Négyrészes interjúsorozat Dr. Malatyinszki Szilárddal, a hazai generációváltási kutatás vezetőjével.
A családi vállalkozásoknál előbb-utóbb mindenki szembesül azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet átadni a cég vezetését, miközben a tulajdonos, az utód, a családtagok és a szervezet is egészen más sebességgel mozognak. Magyarországon ma cégek ezrei állnak generációváltás előtt, miközben a felkészülés hiánya miatt sok esetben éveken át húzódik az átmenet — vagy éppen krízishelyzet áll elő.
A hazai generációváltási kutatás során 20 családi vállalkozás vezetőjével készült mélyinterjú, és 270 cégvezető töltötte ki a generációváltó kérdőívet. Ezekből a tapasztalatokból rajzolódott ki az a rejtett térkép, amely mentén valójában zajlik a magyar cégek generációváltása.
A tapasztalatokról Dr. Malatyinszki Szilárddal, a Kodolányi Egyetem Gazdaságtudományi Karának megbízott dékánjával, tanszékvezető egyetemi docenssel, a kutatás vezetőjével beszélgettünk.
A tanulmányt a sikeres generációváltásról, 270 magyar cég válaszai és 20 vezetői mélyinterjú alapján ide kattintva tudja letölteni!
Kálmán Edina, üzlet- és szervezetfejlesztési tanácsadó (KE): Szilárd, hadd kezdjem rögtön az egyik legkeményebb állítással: a generációváltás a családi vállalkozások 80%-ában előbb-utóbb ketyegő bombává válik. Miért van ez így?
Dr. Malatyinszki Szilárd, a generációváltási kutatás vezetője (MSZ): Mert idő kellene hozzá. Sokkal több, mint amit gondolnak. A kutatásunk szerint az utódlásra rendelkezésre álló idő a válaszadók 55%-a szerint 3–5 év, de nem ritka a 10–15 éves átmeneti időszak sem. Mégis: a cégek döntő többsége valójában nem kezd el foglalkozni vele időben. Addig tolódik, amíg valamilyen kényszer nem lép be: egy betegség, haláleset vagy piaci krízis.
KE: Magyarul: akkor ugranak, amikor már ég a ház. A kutatásban többen is elmondták, hogy az utódlás „még korai, majd lesz valahogy”. Miért ekkora a hárítás?
MSZ: Egyszerű: a vállalkozás nemcsak munka, hanem identitás. A vezetők egy része 20-30 éve minden reggel ezzel kel és fekszik. Nehéz elfogadni, hogy egyszer vége lesz. Az utódlás a hatalom és a kontroll fokozatos elengedését kényszeríti ki. És sokszor nincs B-terv: mit fog csinálni a vezető, ha már nem dolgozik napi 12-14 órát? Ez a kérdés ott lebeg a vezető feje fölött, de valójában senki nem fogalmazza meg nyíltan.
KE: A kutatás egy másik döbbenetes eredménye, hogy a cégek többségénél még mindig szinte nincs formalizált vezetési dokumentáció. 62%-uknál nincs írott utódlási terv — vagyis a legtöbben nemhogy nem írják le az átadási folyamatot, de sokszor még a napi működés is “fejben van”. Pedig jól tudjuk szervezetfejlesztőként — és ezt számos nemzetközi vizsgálat is alátámasztja —, hogy azok a családi vállalkozások, ahol már a második generáció előtt elkezdik formalizálni a döntéshozatalt, a vezetői szerepköröket és az átadási protokollokat, szignifikánsan jobb pénzügyi teljesítményt, kevesebb konfliktust és hosszabb fennmaradási esélyt mutatnak.
Hogyan lehet így vállalkozást átadni, ha a struktúra csak a tulajdonos fejében létezik?
MSZ: Valójában nem is a formanyomtatvány hiánya a fő probléma. Az utódlási terv csak a jéghegy csúcsa. A valódi kérdés az, hogy a cég működése mennyire rendszerszintű, mennyire kódolt a tudás. A kutatásunkban azt láttuk: nagyon sok vállalkozásban a kritikus működési ismeretek — ügyfélmenedzsment, árképzési logika, partneri tárgyalási rutinok, belső döntési szokások — valójában az alapító fejében léteznek. Ezek nem dokumentáltak, nem taníthatók be egyszerűen egy utódnak.
És ami a szervezetfejlesztés oldaláról különösen veszélyes: amíg ez a “fejben létezés” működik, addig nem tűnik fel a szervezetnek sem a sérülékenység. De amint eljön az utódlás, a döntések, az információk szétcsúsznak. Nincs, aki tudja, mi volt az alapító megfontolása, amikor bizonyos ügyekben így vagy úgy döntött.
A nemzetközi kutatások is megerősítik: azok a családi vállalkozások, amelyek képesek a működésüket formalizálni — vagyis folyamatterveket, felelősségi mátrixokat, vezetői döntési protokollokat létrehozni —, sokkal stabilabb utódlást tudnak megvalósítani. Nem véletlen, hogy a hosszú távon sikeresen működő családi cégek 70-80%-a már a második generáció alatt aktívan építi ki a formális vállalatirányítási kereteket. Ez nem “bürokrácia”, hanem a fenntarthatóság záloga.
KE: Amikor egy családi vállalkozás megkeres minket generációváltás ügyében, mi egy jól bejáratott módszertannal dolgozunk: egy gyors, de átfogó kérdőívvel térképezzük fel az aktuális helyzetet – hol tartanak éppen, milyen szerepkörök vannak már tisztázva, mennyire átláthatók a működési folyamatok.
De ha te csak egyetlen kérdést tehetnél fel egy cégvezetőnek, hogy megállapítsd, hol tart valójában a generációváltás folyamata, mi lenne az?
MSZ: Őszintén szólva, nehéz ezt egyetlen kérdésre szűkíteni. A generációváltás annyira összetett folyamat — van benne vezetési kultúra, bizalom, szerepértelmezés, érzelmi viszonyok, működési struktúrák. Egyetlen kérdés nyilván nem ad teljes képet.
De ha mégis választani kellene, akkor valószínűleg ezt kérdezném: milyen folyamatokat tudna átadni az utódjának? Mert ha nincsenek átlátható, betanítható folyamatok, akkor valójában nincs mit átadni. Az utód nem vezethet ösztönből egy 50-100 fős céget. Ahhoz rendszer, tudásmegosztás kell. Az alapító tapasztalatait kódolhatóvá kell tenni, különben az egész működés személyfüggő marad — és ez az, ami utódláskor nagyon sérülékennyé teszi a szervezetet.
KE: És talán pont ezért bukkan elő olyan erősen az érzelmi oldal is. A saját szervezetfejlesztői munkámban újra és újra azt látom: amikor a személyes tudás ennyire szorosan kötődik az alapítóhoz, a leválás és átadás nemcsak működési kérdés, hanem mély érzelmi és pszichológiai folyamat is. A kutatásotok eredménye is ezt mutatja: az interjúalanyok több mint 70%-a szerint a generációváltás során nem elsősorban pénzügyi, hanem lelki és kapcsolati feszültségek kerülnek előtérbe. Mi ezt hívjuk szervezetfejlesztőként “láthatatlan dimenzióknak”: a ki nem mondott elvárások, lojalitási ütközések, félelmek és szerepütközések világa.
MSZ: Pontosan. Az utódlásban az érzelmek, a bizalomhiány, a féltékenység, a lojalitási konfliktusok legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint a pénzügyi, jogi vagy szervezeti kérdések. Ezekről sok családi vállalkozásban nem beszélnek nyíltan — a feszültség viszont ettől még gyűlik, és akár évekkel az átadás után is krízishez vezethet.
KE: Szilárd, ezzel nyitottunk egy ajtót. A következő részben beszéljünk arról, miért olyan nehéz elengedni a kormányt. Mert itt kezd igazán bonyolódni a történet.
