A Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala Bárczy István-díjjal tüntette ki Metzger-Madarász Natáliát a több évtizedes, integrált nevelés érdekében végzett elkötelezett, példamutató gyógypedagógusi munkájáért, illetve a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztéséért végzett tevékenységéért.  Natália már 29 éve erősíti a XXII. kerületi Egyesített Óvoda Tündérkert Tagóvodájának kiváló csapatát. Vele készített interjúnkat alább olvashatja.

Meglepte, hogy a főváros ilyen rangos kitüntetésben jutalmazta?

Körülbelül 15 évvel ezelőtt kaptam meg a kerület Mihalik Sándor-díját, amit Budafok-Tétény önkormányzata az adott tanévben kiemelkedő munkát végző pedagógusainak ad. Óriási meglepetés és megtiszteltetés, hogy a főváros vezetésétől Bárczy István-díjat kaptam. Hálásan köszönöm az elismerést.

29 éve dolgozik a kerületben, ez azt jelenti, hogy budafoki lakos?

Nem, Győrben születtem, ott jártam általános és középiskolába, majd Budapesten a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szereztem az első diplomámat, mint gyógypedagógus. Harmadéves gyógypedagógus hallgató voltam, amikor az Anna utcai óvodában kezdtem el dolgozni, ahol Rózsáné Czigány Enikő főiskola adjunktus az azt megelőző 3 évben kísérleti jelleggel indította el a „széles korhatárú integrált óvodai nevelés” programot.  Az óvoda akkori vezetője, Felvégi Józsefné Marika, (aki kerületünk díszpolgára is) kérte fel Enikőt a program elindítására, amit majd közösen országos szinten is népszerűvé tettek.  Mivel Enikő tanított a főiskolán, az ő javaslatára jöttem az óvodába, ahol 15 évig főállásban dolgoztam, jelenleg pedig részfoglalkozású gyógypedagógusként dolgozom, mint utazó gyógypedagógus.

Definiálná, hogy pontosan mit értünk azon, hogy utazó gyógypedagógus?

Amikor bevezetésre került az integráció, akkor csak az Anna utcai óvoda, mostani nevén a XXII. kerületi Egyesített Óvoda Tündérkert Tagóvodája fogadott sajátos nevelési igényű gyerekeket. Amikor létrejött a XXII. kerületi  Egyesített Óvoda, onnantól kezdve valamennyi tagóvoda szakmai programjába bekerült az SNI-gyermekek ellátása. Az akkori óvodai vezetés újabb gyógypedagógusokat vett fel, hogy a feladatellátást biztosítani tudja a tagóvodáiban. Mi, utazó gyógypedagógusok az egyesített óvoda állományában vagyunk, és a mi fejlesztő munkánk fedi le a 14 tagóvodában az SNI-gyermekek ellátását. Utazunk a tagintézmények között, egy-egy gyógypedagógus több tagóvoda gyermekeit is ellátja, innen az elnevezés.

Napjainkban több a sajátos nevelési igényű gyermekek száma, mint korábban?

Ez egy összetettebb dolog, mivel több körülmény is közrejátszik abban, hogy nőtt az SNI-gyermekek száma, például az is, hogy hazánkban módosították, levitték a koraszülöttség határát.  Az orvostudomány sokkal fejlettebb, a koraszülött-ellátás vagy csecsemőgondozás terén a gyermekek nagyobb számmal maradnak életben, mint korábban, megfelelő életfeltételek mellett tudnak élni, és ezért is van az, hogy tapasztalhatók problémák a mozgás, a beszéd, a kognitív funkciók fejlődésében. Másrészt nagyon sok környezeti ártalom ér bennünket, illetve egy felgyorsult, rohanó világban élünk, aminek szintén lehet a következménye az, hogy sokkal több problémával találkozunk. A pszichológia és a gyógypedagógia területén a diagnosztikai eljárások is sokkal fejlettebbek, mint korábban, ezért jobban ki tudják szűrni az eltérő fejlődésmeneteket, hogy utána szakszerűen lehessen beavatkozni annak érdekében, hogy a gyerekek különleges bánásmódban részesülhessenek, és olyan fejlesztéseket kapjanak, ami segíti őket a megfelelő fejlődésben, képességeik kibontakoztatásában.

Mennyire telített vagy hiányszakma a gyógypedagógus szakma?

Ma már nemcsak Budapesten képeznek gyógypedagógusokat, hanem az ország több pontján is.  Az autizmus-spektrum zavarral küzdő gyermekek száma évről évre nő, a velük foglalkozni tudó gyógypedagógusoknak a száma nem tudja ezt követni, itt mindenképpen több szakemberre lenne szükség. A kerületben van elegendő szakember, amiért nagyon hálásak vagyunk a fenntartónak. Ezúton is meg szeretném köszönni a XXII. kerületi önkormányzatnak, hogy biztosítja a személyi feltételeket az SNI-gyerekek ellátásához. A kerületben is megfigyelhető, hogy évről évre nő az SNI-gyermekek száma. 2-3 évvel ezelőtt évente kb. 30 SNI-gyerek volt a kerület óvodáiban, most az év végén 70 főre nőtt a számuk.

Hogyan képzeli el a következő 20 évet?

Továbbra is ezen a szakmai úton szeretnék haladni, amit több évtizeddel ezelőtt elkezdtem. Bennem és a jelenlegi óvoda vezetésében is vannak innovatív törekvések, jó lenne minél szélesebb körben megismertetni azt a féle jó gyakorlatot, ami az óvodáinkban zajlik, és ezt országos szinten népszerűsíteni. Tavasszal volt nálunk egy országos bemutató, amikor győri kollégák jöttek tapasztalatcserére. Szeretnénk bázisintézménnyé válni, hogy a főiskolai hallgatóknak gyakorlati színteret biztosítsunk, s azt a tudást és tapasztalatot, ami felhalmozódott az évtizedek során, meg tudjuk osztani másokkal is. Uniós követelmény ma már az integrálás az intézményekben, viszont sok helyen, a kerületen kívül is szükség lenne a segítségre, hogy hogyan lehetne ezt jól és hatékonyan csinálni. A XXII. kerületi Egyesített Óvodában több munkaközösség is működik, a pedagógiai munka segítése érdekében, ebből egy a vezetésemmel  a különleges bánásmódot igénylő gyermekekért. Ennek a munkaközösségnek az a célja, hogy a 14 tagóvodában dolgozó óvodapedagógusoknak segítséget nyújtson a napi munkavégzésben, az együttnevelés során felmerülő kérdésekben. Támogatjuk a  jogszabályok  naprakész ismeretét.  Az aktuális adminisztráció vezetésével, esetmegbeszélésekkel, hospitálásokkal is segítjük az óvodapedagógus kollégák munkáját, hogy csoportban is úgy tudjanak foglalkozni a gyerekekkel, ami számukra a legoptimálisabb.

Nézze meg képgalériánkat!