Épp 10 éve került a Budafoki Evengélikus Egyházközség élére Hokker Zsolt lelkész, aki az elmúlt években tovább erősítette a hitközség erejét. Ebben a tíz évben egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez, mert azt látták, hogy olyan közösség épül, ahol otthonra lehet találni, az Istenhez pedig közelebb kerülni. Az elmúlt időszakról és a pályára találás útjáról beszélgettünk Hokker Zsolt evangélikus lelkésszel.

Pályaválasztáskor egyértelmű volt, hogy a papi hivatást választja?

 Tizennégy éves koromban, a rendszerváltás idején édesanyám elküldött engem és az öcsémet Pápán a közeli  evangélikus templomba, hogy keresztelkedjünk meg. A lelkész bácsit ismertük látásból, azt mondta, hogy hittanórára kell járnunk ahhoz, hogy megkereszteljenek minket. A hittanórák élménye és a templomba járás tapasztalata indított el bennem egy visszafordíthatatlan folyamatot. A templomban volt egy felirat, egy bibliai ige, amit mindenképpen értelmezni szerettem volna: Az Isten szeretet (János első levele 4,16). Nem értettem, mert ugye két t-vel kellene írni, ha arra gondolnak, hogy Isten szeretett, de ha arra, hogy szeret az Isten, akkor pedig a szórend nem stimmel. A prédikációkban választ kezdtem kapni arra, hogy mit is jelent ez a három szó, hogy Ő maga a szeretet forrása. Ő annyira szeret, hogy az egyszülött fiát adja nekem. Ezt erősítették a prédikációk is, és az a nagyon jó ifjúsági közösség is, amibe belekerültem. Miközben ebben a hitben erősödtem, továbbra is  bankigazgató szerettem volna lenni, ezért is jelentkeztem közgazdasági szakközépiskolába. Volt egy esemény, ami mindezen fordított, hiszen az egyik ifjúsági csendesnapon, ahol legalább 200-300 fiatal részt vett, kaptam egy mondatot a Jelenések könyvéből. Jézus mondata így hangzik: „Az ajtó előtt állok és zörgetek, aki megnyitja az ajtót, vele vacsorálok, Ő pedig én velem” (Jel3,20). Ez a mondat szíven ütött, eltalált. Hiszen ez azt jelenti, hogy az egész életemnek meg kell változnia. Így elindultam egy úton. Ez és a beszélgetéseink a lelkészemmel megerősítettek, hogy a lelkész pályát válasszam később. Az érettségi idején, mikor be kellett adni a jelentkezést, akkor már csak a teológiát jelöltem meg, annyira biztos voltam Isten hívásában. Csalódásként ért, hogy nem vettek fel. Ekkor édesapám munkahelyén kaptam szerkezetlakatosi munkát, amit egy éven keresztül három műszakban végeztem. Utólag visszanézve nagyon fontos tapasztalat volt az életemben, és az emberekkel való kapcsolatteremtésben is.

 Hol gyakorolta a hivatását az egyetem után?

A teológiát követően a hatodik évben kihelyeztek Óbudára. Miután lelkésszé szenteltek, a gyülekezet ragaszkodott hozzám, és sokan imádkoztak azért, hogy ott maradjak. A lelkész vizsgát követően megválasztottak másodlelkésznek. Összesen kilenc évet töltöttem Óbudán, ott is képzeltem el a folytatást, amikor megkerestek a budafokiak az itteni gyülekezet vezetőségéből, hogy lelkészt keresnek, és felmerült az én nevem is. Céltudatosan elmondták, hogy milyen elképzeléseik vannak a gyülekezet jövőjéről. Miután meghallgattam őket, az íróasztalom fiókjából kivettem egy papírt, amelyre már korábban összeírtam az elképzeléseimet arra az esetre, ha egy gyülekezet vezetője leszek.  Gyakorlatilag teljesen megegyezett azzal, amit a budafokiak nekem felvázoltak. Mindkettőnk részére nagy felismerés volt, hogy a két cél összecseng. Meghívtak egy bemutatkozó prédikációra, majd a gyülekezet megválasztott lelkészének, éppen 10 évvel ezelőtt.

 Ha jól tudom, börtönmissziós szolgálatot is teljesített, ez mikor volt?

Ez egy önkéntes szolgálat volt az egyetemi éveim alatt. Ezt a szolgálati területet választottam ki, de úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a szolgálat talált meg. Kíváncsiságból mentem be először a Kozma utcai gyűjtőbe, ahol az egyik lelkész kollégám, Roszik Gábor már korábban is szolgálatot végzett. Fontosnak tartotta, hogy a börtönben lévőknek is hirdesse az evangéliumot. Ekkor gyermekcipőben járt még a börtönmissziós szolgálat. Amikor kíváncsiságból odamentem, akkor nem gondoltam volna, hogy ez egy hat évig tartó, heti rendszerességű szolgálat lesz. Megérintett az ott látott missziós tevékenység, illetve egyre mélyebb beszélgetéseim lettek a fogvatartottakkal, amelyekből én is sokat tanultam.

A templomi istentiszteletek során nincs visszajelzés a hallgatóság részéről. A börtönben nem így van, egyből jön a reakció, mert bekiabálnak. Ha úgy érzik, hogy amit mondtam, az bántó, akkor ezt azonnal megmondják. Ez egy nagyon hasznos tapasztalat volt, illetve az is, hogy amit a teológián tanultam, azt úgy kellett megfogalmaznom, hogy megértse mindenki. Sok esetben a fogvatartottak sajátos nyelvet beszélnek, ezért gyakran le kellett fordítani az ő nyelvükre a Biblia szövegét, hogy megértsék. A Biblia szövegéből adódóan sokszor hajlamosak vagyunk úgy beszélni, hogy kevesen értsék meg, és nekünk az a feladatunk, hogy interpretáljuk és megmagyarázzuk az embereknek.

Tíz éve van a budafoki gyülekezet élén. Hogy érzi, a kitűzött célok hogyan valósultak meg?

A céljaink abszolút közös célok voltak a gyülekezettel, amelyeket közösen oldottunk meg. Ebben partnerek a budafoki evangélikusok. Egyre többen csatlakoznak a gyülekezethez, melynek az is az oka, hogy azt látják, hogy olyan közösség épül, ahol otthonra lehet találni, az Istenhez pedig közelebb kerülni. Az első hat évben azt a célt tűztük ki, hogy a gyülekezeti mag erősödjön, ezért olyan programokat szerveztünk, amelyek a már itt lévőknek szólnak első sorban. Azt gondoltuk, hogy a gyülekezet úgy működik, mint egy mágnes, hogy ha a magja erős, akkor vonzza azokat is, akik távolabb vannak.

Ez idő alatt sikerült otthonra lelnie a kerületben?

A teológia alatt, amíg egyetemre jártam, három évet Budafokon laktam, tehát ismertem már a kerületet, mikor a közösségbe kerültem, ami nagyon hasznos volt.  Tudtam, hogy tényleg egy kisváros a nagyvárosban. Miután Pápáról, egy kisvárosból származom, a kerületet hamar otthonosnak találtam az első pillanattól. A feleségemmel és a kisfiammal érkeztem egy nagyon szerető közegbe. Később a gyermekeim már ideszülettek, tősgyökeres budafokiak, és mi is annak valljuk magunkat.

Hogyan látja a 2023-as évet a gyülekezet szempontjából?

Folyamatos változásban vagyunk, alkalmazkodnunk kell a folyamatosan változó külső körülményekhez (COVID, háború, rezsiválság). A kihívások ugyanakkor megerősítenek, illetve megújítanak, hiszen az új utak keresése az evangélium átadásához, az adott élethelyzetekre való reagálás mindig új lendületet is ad. Így van ez például a hit- és erkölcstanoktatásban.Tizenhat iskola tartozik a gyülekezetünkhöz, ahol meg kell oldani a hitoktatást. Vannak munkatársaim, akik segítenek, de kevés a hitoktató, állandóan keresünk új kollégákat. A velük való munka, az összeszokás, egy-egy hittancsoport átadása mindig kihívás. Próbálunk a hitoktatásra építve egy olyan gyülekezeti életet felépíteni, amiben a diákok, akik hitoktatásban részesülnek, a gyülekezetünkhöz is tudjanak kapcsolódni. Legutóbb adventi kézműves délutánt szerveztünk. Szerencsére jöttek olyan családok is, akik eddig még nem látogatták meg a templomot. Vannak kiemelt eseményeink, amik a közösségépítést célozzák meg, vannak olyanok, amelyek a belső közösségnek szólnak, és vannak olyanok, amiken bárki részt vehet. Van Baba-mama körünk, házaspároknak alkalmunk, a Hölgyválasz gyülekezetünk nőköre, bibliaórai közösség, vasárnapi iskola a gyerekeknek az istentisztelet alatt és sok más alkalom. Nyáron napközis és ifjúsági táborokat szervezünk, amelyek nyitott események, bárki bekapcsolódhat.

 Mennyire különleges időszak az advent?

 Mindenképpen különleges, abból a szempontból is, hogy ilyenkor jönnek a legtöbben az istentiszteletre. A kerületben sokan rendelkeznek vidéki gyökerekkel, ezért sokszor kiürül a templom nyáron. Decemberben van a legnagyobb létszám nálunk, a karácsony kifejezetten csúcspontnak számít. Igehirdetőként ez nagyon jó érzés. Más részről, a hitünk egyik legfontosabb időszaka a karácsony. Az adventi időszakban erre próbálunk készülni. Az, hogy megszületett az Isten fia, nem egy egyszerű születésnap, szeretetünnep, hanem a keresztény hit közepe, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Ezt hirdeti a templom előtt felállított betlehemes, ami előtt az adventi vasárnapokon az istentiszteletet követően kimegyünk, éneklünk és kis műsort ad a gyerekek csengő kórusa. 

 A sűrű teendők mellett jut-e ideje hobbira?

Néhány éve hobbimmá vált a búvárkodás. A családomtól az egyik születésnapomra egy búvártanfolyami részvételt kaptam ajándékba. Tudták, hogy  szeretek vízben lenni, mindig búvármaszkban nézegettem a halakat. Legutóbb két héttel ezelőtt a kőbányai pincerendszerben sikerült merülnöm, ami nagyon különleges élmény volt. Olvasni is nagyon szeretek. Sok mindent olvasok, általában párhuzamosan egyszerre. Legutóbb Dante Isteni színjátékát olvastam. A verseket is kifejezetten szeretem, élvezettel olvasom őket.