A budai palacsintapikniken még van mit javítani, a palacsinták viszont ízletesek – megosztjuk önökkel munkatársunk tapasztalatait.
A budai palacsintapiknik rendhagyó eseménynek mondható. Az Allee melletti passzázson 3 napig tartó “gasztronómiai kalandozáson” inkább egy szerényebb falusi kirakodóvásár hangulata uralkodott, mintsem Bocuse d’Or minőségű kiállítótér. Egyszerre értem ki két hölggyel a passzázsra, akik közül az egyikük kissé meghökkent hangnemben a következőt kérdezte barátnőjétől:
– Ez lenne?
– Hát ez a sétálóutca.
– Uuu…
Na, de hátrébb az agarakkal! A palacsinták, amiről a rendezvény szól, fantasztikusak. Normál vagy óriás, sós vagy édes, tradicionálisabb vagy különlegesebb, mind megtalálható volt a kínálatban. Aztán elvétve egy sajtos vagy lángosos, kézműves sörös, vagy éppen kürtőskalács-árus is megjelent. A hun emléktárgyakat, illetve a bőrszíjakat már nehezebben tudtam beilleszteni a saját piknikkoncepciómba.
Na de nem is ezért vagyunk itt, ez csak egy gyors körkép. Én a budafokiak miatt jöttem ki, hogy megszólalhassanak, elmondhassák örömüket és bánatukat, úgy hogy elindultam a tömeg felé. Csakhogy a tömeg a szűk utca délibábja volt, és sajnálatosan a néhány tucatnyi látogató közül nem tudtam kiszűrni a budafokiakat. Látszólag vagy remekül bújtak el a sajtó látóterén kívülre, vagy hatalmas eksztázisban élvezték a feledhetetlen programot. Csak mindig a sétálóutca másik felén, s nem ott, ahol éppen én voltam.
Azért egy szimpatikus fiatal pár megpróbálta menteni a menthetetlent, amikor kérdésemre, miszerint budafokiak-e, nemleges válasz érkezett. Erre nekem a szokott módon kiült az arcomra a világfájdalmas csalódottság, amire rögtön javítottak, hogy “de igen, igazából budafokiak.” Ezek után már ki hinne nekik?
Kommentben várjuk minden budafoki jelentkezését, aki szombaton kint volt a budai palacsintapikniken, és elkerülte kollégánkat.
fotók: huszonketto.hu