Hét évvel ezelőtt, 2014. április 4-én halt meg Szabó Gyula, a Nemzet Színésze, a kerület lakója, akiről a minden évben kiosztott kerületi kulturális díjat nevezte el az önkormányzat.
A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, tanyán nőtt föl, és eredetileg papnak készült, végül mégis géplakatos lett belőle. Édesapja tanácsára a háború után Budapestre költözött, és három műszakban dolgozott egy gépgyárban, de mellette a Zeneakadémiára is bejárt, mert a zenei pálya is vonzotta. A Színművészetire elsőre felvették, pedig abban az évben tizenkétezer jelentkezőből választottak ki negyvennyolc tehetséget.
1954 óta játszott színpadon, és bár színházi alakításai is országos hírűek voltak, ma már inkább a filmes, és szinkronszerepei élnek bennünk élénken. Több, mint száz tévéfilmben, és majdnem ötven mozifilmben láthattuk. 2002-ben játszotta utolsó filmszerepét A Hídemberben. A Magyar népmesék rajzfilmsorozat pedig eggyé vált Szabó Gyula nevével, amiben hangja minden történetet élővé és igazzá tett.
A budafok-tétényi önkormányzat tavaly a magyar kultúra napján, január 18-án avatta fel Szabó Gyula szobrát a Klauzál Ház aulájában.