A XXII. kerületi teniszezés egyik atyja még április végén hunyt el. Fáradhatatlan küzdelme és munkája nélkül a budafok-tétényi sportélet ma szegényebb lenne.
Hidas Imre egész életét Budafok-Téténynek és a teniszezésnek szentelte, sporttevékenysége mellett folyamatosan végezte tanulmányait, ami nagyban megalapozta későbbi munkásságát.
„Mindenki örült annak, hogy 1979-ben a BMTE sporttelepen felépült három salakos teniszpálya, ami elsősorban Tagányi Imre érdeme volt, és megteremtette azt a lehetőséget, hogy Fonyódi Antal, az egyesület akkori ügyvezető elnöke Hidas Imrét bízza meg a tenisz szakosztály vezetésével, szervezésével. Imre időközben megszerezte a szükséges teniszedzői képesítést, sőt versenybírói végzettséget is szerzett. Sokéves versenyzői múltjával, tapasztalatával és legfőképpen akaratával 1980-ban egyesületünknél egy 25 éves, küzdelmes, de szép eredményeket felmutató sportvezetői pályafutás kezdődött számára” – írja róla az önkormányzat honlapja.
Munkájának eredményeként további pályák építésére került sor. Az általa képzett versenyzőkből egyre jobb csapat alakult, és már 1981-ben több mint 100 tizenéves fiatal dolgozott a keze alatt, akik közül többen később igazolt versenyzők lettek. A tenisz szakosztály 1989-ben érte el a legjobb eredményt, akkor a férficsapat az országos bajnokság első osztályának alsó ágában, a női csapat az országos bajnokság második csoportjában szerepelt. Ekkor a különböző korosztályokban összesen 10 csapattal voltunk jelen a hazai teniszéletben. Imre munkásságában a fiatalok nevelése mellett nagyra tartottuk, hogy mindig képes volt szervezni munkásokat arra, hogy a pályák állapotát megfelelően karbantartsák, ráadásul ezt úgy végezte sikeresen, hogy nem sok forrást kapott a feladat elvégzéséhez – hangzik a nekrológ.
A budafoki teniszélet beindulásával egy sajátos pozitív légkör alakult ki a szakosztályon belül, és a külső kapcsolatok is együttműködést, baráti beszélgetéseket jelentettek, és jó kapcsolat alakult ki a felnőttek és gyerekek között, melyhez Imó szellemisége nagymértékben hozzájárult. Ma egyre gyakrabban keressük a múlt ezen értékeit, és nyilván minden veszteség, mint az ő sajnálatos elvesztése is, ugyan gazdagítja az emlékeket, de gyengébbé, szegényebbé teszi a jelent. Tisztelettel emlékezünk arra, amit az egyesületünkért tett, és ezúton is mély együttérzésünket fejezzük ki mindazoknak, akik a szűkebb, illetve a sportolói család részeként szembenéznek a fájdalmas búcsúval – zárják a megemlékezést.
