Folytatjuk Nunn Zsuzsanna családjának történetét. Az előző részben a 19. század közepétől tekintettük át a Nunn család legfontosabb eseményeit, ebben a részben pedig a mesélő Zsuzsanna szüleinek közös életétől követhetjük a családtörténetet, egészen napjainkig.
Édesapám szülei Longauer Vilma és Nunn Lipót. Vilmáéknál 5 lány és 1 fiú, Lipótéknál épp fordítva, 5 fiú és 1 lány született. A Legidősebb Longauer lányt Nunn Károly vette feleségül, az esküvőn ismerkedett össze a két család, ennek következtében három Nunn fiú nősült be a Longauer családba.
Anya épületgépészként dolgozott az Általános Épülettervező Vállalatnál, apa a Vas és Fémipari Kutató Intézet izotóplaboratóriumában volt vegyészmérnök. 1955-ben megszülettem én, Nunn Zsuzsanna, 1960-ban testvérem, Judit. Mivel szüleim sokat dolgoztak, mi hétközben apai nagyszüleimnél voltunk Rózsavölgyben, munka után ide jöttek a szüleink, lefektettek bennünket, és mentek haza a Lánc utcai házba.
A nagymamánál töltött idő meghatározó az életemben, végtelen szeretetben és kényeztetésben volt részünk. Apai nagypapám a Lampart Zománcipari Művekben dolgozott, mint égető mester. Egy általános iskolai gyárlátogatás alkalmával megláttam a kemencénél a kemény munka közben, nagyon büszke voltam rá az iskolatársaim előtt is. Édesapám szabadidejében horgászni járt Tasra, néha minket is magával vitt, legtöbbször az öccsével és az unokatestvérével hódoltak eme hobbijuknak. Egyik alkalommal édesapám hatalmas zsákmánnyal érkezett haza, a kapitális harcsa kipreparált feje a mai napig édesanyám előszobájában látható. A szomszédok pillanatok alatt értesültek a fogásról, Wappler Kató süteményt sütött, Árvai Öcsi krumplit pucolt, Hujbert Géza tüzet gyújtott, Zsirai Laci is tüsténkedett. Egy óriási vidám vacsorára gyűlt össze a Lánc utca. Édesanyám 34 éves korától betegeskedik, de 90 évesen is köztünk van. Apu és a két nagymama jelentősen kivette részét a háztartási munkában. Bölcs nagymamám mondta: ”Fiam, akkor kell férjhez menni, amikor kérnek.” Korán kértek, így mentem férjhez 19 évesen a nálam „jóval idősebb”, 20 éves Dózsa Györgyhöz.
Házasságunk során az ő nyugalma és türelme ellensúlyozta az én hirtelen és temperamentumos természetemet. Sok kitérő volt az életemben, sok mindent csináltam. FÖMTERV, lakberendezési bolt, dolgoztam, mint korongozó, menhely alapítványnál, mint szociális munkás, kisebb-nagyobb vállalkozások, míg végül rátaláltam a saját utamra. Közel 50 éve, a házasságunk alatt járjuk az országot autóval, kerékpáron, gyalog, olykor vízen is. Ez adta az ötletet, hogy olyan értékeket mutassunk meg az érdeklődőknek, melyek kevésbé ismertek, így jött létre a Cross HUNGARY Országkerülő Autós Klub. A COVID-járvány alatt indult egy helytörténeti sétavezető tanfolyam, melyet sikeresen elvégeztem .
Ezzel a lépéssel megváltozott a munkával kapcsolatos mottóm, mely régen így szólt: ”Az a jó a munkában, amikor vége van.” Most így hangzik: ”Az a jó a munkában, amíg tart.” Két fiunk született, Péter /1978/és Gábor /1979/.
Peti a Budai Nagy Antal Gimnáziumba járt, majd elvégzett egy autóipari technikumot, sokáig az édesapjával együtt dolgozott. Petinek két gyermeke született, Laura 2006-ban, Gergő 2008-ban.
Gábor a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára járt, utána a Gábor Dénes Főiskolára, ahol informatikát tanult. Jelenleg Amszterdamban él, egy bioboltot vezet.
Életem során a férjem, a gyerekeim, az unokáimon kívül amire nagyon büszke vagyok, hogy 2000-ben lefutottam a maratont, a 42 km-t. Nem sikerülhetett volna a család támogatása nélkül, ezzel bebizonyítottam magamnak és a környezetemnek, hogy amit az ember nagyon akar, és energiát fektet bele, az sikerül.
Családunk nagyon összetartó, sok időt töltünk együtt. Judit húgommal különösen szoros a kapcsolatom, együtt járunk színházba, kirándulni, jelenleg a Kéktúra kilométereit rójuk.
Mostanában az időm nagy részét kitölti az a civil kezdeményezés, melyet a Törley Mauzóleum megmentésére indítottunk. Ebben az erőt próbáló feladatban a férjem és a családom, valamint a Promontorium Borlovagrend, a kerületi vállalkozók, a Törley Pezsgőpincészet, a XXII. kerületi önkormányzat és számos civil támogat. Bízunk abban, hogy kerületünk egyik büszkeségét sikerül megmenteni a jövő nemzedékének.
