Ahogy arról a Huszonkettő korábban beszámolt, egy budafok-tétényi pedagógus 34 kérdést intézett Tóth Endréhez. A momentumos oktatási szakértő a hölgy szerint nem válaszolt neki. Mi közöltük kérdéseit, felkínálva a lehetőséget a politikusoknak a válaszadásra.
Bár a kérdéseket Tóth Endrének címezték, a Huszonkettő, a tájékoztatás jegyében felkínálta a lehetőséget a politikusoknak, hogy kommentálják, véleményezzék Wittmann Judit kérdéseit. Németh Zsolt, a Fidesz-KDNP jelöltje közölte: Sebes Gábornak mint oktatási szakértőnek engedi át a reflektálási lehetőséget. Ezt mi, a választásokra tekintettel, változtatás nélkül közöljük.
Az április választáson az egybeszorult ellenzék képviselőjelöltje Dél-Budán Tóth Endre, a Momentum és az egybeszorultak oktatási „szakértője” lesz.
A szakértőt azért kényszerültem idézőjelbe tenni, mert Tóthnak nemhogy szakértői, de oktatási képesítése sincs, gyakorlata is igen szerény: elemzési referens volt az EMMI Felsőoktatás- és Kutatásstratégiai főosztályán 2016 és 2018 között. Mivel 2016-ban még és 2018-ban már máshol dolgozott, aligha lehetett ez több másfél évnél. Igaz, előválasztási és az önkormányzathoz eljuttatott önéletrajzában azt is állította, hogy az ELTE neveléstudományi doktori iskolai képzésére jár – pedig csak két félévet végzett el, majd abbahagyta. Ilyen erővel valóban lehet akár szakértő is.
Tóth a 444.hu-n fejtette ki nagyívű oktatási elképzeléseit. Mindjárt egy hazugsággal indít: “A mostani szabályok heti 22-26 kötelező órát írnak elő, ami uniós szinten magasnak számít (Németországban, Szlovákiában, Csehországban például 17).” Valójában Németországban 26-28 óra a kötelező óraszám az alapoktatásban, 22-27 óra a gimnáziumokban. Ausztriában 22 óra az alapoktatásban + elvárt tevékenység osztályfőnökként vagy mentorálásban. Csehországban 28 óra.
Tóth szerint fontos, hogy az új alaptantervet „ne oktatáspolitikusok, hanem szakértők írják tanár- és diákszervezetek bevonásával, érdemi egyeztetési folyamat során, ahol nem ideológiai szempontok, hanem szakmai érvek döntenek. Hiába találna ki valamit az oktatási vezetés, a végén úgyis a pedagógus tanítja a gyereket.” Ez biztos recept arra, hogy soha ne készüljön el az új alaptanterv. Szokása szerint rágalmaz azzal, hogy szerinte idáig oktatáspolitikusok írták az alaptantervet, ideológiai szempontok alapján.
De mit is akar Tóth? A Momentum oktatási programjában leírja: „Ideje a politika vasmarkában született, túlzsúfolt alaptanterv helyett egy modern magtantervet létrehozni, ami a lexikális tudás helyett a megszerzendő készségeket és kompetenciákat írja elő.”
A lexikális tudást nem szabad szembeállítani a kompetenciákkal! Üres fejjel nem létezik kompetencia. Tóth lózungokkal rombolja le a tudás becsületét. A szorzótáblát, a Pithagorasz-tételt vagy egy sor magyar verset igenis fejből tudni kell! Mit hagyna el a „túlzsúfolt” alaptantervből? Eljutunk az amerikai szintre, ahol már semmit sem tudnak a történelemről?!
Ha megkérdezünk tíz szakértőt, hogy mit kellene elhagyni az alaptantervből és mit kellene beletenni, húszféle választ kapunk.
Szerinte “az iskolaszerkezet túlságosan elaprózott, az általános iskolák felében 150-nél kevesebben tanulnak. Emiatt nagyon sok tanárra van szükség, ami pazarláshoz vezet”. Az EU-ban az egy tanárra jutó átlagos tanulószám az általános iskolákban 13,5. Magyarországon ehhez képest csupán 9,7, ami a negyedik legkevesebb az EU-ban! Ez előny, nem hátrány! Erre megszüntetnék a kis vidéki iskolákat, hadd utazzon az a gyerek hajnalban nagy létszámú városi iskolába, este meg vissza, mert az a takarékos.
A mostani rendszer nagy vívmányát, a mindenki számára egységes és elérhető oktatást természetesen szétbombáznák. Minden iskolában saját tanterv, teljes oktatási szabadság, más-más tankönyv. Az iskolákat visszaadnák – na nem az önkormányzatoknak, hanem az önkormányzatok társulásainak. „A társult települések közösen dönthetnének oktatásirányítási kérdésekben (iskolakörzetekről, felújításokról, közös beszerzésekről), illetve extra forrásokkal toldhatnák meg a központi normatív támogatást a települési költségvetésükből. Rendszeres konzultációs fórumot hoznának létre a szülők, tanárok és diákok számára.” Közös lónak túros a hátas, tartja a közmondás. Állandósulnának a viták, hogy kinek mennyi a pénze, honnan hány gyerek jár, és ki a főnök. Ennek mindjárt fórumot is teremtenének, pedig
a szülők nem vitatkozni akarnak, meg folyton beleszólni az iskola életébe,
hanem jó oktatást.
Azért a nagy szabadságban és önállóságban a szülők is megkapják a magukét: a szabad iskolaválasztás nem jó, mert “a jobb helyzetű szülők többnyire olyan iskola mellett döntenek, ahová kevesebb »problémás« gyerek jár, mert úgy gondolják, ott magasabb színvonalú az oktatás”. Hallatlan, ennek azonnal véget kell vetni!
Meg is találja a bűnbakot, az egyházi iskolákat: “Az elmúlt években az egyházi iskolák térnyerése is fokozta a diákok elkülönülését. Szeretnénk, ha az egyházak felismernék, hogy nekik is van szerepük a hátrányos helyzetű diákok oktatásában”. Az egyházaknak pont Tóth Endrére van szükségük, hogy felismerjék hivatásukat! Nem beszélve arról, hogy Tóth Endre elvbarátai jelentették fel „szegregáció” miatt a görögkatolikus iskolát Gyöngyöspatán, mert hátrányos helyzetű diákokat merészelt tanítani.
Van még egy bűnbak: mivel szeretik a szülők, szeretik a gyerekek, és magas színvonalon oktatnak, ezért szét akarják verni a nyolcosztályos iskolákat is. Kerületünkben a Kempelen van veszélyben.
Isten óvjon minket attól, hogy ilyen „szakértők” kaparintsák meg az oktatás irányítását!