A Budafok csak elvétve jutott lövésig, a bajnoki címvédő esélyt sem adott a XXII. kerületieknek.
Alig több, mint 1 hónappal a két csapat előző randevúja után, újra összecsapott a Fradival a Budafok. A zöld-fehérek régen látott „rossz” sorozatot kezdtek a tavasszal; a Diósgyőrtől a szó mindkét értelmében csereemberré váló Suljic góljával otthon kaptak ki, míg Felcsúton is csak egy ikszre futotta. Rebrov vezetőedző így nem is szerénykedett, amikor a csapat összeállításáról volt szó, a BL-ben gólokat szerző Tokmac, Uzuni és Boli mind a kezdőcsapat tagjai voltak.
Az már az első percekben látszott, hogy a Fradi nem is veszi félvállról a meccset, a ferencvárosiak offenzíven kezdtek, Lovrencsics és Heister szinte extra szélsőt játszottak hátvéd létükre. Az első gólveszélyes akciót épp az utóbbi szállította, Póser azonban nagyszerűen tolta a lécre a német bekk távoli lövését a 11. percben. A 18. percben újra szükség volt kapusunkra, aki egy visszagurítás után Uzuni csavarását szintén hárította.
A következő percekben még egy távoli kísérletet blokkolt a hazai védelem, a 25. percben viszont sajnos megtört a jég. Romic a tizenhatoson belül rúgta fel Uzunit, Iványi játékvezető így jogosan ítélt büntetőt. A tizenegyeshez maga a sértett állt oda: Póser jobbra, a labda balra ment, 0-1.
A 30. percig még kétszer is beköszönhetett volna az FTC, ám az Oláh fején megcsúszó labda után a hazai kapufa, míg Boli kevergetésénél Iványi volt a BMTE-vel, a játékvezető ugyanis nem vette észre, hogy a norvég támadó nem magától huppant a földre.
A Fradi kapuja az egész félidő alatt egyetlen alkalommal forgott veszélyben, ez volt egyben az utolsó komoly esemény a játékrészben. 16 és fél méteren Lovrencsics taglózta le a levegőben Zsórit, és bár a válogatott védő ezt vitatta („Ne viccelj már” kiáltása jól hallatszott a zárt kapus meccs csendjében), a BMTE szabadrúgást kapott. Lőrinczy Attila lapos lövése azonban nem jutott túl a sorfalon, így 1-0-s ferencvárosi vezetéssel vonultak szünetre a csapatok.
Sokkal jobban a második játékrész sem indult; egy Fradi-szöglet után a védőinken felpattanó labdánál a kapufa újfent segített, onnan már viszont Csontos Dominik elé pattant a játékszer, aki élt a kihagyhatatlan helyzettel. 58. perc, 0-2. Tekintve, hogy a Budafok elvétve tud labdával felérni az FTC tizenhatosához, könnyen lehet, hogy Csontos a meccslabdát paszírozta Póser kapujába.
Csizmadia Csaba nem is várt tovább, gyors kettős cserével lekapta Skribeket és Lőrinczyt, Kulcsár és Takács jöttek a helyükre. A változtatás után viszont nem hazai, hanem újabb vendég gól jött. Egy beívelés után Blazic fejese Zeke kezében akadt el. Védőnk pechjére épp a játékvezetőként is nagyon rutinos Solymosi Péter volt a gólbíró, akinek jelzésére újabb büntetőt fújt Iványi. A rúgó különbözött, a forgatókönyv nem, Uzunihoz hasonlóan Kharatin is betalált. 67. perc, 0-3.
Idő közben kiröppent egy piros lap is a budafoki padnak, de hogy kinek, az majd csak a jegyzőkönyvből derül majd ki. Mindenesetre Csizmadia maradt a padnál, így bizonyára nem az ő reklamálását unta meg (legjobban) a bíró. Ha meg már ott volt, húzott egy újabb kettőscserét, ám nem lövünk le nagy poént, ha azt mondjuk, Micsinai és Ihrig-Farkas beállása sem lett sorsfordító.
Mint ahogyan a mérkőzés hátralévő része sem lett izgalmas, bár miért is lett volna. A Fradi végtelen nyugalommal járatta a labdát a háromgólos előny birtokában, míg érthető okokból a budafokiak is már csak a hármas sípszót várták.
Iványi viszont nem kegyelmezett; a megítélt 3 perces hosszabbítás jogos volt bár, de indokolt semmiképp. Nem meglepő módon semmi idekívánkozó nem történt ezalatt, a Fradi így könnyedén vitte el a 3 pontot a Promontor utcából.