Miután a budafoki kosárlabdázók feljutottak az NB I/B Piros csoportjába, a csapat megkapta a kerület által adományozott, a kiemelkedő sportteljesítményt elismerő Zakariás József-díjat. A Huszonkettő a csapat edzőjével, Károly Mátéval beszélgetett az önkormányzati elismerés után.
4 éve te kaptad ezt a díjat, most a csapat vehette át, melyikre vagy büszkébb?
Egy sportember mindig verseng, így nehéz különválasztani. Akkor, mint játékos érdemeltem ki, most pedig a csapat. Egyenértékesnek mondanám, hiszen a kosárlabda egy csapatsportág, közösen tudunk örülni neki.
Az idény elején, feljutva az NB II-ből, még te is, igaz óvatosan, arról beszéltél, hogy újabb szintet tudna lépni a csapat. Tényleg reális volt a gyors osztályváltás?
Bevallom, inkább a motiválás volt a célom, miközben a játékosállomány alapján volt alapja a bizakodásnak. Azt azonban tudni kell, hogy mi nem vagyunk profi csapat, és a Zöld csoportban (praktikusan a magyar harmadosztály) már ilyen gárdákkal is találkoztunk. Ezen a szinten sok minden közrejátszik: edzhetőség, sérülékenység, ezek fontos dolgok, mert lehet valaki bármilyen ügyes, ha közben dolgozik, és heti 2-3 edzésre tud csak eljönni.
Mégsem hurrogták le, hogy ugyan Máté, maradjunk bent a feljutás után, már az is szép teljesítmény.
Mert jó a versenyszelleme a gárdának. Azt azért elárulom, hogy az alapszakasz után már mindenki fel akart jutni. Csalódás lett volna, ha nem sikerül. Fontos riválisokat vertünk meg, volt, akit oda és vissza is. Megmutattuk, hogy tudunk nyerni ellenük.
Valóban, összesen két nem fontos meccset vesztettetek csak el, de utána jött a rájátszás, és bizony itt már olykor fogtuk a fejünket. Miért, mi történt az utolsó találkozókon?
Az első kör még könnyű volt, de a másodikban a Tiszaújváros már profi gárdának számított. Minden nap edzenek, ha kell, délelőtt dobóedzésük van, csak erre kellett figyeljenek. Nálunk pedig kezdett kiütközni az, hogy amatőrök vagyunk. Bevallom így utólag, hogy akár itt is elbukhattunk volna, hiszen a 4 mérkőzésből 3 kimondottan szoros volt. Az ellenfél, ahogy jeleztem, minden találkozóra tudott változtatni, miután elemezték a játékunkat. Nekik volt erre idejük és lehetőségük.
Aztán mégis 3-1 lett ide a párharc, sőt, a döntőben is két győztes mérkőzéssel indítottatok, utána mi történt?
A rájátszás 6 hétig tartott, a közepén már látszott, hogy akik heti 2-3-at edzenek és esetleg játszanak hetente egy meccset, azoknak sok a heti 5-6 “elfoglaltság”. Ekkor ugyanis volt olyan hetünk, amelyen 3 mérkőzést is kellett játszani. Egyszerűen fejben fáradtak el a srácok. 3-5 percekre tudtak koncentrálni, felpörögni.
Ez volt a baj a Miskolc ellen?
Amely – teszem hozzá gyorsan – nagyon jó csapat. Ők full profik, minden posztra megfelelő játékossal, mi pedig szenvedtünk, centerünk, Szántó Levi sérülése sem segített. Kiesett a védelemből a “légelhárítás”. A sok mérkőzés terhelése is kiütközött, elvesztettük az alapaszakasz ritmusát. Tényleg érdemes látni, hogy aki képes hetente egyszer fejben ott lenni a pár edzéssel, az nem tudja hozni a teljesítményt, ha minden harmadik nap pályára kell lépjen.
Ezért fogalmaztál mindig óvatosan a mérkőzések után?
A Miskolcot másfél hét pihenés után sikerült meglepni, de a sorozatot, az említett okok miatt, már nem bírtuk. Talán az 5. mérkőzést be lehetett volna húzni hazai pályán, szoros is volt, de akkor már pánikoltunk.
Jöhetett az osztályozó, a másodvonal utolsó előtti gárdájával mérkőzhettetek meg, papíron ők még erősebbek voltak, hogyan sikerült?
Itt is megvolt a párharc előtti regenerálódás, ez sokat segített.
Veszprémben már 30 ponttal is vezettetek, aztán “csak” 18 pont előnnyel jöttetek haza, ki hibázott az utolsó 3 percben?
Azt hittem, hogy lehet játéklehetőséget adni másoknak is, mert az ellenfél padlón volt, de hát ők profik, és az utolsó másfél percben még a kulacsukat is bedobták volna a hárompontos vonalon túlról.
Ez azért volt gond, mert Budafokon hamar elolvadt a 18 pontos előny, sőt, az ellenfél 26 ponttal is vezetett, veszni látszott a feljutás, akkor mi történt?
Az egyik időkérésnél a győzni akarásról beszéltem nekik, mert taktikailag itt már nem lehetett túl sok okosat mondani. Ezek után elkaptunk egy jó 3 perces szakaszt, visszajöttünk mínusz 10 pontra, amely már a mi feljutásunkat jelentette, és innentől a fiúk rutinból lehozták a meccset, de bevallom, meleg volt a pite.
Szerencse volt?
Győzni akarás, ez több szoros csatánknál is segített!
Fájt a bajnokság elvesztése, bár ezért a párharcért is kaptatok egy szép kupát?
Sportember vagyok, igen, fájt, de a feljutással eredményesnek mondható a szezon.
Hogyan tovább, milyen változások jönnek?
Ha nem sikerülne anyagilag is profi csapattá válni, akkor is szeretnénk helytállni a bajnokságban, amely immáron a magyar másodosztály. Nem a kiesés ellen küzdenénk, hanem a rájátszás a cél. Anyagiakban nem én vagyok a kompetens, de persze szeretném, ha el tudnánk lépni az amatőr helyzetünkből.
Úgy tudjuk, hogy az amerikai Kevin Swanson profi csapathoz igazolna?
Kevint pótolni kell. Ez nehéz feladat lesz, hiszen nagyon markáns teljesítményt nyújtott, nagy részben neki köszönhetjük a feljutást. Legeredményesebb játékosunk volt, azon kívül, hogy egy jó srác. Ritkaság, hogy egy amerikai játékos majd 3 szezont egy csapatnál töltsön, de megértem, hogy próbálna egy kis pénzt keresni. Mindig is fura volt, hogy BKK-bérlet volt az egyik itteni “fizetsége”.
Jön valaki a helyére?
Igen, Varga Dániel érkezik, aki már játszott nálunk, de ugye amatőrök vagyunk, így edzőként is segít bennünket, ez fontos, hiszen az erős utánpótlásunkban nagy szükség lesz rá. Többiekről még nem tudok beszámolni, egyeztetünk, és még egyszer mondom, tényleg jó volna, ha egy cég, vállalkozás látna bennünk fantáziát, ez már nem hobbikosárlabda, hanem a magyar másodosztály.
Fiatalok közül kire számíthat meghatározóként?
Kikiben, azaz Lucay Ciarán Józsefben nagy potenciál van, már idén is hasznosan játszott, de a többi, nálánál is fiatalabb játékosnak kell 3-4 év, hogy a felnőtt mezőnyben is megállják a helyüket.
Ha már említetted a 4 évet, ugye 2019-ben megkaptad a Zakariás-díjat, most a csapat, 4 év múlva mondjuk egy NB I-be jutás után ismét átvennéd?
Ezen most mosolygok, de miért ne, motivációnak ez egy jó cél!