A 81 éve született Cseh Tamásra emlékezett Vecsei H. Miklós alkotótársaival. Az általuk életre hívott Füst a szemében című produkciót január 21-én láthatta a közönség a Klauzál Ház telt házas színháztermében, a magyar kultúra napja alkalmából. Pénteken Fóton is előadták a műsort, amely után kollégánk a Cseh Tamással kapcsolatos személyes élményeikről kérdezte a szereplőket.
Vecsei H. Miklós gondolatai
Ilyen zuggitárosoknak, mint én, nagy mentsvár az ő zenéje, hiszen pár nap gyakorlás után szinte az egész életművet végig lehet játszani. Az a mágia pedig, ami Géza szövegeiből, Tamás előadása által megszületik, az egészen hihetetlenül pezsdít meg valami nagyon mély közösséget az egymásra figyelni próbáló magyar emberekben.
Különös csillagállás az övéké.
Az egyikőjük alig tud gitározni, a másik nem figyel a szótagokra, gyakran a rímekre sem, csak írják, és mégis megszületik valami, ami nem csak a zenét, de a kultúrát is alapjaiban meghatározta, tulajdonképpen a mai napig.
Sosem gondoltam volna rá korábban, hogy sokadikként én is létrehozok egy Cseh Tamás-estet. Jó sokat láttam már, sőt, szerepeltem is vendégként,
de valahogy mindegyikből hiányzott maga Cseh Tamás. A Tamásiság.
De emiatt nem voltam szomorú, hiszen egyértelmű volt a képlet. Ha már nincs Tamás, akkor nincs Tamás. Be kell érjük azzal, ami maradt.
De aztán épp a Semmelweis film forgatása közben, egy végletekig megterhelt lelki időszakban Bérczes László rendező barátom kezembe nyomta Tamással együtt készült Beszélgetőkönyvüket, amiben Tamás elmeséli az életét születéstől a haláláig, de a kezdet az a pillanat, amikor megtudja, hogy beteg, és valószínűleg itt hagyja a földi létet. Ez a könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy azt éreztem, hogy ezekkel a történetekkel valamit mégis visszahozhatunk, valamit mégis megőrizhetünk és érthetővé, érezhetővé tehetünk belőlük.
Azt est másik két szereplőjének, Szabó Balázsnak és Ratkóczi Hubának a gondolatait itt olvashatják!
