A MATE budatétényi telephelye a Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoportja. Tevékenységükről ismét olvashatunk, dr. Boronkai Gábornak köszönhetően.

Valószínűleg jól ismerik a Budatétényi Rózsakertet, talán időnként el is látogatnak ide. Néhányan az utóbbi évtized nyílt napjait és rózsavásárait nézték meg, mások pedig a dicső múltra emlékezhetnek: a hetvenes évek rózsabemutatóira. Amikor még új volt a kert, kicsik voltak a ma már hatalmasra terebélyesedő hársfák, Márk Gergely rózsanemesítő szervezésében nagyszerű kiállítások és kulturális rendezvények fogadták a látogatókat.

Márk Gergely nem csak megálmodta a kertet, de minden erejével ki is vívta, hogy az létrejöjjön. Márk azonban nem érte be ennyivel, a kert vezetőjeként olyan szervezőmunkába fogott, hogy rózsabemutatói világhíresek lettek.

Nehéz lenne konkurálni ezzel a hihetetlen aktivitással, ezért a Budatétényi Rózsakert az utóbbi évtizedekben inkább az elmélyült kutatás és a csendes parklátogatás helye lett. Sokáig az is kérdéses volt: megmarad-e. Szerencsére a kerület – és itt gondolok mind a polgárokra, mind a civil szervezetekre, de az önkormányzatra is – valóban szerette és féltette ezt a nagy hírű gyűjteményt, és a szakmával közösen elértük, hogy a kert fennmaradjon, rendezett pihenőparkká váljon, rózsaállománya pedig bővüljön. Jelenleg a rózsakert igen szép jövő elé néz, fenntartója, a gödöllői székhelyű Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) teljes megújítását, fenntartható és ökológiai szemléletű díszparkká alakítását tűzte ki célként.

Miközben azonban generációk sétáltak a rózsakertünkben – az utóbbi időszakban akár piknikezhettek is –, vajon elgondolkoztak-e azon, hogy mennyire is figyelték meg az ott látható fajtákat? Mit is láttak ott?

Szeretnénk – amennyiben természetesen a kiadvány szerkesztői is egyetértenek vele – egy kisebb sorozatot indítani a rózsakert egy-egy fajtájának bemutatására. Olyan témákat vetnénk fel például, hogy ki volt az a kiejthetetlen nevű Karl Druschki, akinek a feleségéről annyira szép fajtát neveztek el? Miért van kevesebb sárga rózsa, mint más színű? Termeszthető-e nálunk az a fajta, amiből rózsaolaj készül? Van-e olyan, hogy tearózsa, és ha igen, miért kapta pont egy ital nevét? A kérdések százszámra sorolhatók. Van-e fekete rózsa? Miben különbözik a polianta rózsa a floribundától, a futórózsa a kúszórózsától? Mekkora a világ legkisebb rózsája és mekkora a legnagyobb? Hány évig él egy rózsa? Melyik rózsát hozta hazánkba Gül Baba?

A következőkben megpróbálunk válaszolni ezekre a kérdésekre, miközben igyekszünk figyelni arra, hogy az olvasók többsége laikus, kertbarát. Mert a botanikusok számára ugyan nagyon érdekes lehet, hogy a parlagi rózsa alloploid, a „La France” triploid, a „Viridiflora” viszont teratológiás, de a rózsák fantasztikus világát magyarul is el lehet mesélni. Talán kezdjük is mindjárt el!

De hol? Talán a Budatétényi Rózsakert I. parcellájánál, az első ágyás első fajtájánál. Mi is lehetne ez más, mint a „Barátom, Márk Gergely”. Hogy ezt a fajtát kiről nevezték el, az nem lehet kétséges. A kert alapítójáról és későbbi vezetőjéről, több száz fajta nemesítőjéről, Márk Gergelyről van szó. Gergely bácsi még messze nem volt „bácsi”, amikor frissen végzett kertészmérnökként csatlakozott a Kertészeti Kutatóintézethez. Mindjárt két témát is kapott, a szabadföldi rózsát és a szárazságtűrő gyógynövényeket. Figyeljük meg, már 70 éve is mennyire komolyan vették az aszályt, Magyarország talán legkomolyabb éghajlati problémáját!

Márk Gergely, aki 1923-ban az erdélyi Magyarrégenben született, jól ismerte a vidék gyógynövényeit. Új munkahelyén ezt a témát is komolyan vette: gyűjtőutakra járt, hatóanyagokat vizsgált és nemesített.

Márk azonban igazi ismertségét a rózsának köszönhette. 1958-ban ugyanis egy kiállítás keretében bemutatta az érdeklődőknek György-villa kertjében nevelt rózsáit. Ez olyan látványosságnak számított, hogy egy évre rá már a politikai felsővezetés is kilátogatott a bemutatóra. Ekkor tett neki ígéretet a kormány, hogy lehetővé teszi egy jelentős, kifejezetten rózsakertnek tervezett közpark megteremtését. Innentől kezdve Gergely bácsinak nem volt megállása: 1963-ban Dr. Ormos Imre tervei szerint elkészült a kert, 1966-ra már beültették a szükséges több tízezer rózsával. Ekkortól Márk Gergelyt már sokkal inkább a rózsakert vezetőjeként ismerték, mint gyógynövénykutatóként.

Márk az 1980-as években ment nyugdíjba. Tudta, hogy még sok munka vár rá, és tekintetbe véve a munkahelyi adminisztrációt, úgy döntött, nyugdíjasként sokkal intenzívebben lehet dolgozni, mint „aktív” munkatársként. Nem véletlen, hogy visszavonulva törökbálinti kertjébe, százával hozta létre a rózsafajtáit. Hány rózsát nemesített? Nem tudjuk. Igen sokat. A még most is értékelés alatt álló rózsáival együtt talán úgy hétszáz lehet a végösszeg.

De mit is kell tudni arról a rózsáról, melyet róla neveztek el? 2008-ban Márk Gergely 85 éves lett, amit meg kellett ünnepelni. Nagy születésnap volt, az egész kertésztársadalom felköszöntötte. Sokan sokféle ajándékot vittek neki, de talán legjobban Josef Sieber barátjának örült, aki egy tő rózsát adott neki. A német „rózsaprofesszor”, a Német Rózsabarátok Egyesületének alelnöke egyben nemesítő is volt, és új fajtáját ott, az ünnepségen nevezte el Márk Gergelyről. A rózsatő egyből kiültetésre került, majd később elszaporítottuk, és most a kert két parcellájában is látható. Különös fajta ez, virága kevés szirmú, ezért kicsit a vadrózsákra hasonlít, de nagy szirmai kellemes rózsaszín árnyalatúak, miközben a virág közepe a porzókkal szépen látszik. A rovarok, főleg a méhek is szeretik, mert a szirmai a virág közepét felmelegítik, de illata és virágpora is csábító. Bokra kicsit elfekvő, mint talajtakaró rózsa, ezért talán a sokvirágú kúszórózsa utódja lehet, de azzal szemben levele fényes, maga a növény pedig inkább miniatűr, mintsem kúszó. Legkönnyebben úgy jellemezhető, hogy kedves, csinos rózsa.

Valószínűleg közeli rokona lehet egy hozzá nagyon hasonló fajtának, melyet a német Kordes nemesítő cég mutatott be „Rosenprofessor Sieber” néven. Mivel ez a német fajta a világ legszigorúbb bírálatát, az ADR rózsaújdonság verseny feltételeit is kiállta, így a kertünkben is látható ajándékfajtánál is valószínűsíthetjük, hogy a termesztésben különösen egészséges, fagytűrő, mindenféle permetezés nélkül is jól tartható rózsa lesz.

Gergely bácsi 2012-ben sajnos elhunyt, de ez a fajta még évszázadokig fenn fog maradni, és viseli a magyar nemesítő nevét. Úgy tervezzük, hogy ezt a kis szelíd rózsát tiszteletünk jeléül a rózsakert egykori vezetőjének emlékkövéhez fogjuk kiültetni.

Szerző: Dr. Boronkay Gábor