Sokan nem értik, hogy az egész szezonban következetesen sportszerű Budafok helyett miért a Fradi kapta a Fair Play díjat.
Lezárult a labdarúgó NB I idei szezonja, amelynek bajnoka a Ferencváros lett, míg a Diósgyőr mellett a Budafok esett ki. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy kerületünk csapatának – bár csúnya lett a vége – alapvetően dicséret jár, hiszen erőn felül küzdve 31 fordulón át versenyben voltak egy olyan ligában, ahová már a feljutás is szenzáció számba ment.
A szezon végeztével a Magyar Labdarúgó Szövetség díjakat is oszt; a RangAdó Gálán például hét különböző elismerés talál(t) gazdára. Egy ezek közül a Fair Play díj, amelynek várományosa első blikkre nyugodtan lehetett volna az a Budafok is, amely páratlan sportszerűséggel mutatott irányt a járvány tépázta NB I-nek.
A díjátadóról szóló beszámolók alatt meg is jelent néhány komment, amely azt firtatta, hogy egy ilyen elegáns és előzékeny lépés vajon miért nem volt elég a Budafoknak a Fair Play díjra. A magyarázat azonban egyszerű: ezt az elismerést nem szubjektív, hanem statisztikai alapon ítélik oda. Azaz nem szavazatok, vagy egy bizottság döntött, hanem a Fair Play-táblázat, amely az egyes csapatok által beszedett lapokat összesíti.
Tehát az a csapat viszi el ezt a díjat, amely a 33 mérkőzés alatt a legkevesebb szankciót kapja a játékvezetőktől a játék szabálytalan megakasztása miatt. Ennek fényében már kevésbé meglepő, hogy az a Fradi nyert, amelynek idén az egész NB I a hátát nézte – sok okuk nem volt rugdosódni.