Megkapta Magyarország egyik legrangosabb alapítványi díját Németh Géza. A Gábor Dénes Díjat olyanok kaphatják meg, akik jelentős tudományos, vagy műszaki-szellemi alkotást hoztak létre, és ezzel hozzájárultak a környezeti értékek megőrzéséhez, valamint közreműködésükkel nagymértékben elősegítették intézményük innovációs tevékenységét. A Budapesti Műszaki Egyetem docensével tudományról, hitről és testvére, Németh Zsolt okán politikáról is beszélgettünk.

Várta már, hogy megkapja ezt a díjat?

Nem vártam, nem triviális dolog, hogy ilyet kapjon az ember. Nem a jutalomért dolgozom. Amúgy is az informatikai szakma a díjak területén kevésbé szokott előtérbe kerülni.

Mit kellett felmutatni, elérni ehhez a díjhoz?

Nem szerénységből mondom, de biztos vagyok benne, hogy nem csupán a személyemnek, hanem az általam képviselt szakmai közösségnek szól ez a díj. Fontos a számomra, hogy csapatban dolgozhatunk. A BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékén van három beszédkutatással foglalkozó labor, ezekben számtalan innovatív fejlesztés indult el. Részt veszünk a szellemi szakmai életben, publikálunk, oktatunk. Ahogy ezt sorolom, egyre biztosabb vagyok, hogy ez a díj inkább nekünk, mint nekem szól.

Ön olyan mérnök, aki beszédtechnológiával, beszédinformációs rendszerekkel, infokommunikációs szolgáltatásokkal foglalkozik. Ez a gyakorlatban mit jelent?

1981 óta foglalkozom ezzel, azaz valószínűleg elég jól ismerem a szakmámat, de mindig van hová fejlődni. Gondoljon bele, az első működő autót 1886-ban készítették és azóta is folyamatosan fejlesztik. Így vagyunk mi is a szakterületünkön. Kempelen Farkas beszélőgépe is 230 éves, tehát azóta próbálunk egyre jobb beszélő gépeket, technikákat létrehozni. 

Világos, de a mindennapi életben hol találkozhatunk azzal, amit önök csinálnak?

Mi azt tökéletesítjük, hogy a számítógépeken található szöveg, kép valahogy hanggá alakuljon. Például, hogy elektronikus leveleket, SMS-eket vagy ügyfélszolgálati közléseket felolvassunk.

Mire jó az, a hangoskönyvek egyszerű felolvasások és szeretik az emberek, de ehhez nem kell nagy tudomány.

Az más, mi egyebek mellett képernyőolvasó szoftvereket támogatunk. Magyarországon nagyon sokan vesztik el idősebb korukra a látásukat. Például hályog vagy cukorbaj miatt. Nekik nagy segítség ez. A Braille-írást ugyanis csak kevesen ismerik.

Pont akartam kérdezni, hogy az esélyegyenlőség jegyében sok helyen látok ilyen írással feliratozni dolgokat a közterületeken.

Szép dolog, de a Braille-írást leginkább a vakon született emberek vagy a fiatalon megvakult társaink tudják használni. Közülük is csak azok, akik speciális vakok iskoláját végeztek. Amit mi ajánlunk, hogy ha valaki későn vesztette el látását, akkor keresse meg az Informatika a Látássérültekért Alapítványt. A rajtuk keresztül elérhető Jaws for Windows program segítségével tudhatnak elektronikus levelet írni és olvasni. A szoftver olvassa és mondja azt, amit a képernyőn amúgy látna az ember. Sokkal jobb és eredményesebb, ha valaki ezt tanulja meg kezelni, mint a Braille-írással bajlódni, amit korábban látó, 60 év feletti ember igazán aligha tud megtanulni.

Van még olyan terület, amelybe nap, mint nap belebotlik és tudja, hogy az önök munkája?

Talán kevesen tudják, de a vasútállomásokon az utastájékoztatáshoz is közünk van. Például a budafokin is. A mi rendszerünk ugyanis azt tudja, hogy elég a szöveget beadni és azt képes azonnal felolvasni. Gondoljon bele, a Hegyeshalom szót egy angol nyelvű szövegbe ágyazva gépi hanggal előállítani úgy, hogy az valódi beszédhangnak tűnjön, nem könnyű dolog.

Mire jó ez, jön egy kellemes hang és felolvassa? 

Naponta szükséges változtatni, stúdió kellene hozzá, egy hardveren el kellene juttatni azt egy állomásra, logisztikailag hosszú és drága megoldás. A mi szoftverünk felismeri a változtatást és máris tisztán szól az “új” állomásnév. A szintetizált hang alapja természetes beszélőé. Talán nem is tűnik fel annak, aki nem tudja, hogy gép mondja.

Mérnökemberként naponta számokkal, fizikai törvényekkel dolgozik, hogy fér ez össze Istennel, az ön esetében a református egyházzal?

A hittel a hitetlenség, a tudással a tudatlanság nem fér össze. A hitről nem lehet tudományos elvek mentén választ adni. Az élet nagy kérdéseit, hogy honnan jövünk és hová tartunk,  csak hittel lehet megválaszolni, reprodukálható kísérletekkel nem. Amúgy, hogy egy ateistának is elmagyarázzam: a tudományos munka az intuíción alapul, bizalmon, sejtésen, ha úgy tetszik, transzcendentális nyitottságon. Akkor működik, ha az élet sok oldala felé nyitottak vagyunk. Ezt adja a hit, a vallás gyakorlása a tudományos munkámhoz.

Édesapja legendás, a rendszerváltáskor megismert református lelkész volt, családi örökség a vallás?

Istennek csak gyermekei vannak, unokái nincsenek. Amit a szüleimtől kaptam, sokat segített, de a végső döntést mindenki maga hozza meg. Ezért voltak bölcsek a szüleim, akik nem a saját szabályaikhoz kötötték a hitemet. Minden ember követ el hibákat, ezért nem szabad egy emberhez kötődni.  Nem jó dolog, ha a hitünket egy adott személytől tesszük függővé. Magunknak kell megtalálni a kapcsolódás útját Istenhez.

Testvére viszont politikus, a 80-as évek végén ismertem meg őt, akkor ő volt a Fidesz nemzeti oldala, az, aki szót értett az MDF-fel. Emlékszik, hogy milyen volt számára az akkori Fideszben nem liberálisnak lenni?

A mi családunk értékrendje nem változott több, mint 30 év alatt, szerencsére a párté igen. 

Most az ellenzéki Budapesten, itt Budafokon újból indul 2022-ben a választásokon. Nehéz menet lesz? Legutóbb pár szavazattal vesztett.

A keresztény ember nem hálára hajt, hanem mindig készen áll a közösség szolgálatára. Gondolom az öcsém is így gondolja. Ha indul, akkor ezért indul újra.

Még egy személyes kérdés, szóljon, ha túlságosan bizalmas volna. Szinte egy időben tudta meg a díjat és azt, hogy elhunyt Nagy Péter lelkész, ilyenkor mi kavarog egy hívő ember lelkében?

Fáj és valószínűleg ezért akarom kibeszélni ezt magamból. Este hétkor kaptam a halálhírt és ugyanekkor kezdtem olvasni azokat az elektronikus leveleket és gratulációkat, amelyek a díj elnyeréséről szóltak. Akkor nem tudtam igazán örülni, ugyanis a halál nagyságrendekkel fontosabb történés, mint egy díj.

Ilyenkor igazságtalannak érzi Istent?

Isten nem igazságtalan, sőt, segít helyünkre találni az életben. Azt, hogy lássuk mi a fontos és mi nem. Abban biztos vagyok, hogy Péter már jobb helyen van, mintha itt lenne. Bár nekünk hiányzik az, hogy nincs velünk.