Az eddigi legdrágább vébét rendezi Katar, a 220 milliárd dollár annyi pénz, hogy kétszáz évig lehetne az esemény házigazdája Németország ennyiből, ha a 2006-os világbajnokság számait vesszük alapul. Dr. Kiss Róbert Richard, az InfoRádió Világszám című műsorának házigazdája helyszíni tapasztalatok alapján azt mondja: nem csak a tengervíz sótalanítására megy el ekkora összeg, annál sokkal jobban kitalálták az egészet. Három metró épült, pazar stadionok és mesés turisztikai infrastruktúra.

Ráadásul be is jön ebből rövid és hosszú távon is komoly összeg. Nagyjából másfél millió turista érkezik Katarba, és a sivatagi emírség ismertsége is jelentősen nő a világban, és az arab kultúrát is tudják népszerűsíteni. Alapvetően érezhető, hogy sok a szaúdi, az iráni, az észak-afrikai vendég az eddigi bajnokságokhoz képest, ahol alig voltak ebből a régiókból – idézi a Prima Primissima-díjas újságírót az infostart.hu.

Persze a valósághoz tartozik, hogy ez a vébé nem olyan, hogy majd beülünk az autóba, a helyszínen szerzünk jegyet, és eszünk valamit a helyi bisztróban.

Először is kellett egészen mostanáig jegy az országba lépéshez (mostantól már csak szállás kötelező). Az én jegyemen 600 katari rial, nagyjából hatvanezer forint összeg szerepelt. Ennyiért azok kapják, akiket kisorsol a FIFA – ha valakinek nincs ott az országa az eseményen, erre esélye sincs.

A másodlagos piacokon 120 -200 ezer forint egy jegy, a döntőre 3 ezer euró.

A jegyhez a FIFA Qatar 2022 applikációt célszerű, a Hayya appot kötelező letölteni (eleinte kellett egy harmadik, a koronavírus okán, de ezt utána már nem kérték).

A Hayya különböző státuszokat ad nekünk, hogy kikerüljünk a pending (felfüggesztett) státuszból, ahhoz a szállásnak vissza kell igazolnia, hogy rendeztük a számlát.

A konténerszállás – ami azonnal elfogyott – is nagyjából napi negyvenezer, lehet hotelt intézni százezerért, de egy-két milliós is lehet egy napi tétel.

Persze hogy idáig eljussunk, kell egy menő okostelefon, amin futnak az appok.

Kell rendes internet is, ami külföldön is jó, mert kint a Hayya a stadionoknál a Bluetooth segítségével kommunikál velünk, és a meccs előtt három órával aktiválja a jegyet, majd a kapunál ad újabb státuszt.

A taxi olcsó, 44 rial (kevesebb mint 5 ezer forint) volt a reptértől egy olyan út, ami nálunk több mint tízezer lett volna a városba.

A tömegközlekedés ingyenes a Hayya appal. A három metróvonal mellett a stadionokat mesés új buszokkal kötik össze, de a szurkolói zónáktól is közvetlen járatok visznek a meccsek helyszíneire.

Az ételek jó minőségűek, és ha nem a luxuséttermekben, hanem mondjuk a szukban (bazárban) étkezünk, ötezer forintból jól lehet lakni. Én egy helyi asszony által készített sajtos-csipszes palacsintát ettem, két adag kétezer forint volt nagyjából.

Ennél jóval drágább a tengerparti sétány új, a vébére felhúzott luxusbódéiban étkezni. Egy kávét ittam, durván kétezer forintért.

A stadionok szuvenírboltjai annyira népszerűek, hogy hosszú ideig kell sorba állni, hogy egyáltalán vásárolhassunk. Egy replika focilabda ötvenezer, egy kulcstartó négyezer forint, a rendkívül ötletes kabalafigura, a burnuszos szellem a méterről függően pár ezertől felfelé bármi lehet.

Bent a meccseknél az étel és az ital nem drágább jelentősen az orosz vébéhez képest, tízezerből már bőven kapunk ketten kólát és csipszeket. Ami egy helyinek semmi, egy amerikainak nem sok, egy iráni, ha már idejött, gond nélkül kifizeti, de a lengyeleknek sem volt egetverő.

Persze a szaúdi vendégek közül sokan ennél komolyabban fogyasztottak. A Pearl nevű luxushelyen márkás üzletek sokaságát találjuk, a Winter Wonderland pedig szintén alkalmat ad a költésre. Van több helyen Ferrari szalon, óraüzletek, de vehetünk gyémántláncot a sólymunknak is akár.

Összességében tehát ez nem az átlagos német gyári munkás vébéje, de sok függ attól, mennyi tapasztalatunk van, mit vállalunk be, mennyire szervezzük saját magunk az utat. El lehet jutni értelmezhető összegből, és ott már akár fillérekből is gond nélkül elvagyunk. De választhatjuk mindenből a szuperluxust is, privát hajókirándulásokkal, s akkor a napi egymillió csak borravalóra elég.

Fotók: Dr. Kiss Róbert Richard