Zechmesziter László kapta márciusban a Hónap Művésze kitüntetést, akinek különleges akvarellalkotásaival legközelebb ősszel találkozhatnak a XXII. kerület lakói. A művészt kérdeztük az itthon kevésbé divatos akvarellfestészetről és a pályájáról.

Mikor kezdett el érdeklődni a képzőművészet iránt?

Már gyerekkoromban imádtam rajzolni, kicsit renitens voltam, tanulás helyett mindig telerajzoltam a könyveimet és a füzeteimet. Éreztem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért jelentkeztem a képzőművészeti szakközépiskolába, ahova felvettek, de helyhiány miatt nem jutottam be. 18 éves koromban találkoztam Farkas Rudolf festővel, aki nagy hatással volt rám. Bármilyen stílusban bármit nagyon magas színvonalon el tudott készíteni. Sokat tanultam tőle. Egyik mondása volt, hogy a giccset a remekműtől csak egy hajszál választja el. Ezt a hajszálat kell érezni, hogy ne billenjen el az alkotás a giccs felé.  Szép, romantikus képet is lehet készíteni anélkül, hogy giccses lenne. Ebben az időben még olajjal festettem, az akrilt is kipróbáltam, illetve próbálkoztam akvarellel is, de éreztem ennek a nehézségét, illetve azt, hogy egy teljesen más látásmódot igényel, mint a többi műfaj. Később, ahogy egyre több akvarellt készítettem, rájöttem, hogy a színek összefolyatásában rengeteg lehetőséget ad ez a műfaj, amit a többi technika csak korlátozottan. Belgiumban éltem több mint 10 évig, ott kaptam inspirációt egy festőtől, aki a világ nagy akvarellfestőire hívta fel a figyelmemet. Beiratkoztam Belgiumban egy képzőművészeti iskolába, ahol kifejezetten akvarellszakon tanultam, itt szereztem diplomát. Az iskolát szép eredménnyel elvégeztem, ezt követően elhatároztam, hogy csak akvarellt fogok készíteni, mert ebben tudok a legjobban kiteljesedni.

Miért pont az akvarell műfaja áll önhöz ennyire közel?

Szerintem ez egy nagyon látványos műfaj, de először épp a nehézsége fogott meg, hogy ennek a megtanulása kihívás. Igaz, hogy relatív, hogy valami nehéz vagy nem. Ha a struktúráját megtanuljuk az akvarellalkotásnak, akkor ez sem nehéz. Minél többféle akvarelltechnikát alkalmazunk, annál szélesebb spektrumot tudunk megjeleníteni. A világon sok helyen kedvelt műfaj az akvarell, nálunk teljesen visszaszorult. Magyarországon főleg olajjal festenek, kevés a jó akvarellista. Talán azért alakulhatott ez ki, mert papírra készül, és az emberek azt gondolják, hogy kevésbé időtálló. Magas színvonalon viszont minőségi anyagokkal dolgozunk, amelyek által színtartóvá válik a munkánk. A professzionista festékek tartósak, ezekkel érdemes dolgozni. Az antireflex üveg képkeretezéssel pedig még igényesebbé válik az alkotás, nem szabad a minőségi anyagokra sajnálni a pénzt. Ez a műfaj még kevésbé érett be nálunk, de remélem, hogy itthon is teret hódít, én ezen dolgozom.

Milyen témákat preferál megfesteni leginkább?

Igyekszem minél több akvarellt készíteni, a sok gyakorlás alakítja ki az ember stílusát. Leginkább a csendélet és a tájkép készítése áll hozzám a legközelebb, akár figurával kiegészítve. A portrékészítés szerintem külön szakma, azt távolabb érzem magamtól. Az enteriőr, szobabelső vagy épületek festése is közel áll hozzám. A Gödöllői Királyi Kastélyt is lefestettem, ami nagyon népszerű képem lett.

Mikor várható önálló kiállítása?

A XXII. kerület, Budafok-Tétény szervez egy nagyobb kiállítást. Az eredeti ötlet szerint március végén nyílt volna meg a kiállításom a Magdolna Udvarban, de a szervezők úgy döntöttek, hogy egy nagyobb teremben kapok kiállítási lehetőséget, ezért ősszel rendezik meg.

Milyen kapcsolata van Budafokkal?

Mindig nagyon szerettük a kerületet, édesapámat a munkája is odakötötte, hiszen a likőriparban dolgozott. Gyerekként rengeteget voltunk Budafokon. Végül Újpalotára költöztünk, de vissza-visszajártunk, hiszen még a gyermekeimet is Budafokra vittem babaúszásra. Mindig is kötődtünk a kerülethez, a Camponába is sokat járunk a mai napig.