Átélt egy világháborút, a Vas utcai kórház ápolónőjeként részt vett az 1956-os forradalomban, és jelen volt vitéz Pokorny Endre megkésett rehabilitációjánál is. 1991-ben óvodavezetőként ment nyugdíjba.
„Egy szerény, segítőkész emberrel lett szegényebb Budafok-Tétény. A családjáért és a közösségért egyaránt munkálkodó Pokorny Endréné Jódal Éva március 2-án eltávozott az élők sorából” – adta hírül közleményében a budafok-tétényi önkormányzat.
Jódal Éva 1933-ban született Budatétényben a család legkisebb gyermekeként. A Jódal-villában nevelkedett és élt házasságkötéséig, 1961-ig. Amikor férjhez ment Pokorny Endréhez, akivel negyvenöt éven át szerették és támogatták egymást, átköltözött a ma már a férje nevét viselő sportteleppel szemben lévő házba, a Kistétény és Jókai utca „sarkára”, ahol szinte az utolsó pillanatig tevékeny életet élt.
Átélt egy világháborút, a Vas utcai kórház ápolónőjeként részt vett az 1956-os forradalomban, és jelen volt vitéz Pokorny Endre megkésett rehabilitációjánál is. 1991-ben óvodavezetőként ment nyugdíjba egy VII. kerületi óvodából, de ezután sem tétlenkedett soha: templomba járt, közösségi megmozdulásokon vett részt, a Budatétényi Polgári Kör, a Pofosz és a férje emlékét őrző események állandó résztvevője volt.
Mindig és minden helyzetben tudta a kötelességét, minden rászorulónak segített. Állandóan a háttérbe vonult, nem szerette, ha róla szólnak a dolgok, nem szerette a felhajtást – írják róla.
Pokorny Endréné Jódal Évát a Bartók Béla úti urnatemetőben helyezik örök nyugalomra – kívánsága szerint szűk családi körben.