Kulcsár szabadrúgásgólja után egyből le is fújta a Diósgyőr elleni meccset a bíró.
Igazi „hatpontos” meccsre utazott a Budafok ahhoz a DVTK-hoz, akit ősszel hazai pályán 2-1-re sikerült legyőznie. A labdarúgó OTP Bank Liga utolsó két helyén álló csapat azért vívott, hogy első számú üldözője lehessen a gyengélkedő, de már bennmaradó helyen álló Újpestnek.
A meccs tétjét az első 20 perc szürkesége remekül érzékeltette, a télen érkező Zoran Zekics vezetőedző nem volt rest ugyanolyan duplafalat vonni a DVTK kapuja elé, mint tette azt a Fradi szenzáció számba menő legyőzésekor. A Budafok valamivel kezdeményezőbb volt, Zsóri még egy ollózást is megkísérelt, de a találkozó első negyede így is a 0-0 tankönyvi példájává lehetne.
Az új igazolással, Jagodics Márkkal felálló budafoki védelem sokáig jól zárt, az első diósgyőri helyzetre a 36. percig kellett várni. A Bódog Tamás szerint Bundesliga-szintű tehetséggel, de NB III-as hozzállással megáldott Grozav egy befelé csel után az előbbi ismertőjegyét meg is villantotta; erős lövését azonban Póser védte.
Három perccel később viszont már nem úszta meg a vendégcsapat, újra a román támadótól indult egy akció, amelynek végén Marin beadásából az új szerzemény, Vanecek megszerezte a vezetést a borsodiaknak, 1-0!
Említést érdemlő mozzanat már nem történt az első játékrészben, így hazai vezetéssel vonultak szünetre a csapatok.
Csizmadia Csabára nem lehet ráfogni, hogy lépéskényszer esetén félne változtatni a csapatán, ezúttal sem tette. A második félidőre két új ember is érkezett a csapatba; Skribek és Zsóri helyét Takács, illetve Kulcsár foglalták el.
Ha nem is a jamaikai váltót megszégyenítő gyorsasággal, de fel is pörgött a Budafok, mezőnyfölény után a 60. percre már több, kisebb gólhelyzetig eljutott a csapat. A legveszélyesebb Filkor Attiláé volt, aki Csonka ügyes cselei után egy visszagurított labdát tekert el a hosszú alsó felé 16 méterről, ám komolyan itt sem kellett izgulnia a Diósgyőr kapusának.
A DVTK igyekezett ráülni az előnyére, a budafoki védekező harmadban fél óra alatt a legérdekesebb esemény az volt, amikor Ivanovski kikérte magának, hogy a bíró nem neki ítélt bedobást egy teljesen nyilvánvalóan róla kiperdülő labda után.
A diósgyőri kapu előtt cserébe újra felpörögtek az események, Csonka sodort vissza egy labdát a tizenhatoson belül tébláboló Kulcsárhoz, aki okosan tálalt Takács elé, ő azonban 10 méterről lábon lőtte a jól helyezkedő Antal Botondot. Érezve a borsodi védelem fáradtságát, közben Csizmadia beküldte a hajrára a fürge Szabót is.
A 83. percben aztán nem várt helyről kapott segítséget a Budafok, a nemrég becserélt Zivulic ugyanis úgy gondolta, hogy a szöglet alatti tolakodásba belefér lekeverni egy visszakezes maflást Kovácsnak. Bognár játékvezető azonban máshogy gondolta, a hajrára így megfogyatkozott a Diósgyőr, gyorsan be is hoztak egy védőt egy csatár helyett.
Az utolsó percekre igazi roncsderbi lett a mérkőzésből; taktikai faltok, időhúzó műesések, elkésett belépők és csontzene. A sárga lapok úgy repkedtek, mint a cserebogarak a májusi rajzás idején. A sok virtus nem is tett jót a meccsnek, no meg a budafoki pontszerzési reményeknek sem – percről percre egyre kevesebb idő telt el valódi tiszta játékkal.
Szerencsére ennél több viszont nem is kellett; már a 96. percben jártunk, amikor a Budafok megkapta az utolsó esélyt egy szabadrúgás formájában. Kulcsár Kornél pedig minden NB I-es rutinját összeszedte, és túljárva a kapus és a sorfal eszén, laposan a kapuba tekert. A bíró egyből a gól után le is fújta a találkozót, így a Budafok drámai végjátékban elképesztően fontos pontot szerzett, maga mögött tartva ezzel a DVTK-t.
(Kiemelt kép: BMTE)