtat. Itt meg lehet élni a természet közelségét, ezért nem volt nagy törés a vidéki nagyvárosból Budapestre kerülni, mert a vidék továbbra is az életünk része.