A Kludák család történetével folytatjuk a nagytétényi családmesék sorozatunkat. A kerületben sokan ismerik a család nevét, hiszen négy generáción keresztül öröklődött a hentes és mészáros mesterség a családtagok által. Kludák Erzsébet korábbi cikkünkben már beavatott minket a családi mesterség rejtelmeibe, most testvérével, Dr. Kludák Istvánnal együtt meséli el a nagy múltú család históriáját.

A család morvaországi eredete generációkon keresztül szájhagyomány útján maradt fenn, ennek írásbeli megerősítésére csak a rendszerváltást követően került sor.

Kludák Ferenc 1772. december 5-én született Plumlovban (ma csehországi város). 1787-ben Napóleon már osztrák területen harcolt, a Plumlovtól nem messze lévő Austerlitznél (ma Slavkov) is sikert aratott, ezért Kludák Ferenc elmenekült a háborúskodó Ausztriából. Kalandos úton kelt át a határon egy borkereskedő kocsiján, aki egy boroshordóba rejtette őt. Anyanyelvén kívül németül is beszélt, ezért németajkú települést keresve jutott a Margit-szigettel szemközti Duna-parton épített Újlakra (Neustift, még régebben Szentjakabfalva), ahol cipészmesterként dolgozott. Feleségül vette Wágner Jozefát, nyolc gyermekük közül az első 1801-ben született, közülük csak kettő, Kludák József és Kludák Anna érte meg a felnőttkort.

A család tétényi ágának története Kludák József második fiával, Kludák Istvánnal (1849-1923) kezdődik. „Foti” hentes és mészáros volt.

Téténybe valószínűleg a vízimolnárság céhes kapcsolatai révén került. Kludák István egy tétényi búcsún ismerkedett meg Bleicher Magdolnával (1853-1921), „Mutival”, Bleicher György és Brunner Rozália („Groszi”) lányával. A család a templommal szemben, a Fő utca 24. sz. házban lakott.

Foti alkalmasnak találta a csaknem teljesen németajkú Tétényt a letelepedésre és a családalapításra. 1873-ban vette feleségül Bleicher Magdolnát, akivel átmenetileg a budai Szegényház utcai házba költözött. Itt született meg első gyermekük, Kludák István („Stefi”), aki mészárossegédként fiatalon, 1898-ban halt meg.

A második fiú, Kludák József (1877-1939), „Pepi” apja mellett a hentes mesterséget tanulta ki.

Foti a gyermekek születése után is bérelt üzlethelyiségben dolgozott, a mostani házat (Fő utca 61., majd Vöröshadsereg út 61., jelenleg Nagytétényi út 300.) 1888-ban vették meg Tichy vízimolnártól – az udvarban jelenleg is több malomkő található. A házat a hentes és mészáros munkához át kellett építeni, vágóhíd, istálló, jégverem, füstölő és ólak váltak szükségessé, az üzlethelyiséget az egyik szobából alakították ki az utcai fronton. Foti ekkor már közmegbecsülésnek örvendett, képviselő testületi tag lett. A családban még ekkor is németül beszéltek. A községben viszonylag nagyszámú zsidóság élt, bizalmuknak köszönhetően a kóser széket a Kludák üzletben alakították ki. A kóser vágásokat a helybeli sakter végezte a haleffel, ezt követően a hentes munka és a kóser hús szigorúan vett külön kezelését Fotira bízták.  

A Nagytétényi Helytörténeti Kiállítótérben megtekinthetők a vágáshoz szükséges fontosabb eszközök, tárgyak, így röviden ismertetjük azok szerepét:

A marhák homlokának közepére a pikkerrel /tagló/ hatalmas ütést mértek, az állat összerogyott, ekkor a széles pengéjű hosszú késsel átvágták a nyaki ereket. Kivéreztetés után  a bőr lefejtése a rövid pengéjű késekkel történt, majd a zsigerelés következett. Ezt követően a falra szerelt csörlő segítségével az állatot hátsó lábainál fogva a vágóhíd falánál körbefutó rénfára akasztották, majd a nagy hasító bárddal a gerincoszlop mentén kétfelé vágták. A további darabolás késekkel és kisebb bárdokkal történt.

A disznókat a hegyes, hosszú, keskenyebb pengéjű  úgynevezett  bökőkéssel véreztették ki. A forrázó teknőben a felázott szőrt kolompformájú vakarókkal távolították el, a disznót közben a forgató lánccal mozgatták. Zsigerelés után a rénfára akasztást és a darabolást az előzőek szerint végezték.

Kludák József közben hentes- és mészárosmester lett, az apja mellett dolgozott. 1905-ben házasságot kötött az ugyancsak hentes családból származó budatétényi Schmidt Máriával (1886-1968), Schmidt István és Kelemen Mária lányával.

A tétényiek Pepi bácsija mellett 1924-től fia, Kludák István (1908-1961) folytatta a hagyományt, mint hentes és mészáros tanonc, aki nem csak a szakmában, hanem a sportban is jeleskedett. Testvérével, Kludák Józseffel együtt a tétényi futballcsapat oszlopos tagjai voltak.

1939-ben, apja halála után az üzlet Kludák Istvánra maradt. Még ebben az évben kitört a második világháború, ami alaposan megtépázta a családot.

Kludák István 1941-ben házasságot kötött Kováts Erzsébettel (1921-2006). Gyermekeik, Dr. Kludák István (1943-) és Kludák Erzsébet (1953-) a család történetének elmesélői.