Pettenkoffer József, a nagy múltú budafoki Pettenkoffer család sarja bevéste nevét a magyar sporttörténelembe. Nem azzal, hogy Zakariás József olimpiai bajnok, az Aranycsapat balfedezetének sógora volt, hanem azzal, hogy ő volt az egyik legsikeresebb oldalkocsis gyorsasági versenyző, többszörös magyar bajnok.  Pánits László motorsportrajongó segítségével idéztük fel  Pettenkoffer alakját, sikereit, a motorsportban elért eredményeit.

Az oldalkocsis legenda 1934-ben született Budafokon. Édesapja id. Pettenkoffer József autószerelő, az NSU motorok specialistája, akinek műhelye a Pentz Károly utcában, a mai Leányka utcában volt. A műhelyben motorok között nőtt fel, hatévesen már a 600-as oldalkocsis NSU motorkerékpárt vezette. Mindenki Öcsinek hívta, ez a becenév egész életében végig kísérte. Tehetséges focista volt, a MATEOSZ (Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetsége) kölyökcsapatában balösszekötő poszton játszott. Amikor megalakult a MATEOSZ motoros szakosztálya, az meghatározta a sorsát. Kapott egy 100 köbcentis Csepel roncsot, amit kitartó munkával remek állapotba hozott. 1948 decemberében elindították a Téli Tereptornán, ahol meglepetésre második helyen végzett, jó néhány ismert versenyzőt maga mögé utasítva. Pályafutását egy közlekedési baleset nehezítette, amelyben hat helyen tört el a lába. Hosszú felépülése után édesanyja arra kérte, hagyjon fel a motorozással, de Öcsi erről hallani sem akart. Miután gyógyultan visszatért a motoros klubba, egyik idősebb versenyzőtársa, Balczer Ottó többszörös oldalkocsis motorversenyző bajnok megkérte, hogy fáhroljon neki, azaz utasként az oldalkocsiban a testsúlya áthelyezésével biztosítsa a motor egyensúlyát a kanyarokban.

Öcsi édesapja, id. Pettenkoffer József tartotta karban Balczer Ottó öreg NSU versenymotorját, aki az NSU-t többször hozta vissza a klinikai halál állapotából, ami Józsi bácsi műszaki felkészültségének és elképesztő kreativitásának volt köszönhető, mivel a vasfüggöny idejében a nyugatnémet NSU semmilyen alkatrészéhez nem lehetett hozzájutni. Józsi bácsi fúrt, faragott, esztergált és életben tartotta a minden ízében elfáradt idős motort. 1950-ben átkerültek a Vörös Meteor Sportklubba. Az oldalkocsis kategória versenyein mindig győzelmi esélyekkel indultak. Később Öcsi egy 350-es Jawaval túraversenyeken indult, gyorsasági versenyeken pedig egy 250-es NSU-val hajtott.

Öcsi Balczer Ottó visszavonulása után 1953-ban az újonnan alakult Újpesti Dózsa motoros szakosztályától azt az ajánlatot kapta, hogy ha hozzájuk igazol, akkor kap egy öreg oldalkocsis BMW-t. Rengeteg munkával és édesapja segítségével talpra állították a versenyparipát, és az év végi összesítésben a gyorsasági kategória második helyezését érték el a bajnokságban. Ebben az időben Simon György volt Öcsi versenyzőtársa.1953-tól a Dózsában motorozott a szakosztály megszűnéséig. Az 1956-os események alatt és után sok motorversenyző hagyta el Magyarországot. Így tett Szalkay Béla klubtársa is, aki meg sem állt Ausztráliáig. Öcsi megkapta Szalkay szólógépét, az 500-as Notonját, amit átalakítottak oldalkocsissá. Karrierje szempontjából fontos megemlíteni, hogy 1957-től az egykori gimnáziumi osztálytársával, a szintén budafoki Metzker Józseffel elválaszthatatlan párost alkottak pályafutásuk végéig. Öcsi édesapja Svédországba disszidált, és két csodálatos bukósisakot küldött a fiúknak. 

A Pettenkoffer-Metzker páros lassan legendává vált a motoros körökben, itthon és külföldön egyaránt. Versenyek közben teljes szimbiózisban tudtak együtt dolgozni, gyorsasági és terepversenyeken is rendkívül sikeresek lettek.1961-ben egy új Nortont, szólómotort kaptak az egyesülettől, amit ismét át kellett építeni az oldalkocsis üzemhez.

1963-ig a Nortonnal hajtottak, majd átülhettek egy spéci RS BMW-re, amivel klubtársuk, Szabó I. László a tavaszi népligeti versenyen nagyon súlyos balesetet szenvedett. Az összetört motort felújították, ami 1963-tól végig kísérte a pályafutásukat. Az évek során a motor többször újjászületett a kezük alatt. Ettől az évtől kezdve a bajnoki címet senki sem tudta elvenni tőlük.

1965 végén a Dózsában megszüntették a gyorsasági szakágat, nem lehetett tudni, mi lesz a páros sorsa.  A Honvéd nyújtott mentőövet a motorosoknak, aki átvette a versenyzőket. 1967-ben a motorjuk vázszerkezetét térdepelősre alakították át, melynek az a lényege, hogy a vezető nem ül a motoron, hanem térdepel, ezáltal lényegesen alacsonyabb lesz a magassága, így csökken a légellenállás, és sokkal gyorsabb lesz a szerkezet. Ezzel az átalakítással a világ élvonalába tartozó versenygépet sikerült megalkotniuk. Az öröm hamarosan szörnyű keserűségbe csapott át, mert a Motorsport Szövetség megszüntette az oldalkocsis kategóriát 1968-ban.  Öcsi bajnokságot nyert 1954-ben, 1960-ban, 1961-ben, 1963-ban, 1964-ben, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben. A Pettenkoffer József-Metker József páros volt Magyarország utolsó oldalkocsis bajnoka.