Lénárt Zsolt kertész, BSc kertészmérnök-hallgató / Magyar Agrár, és Élettudományi Egyetem TTDI/  korábbi cikkének folytatását közöljük.

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem TTDI előző cikkében Európa, a Közel-Kelet és Egyiptom kerttörténetébe tettünk bepillantást. Amíg ezeken a helyeken egymást követték a változások, addig a keleti régióban más irányzatok uralkodtak. A térben egymástól eltávolodott élőlények sokban különböznek egymástól, akár fejlődésüket, akár a történelmüket nézzük. Nem a véletlen műve, mert a Föld változatos éghajlattal rendelkezik, a különböző területeinek más terepviszonyai és adottságai vannak, éppen ezért ezek a különbségek jól nyomon követhetőek. A törpefenyő például a kis termetével és tűleveleivel válaszol a havas hegyek körülményeire, míg az Afrikából származó ricinus a magas hőmérsékletre gyors növekedéssel, nagy levelekkel reagál. Nincs ez másképp az emberrel sem. Keleten, Kínában vagy Japánban a nyelv kialakulása is teljesen másképp zajlott, beépítették a nonverbális jeleket a nyelvezetükbe, épp ezért tűnik nehéznek a nyelvük az európai ember számára. Egy szó kétszer elmondva egymás után, különböző hangsúlyozással, akár pont az ellenkezőjét is jelentheti. Nem volt ez másképp a kertkultúrájukban sem. A kínai kultúra nagy hatást gyakorolt a keleti régióban. Kormeghatározó szerepe volt. Ezért egységesen elmondható mind a kínai, mind pedig a japánkertekről: természetközeli hatást kell nyújtaniuk.

Amit mi ezen kertekben a növények természetes növekedésének gondolunk, az valójában egy metszési elv, melynek végeredményeként egy szabálytalan formájú, lekerekített, de ápolt formát kapunk. Kínában és Japánban egyaránt művészeti alkotásnak tartották a kertet, így a kultúrájuk része lett, festők vetették vászonra a nézőpontjukból látható kertrészleteket, így teret nyert a tájfestészet. A kertépítők és kerttervezők megbecsült és tanult embereknek számítanak Keleten is, mivel feladatuk megjeleníteni a vallást a kertben a szimbolizmus képében. A víz számukra az életet jelenti, mely akár a folyó, hol lassul, hol gyorsul, az események változtatják a folyás irányát és sebességét. És ahol nincs víz? Ott is megjelenítik. Japánban sziklakertek, kőkertek formájában utánozzák a víz jelenlétét, apró szemű kavicsok jelenítik meg a vizet és a benne található nagy sziklák a szárazföldet, a szigeteket. Minden nap újra gereblyézték, más mintázatokkal díszítették, amivel a különböző természetes tájhangulatot mutatják. A lágy hullámok a megnyugvást, a fogazott hullámok a pörgést jelentették, egyfajta felfokozott érzést vagy hangulatot. Így a ház dolgozói is tudták, hogy a tulajdonosnak éppen milyen kedve van, mire számítsanak vele kapcsolatban. Ezeket a kőkerteket akár mi is be tudjuk vinni az otthonunkba lekicsinyített formában, az asztal ékévé tudjuk tenni.

A kert annyira fontossá vált, hogy szerves részét képezte az életnek, nem volt elég egy kert, amely az összes funkciót magába foglalta, mert ez számukra lehetetlen feladatnak ígérkezett. Ezért különböző tematikus kerteket alakítottak ki, így jelenhettek meg a teakertek, ahol megbeszélést tarthatnak, dolgozhatnak, vagy az otthoni teakertben lepihenhetnek egy fárasztó nap után. Az épített és természetes elemek megjelenése meg van határozva, de a mester dönti el, hogy milyen formában alkalmazza azokat. Elmondhatjuk tehát, hogy vannak különbségek a kerttörténelem alakulásában, melyek a kulturális és szemléletbeli különbségekből erednek.

Egy dolog azonban mégis megegyezik bennük, ez pedig a dísznövények fontossága. Régen felfedezték a zöld élőlények fotoszintetizáló képességét, mellyel a városok levegőjének tisztaságát lehet javítani, a környezet porlásából származó szennyeződéseket meg lehet kötni. A növényeknek a környezetre gyakorolt pozitív hatását hazánkban is korán felismerték, ezért terjedtek el a szőlőültetvények. Magyarország terméketlen talajait sokszor szőlővel ültették be, mert a kultúrnövényeink nagy része nem maradt meg, de a szőlő megkötötte a homokos talajt, művelhető lett. A sok pozitívum között említsük meg a növények mentális egészségre gyakorolt hatásait is. Egyre több tanulmány kiemeli, hogy a növények nagymértékben javítják a közérzetet, csökkentik a stresszt, növelik a produktivitást a munkában, és boldogsághormont termelnek.

Még ha sokszor esetleg nem is közvetlenül a növényben gyönyörködünk, hanem az csak a háttér részét
képezi, akkor is hatással van ránk. Így például az autóutak mentén lévő zöld sáv sokkal több feladatot lát el, mint a zajcsökkentő falak. Egyébként szebb látványt is nyújt, emellett megköti a port, szigeteli a hangot, és csökkenti a rezgést vagy a zavaró fényt is. Velünk ellentétben azonban a növények nem tudnak továbbállni onnan, ahol nem érzik jól magukat. Élni akarnak, ezért megtanultak tűrni. Ideális környezetet a természetesebb helyeken nehéz találni, ezért kialakult náluk egy fajtatűrőképesség a környezeti adottságokra, ilyen adottság például a hőmérséklet, a csapadékmennyiség, a napsütéses órák száma.

A mi feladatunk, hogy próbáljuk a lehető legjobb helyet megtalálni nekik, ahol képesek fejlődni, virágozni, termést hozni, hogy magjaikkal tovább örökíthessék önmagukat. Nehéz feladat, de végül sokszorosan hálálják meg nekünk ezt a munkát – szavakkal nem mondják, hogy „köszönöm”, de a virágjaikkal már igen. Mára már felismertük a növények szerepét, éppen ezért mi is behozzuk őket a mindennapjainkba, akkor is, ha ez látszólag lehetetlen. Zöldfalakat ültetünk oda, ahol egy kert már nem fér el, házak tetejére telepítjük őket, hogy javítsák a levegőt, és hűtsék az épületet vagy éppen az erkélyen gondozzuk őket.

Nehéz megmondani, mi lesz a jövőben, de egy biztos: a dísznövények értéke egyre csak nő, a díszkertészek munkája egyre fontosabb lesz, a kutatások fontossága felértékelődik. Elengedhetetlen részeivé váltak az életünknek a díszítő értékkel rendelkező növények. A Budatétényi Rózsakertben a MATE TTDI kutatócsoportja is éppen ezen dolgozik. Segíti fenntartani a növényvilág sokszínűségét, hogy minél inkább együtt éljünk a természettel, megérthessük azt, és világos legyen számunkra a növényvilág határa. Ha sikerül megértenünk őket, végül a növényekkel karöltve, egy sokkal tisztább és szebb jövőt építhetünk. De ez csapatmunka, a kutatások, nemesítések eredménye kevesebb emberhez jutna el, ha nem lennének tájépítészek, akik alkalmaznák az eredményeinket, vagy a díszkertészek, akik megtermelik a dísznövényeket.

Természetesen ezek a célok feleslegesek lennének önök, az olvasók nélkül. Minden ember, éljenek egymástól akármilyen messze, foglalkozzon bármivel, céljaiban megegyezik, hogy a természettel együtt élni akarunk és mesélni a növényeken keresztül az utókornak.

Köszönetnyilvánítás : A kutatás a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal „A körforgásos gazdaság megvalósíthatósága a honvédelmi tevékenységek során” című, TKP2021-NVA-22  azonosítószámú Tématerületi Kiválósági Program támogatásával valósult meg, a Körforgásos  Gazdaság Elemző Központ (KGEK) vezetésével.