Danyi Lőrinc Róberttel, a 100 Tagú Cigányzenekar elnökével beszélgetett Szatmári Éva.
Zenész családból származik. A hegedülést 6 éves korában kezdte, első tanára Berki Béla volt. 1978-tól zenei ismeretét a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti jegyzékére felkerült Rajkó-módszer alapján sajátította el, ahol Farkas Gyula, majd később Mészáros Tivadar lett a tanára. 1990-től a Rajkó Zenekar vezető prímásaként számos CD-felvételen és több ezer előadáson vett részt a világ számos nagy színpadán és koncerttermében. 2010-től a Magyar Örökség és Hungarikum-díjas 100 Tagú Cigányzenekar prímása, és koncertmestereként öregbíti Magyarország hírnevét.
Elismerései: 1998. Lyra díj; 2003. Kodály Zoltán Közművelődési díj; 2004. Darjeeling (India) díszpolgára; 2007. Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetés; 2007-től a Rajkó Zenekar és Művészegyüttes védjegyjogosultja.
Mesélj egy kicsit az indíttatásról. Zenész családba születtél, ahol eleve elrendelt volt a zene?
Azt szokták mondani, hogy a cigánygyermek már vonóval a kezében születik. A hagyományaink, a tradícióink is arra ösztönöztek, hogy tanuljuk a cigányzenét. Abban az időben nagyon-nagyon elterjedt, a legkönnyebben elérhető, szórakoztató zene volt a cigányzene. És természetesen egy kiváltság is volt, mert a zenével eljuthattak külföldre, nagy színháztermekbe. Minden apa azt szeretné, hogy a fiából híres zenész legyen, cimbalmos, hegedűs, bőgős vagy klarinétos. Teljesen természetes volt a számomra, hogy zenész leszek, láttam a nagy művészeket, a nagy előadóművészeket, a prímásokat, és csodáltam őket, ahogyan játszottak, ahogyan éltek.
A kiváltságosság következő lépése pedig az volt, hogy te Rajkó lettél?
Igen. A Rajkó Zenekarba nagyon nehéz volt bekerülni. 1978-ban, amikor jelentkeztem, akkor 350 jelentkező közül négy embert vettek föl. Nekem sikerült a tehetségemmel és az akaratommal. Látták bennem, hogy alázatos vagyok és szeretnék tanulni.
Mit jelent az, amikor azt a kifejezést használják, hogy én Rajkó vagyok. Ennek a szónak súlya van?
A rajkó szó fiatal cigánygyereket jelent. A hány rajkód van, azt jelenti, hogy mennyi gyereked van. A rajkóság pedig egyfajta kitörési lehetőséget adott. Kiváltságos dolog volt a Rajkó Zenekar tagjának lenni. Az egész világot többször is bejártuk.
Szerintem gyakorlás nélkül nincs tudás. Folyamatosan – minden nap – fejleszteni és képezni kell magunkat. Mindig van mit tanulni a zenében.
Kotta nélkül játszotok.
Igen, kotta nélkül tanuljuk meg a zenét, mert nagyapáink így tanítottak bennünket – hallás és utánzás-, nem iskolai rendszerben. Kézről kézre sokkal közlékenyebb volt, sokkal tanulhatóbb, mintha kirakták volna a kottát. Úgy gondolom, a cigányzenészekben benne van az a képesség, hogy nagyon gyorsan tanulunk. Egyszer eljátsszák nekünk és már tudjuk is. Olyanok vagyunk, mint egy magnó, visszajátsszuk és el is raktározzuk az agyunkban. Nekünk ez természetesen működik, és amikor fellépünk, akkor egy összenézésből tudjuk, hogy a prímás mit akar. A prímás a temperamentumát, érzésvilágát és hangulatát bele tudja adni a zenébe, amit közvetít a zenésztársai felé. Annyira ismerjük egymást, hiszen gyerekkorunk óta együtt muzsikálunk. Kívülről nézve varázslatnak tűnhet, de ez a sok éves tapasztalat, együtt muzsikálás eredménye.
A lenyűgöző összhang. A veletek született zenei dinamika.
Igen, ez kincs. A magyar cigányzenészek sokat hozzátettek hazánk megítéléséhez. Eljutottak a királyi udvarokba, főispánokhoz, hercegekhez, színészekhez, politikusokhoz. A legkönnyebben elérhető formáció volt a cigányzenekar a szórakozási lehetőségre. Nem véletlen, amikor megkérdezünk egy külföldit, hogy mi jut először eszébe Magyarországról, akkor a válasz: gulyásleves, cigányzene, Puskás. A hungarikum 100 Tagú Cigányzenekar értéket őriz és ad át, hiszen a magyarság önmagával, a világ pedig Magyarországgal azonosít minket.
1978-ban lettél a Rajkó Zenekar tagja, majd prímás és főprímás lettél. Aztán a 100 Tagú Cigányzenekarban folytattad. Szükséged volt a váltásra?
A Rajkóban eltöltött 25-30 év alatt fejlesztettem a zenei tudásomat, ott tanultam meg mindent, a színpadi létet és etikát. Hiszen egy idő után kinőttem a fiatalságomat, így átadtuk a fiatal zenészeknek a stafétabotot. A 100 Tagú Cigányzenekarban pedig tárt karokkal vártak. Nem volt nehéz az átmenet, hiszen ismertük egymást. 2010-től vagyok a 100 Tagú Cigányzenekar tagja, majd prímása és koncertmestere, 2023-tól pedig az elnöke.
Tavaly, amikor felkértek, hogy legyél az elnök, akkor evidencia volt, hogy elvállalod? Vagy kellett rajta gondolkodnod?
Tudni kell, hogy száz emberről van szó, ami óriási felelősség. Ami persze egy kitüntető cím is egyben. Hiszen a 100 Tagú Cigányzenekarral úgy néznek ránk, mint a magyarországi cigányság zászlóshajójára. A zenekarnak pedig tartani kell a színvonalat. Amikor elvállaltam a vezetést, akkor ezt mind, mind átgondoltam. Nagyon nehéz döntés volt, de megvan hozzá az ambícióm és a lelkesedésem, így egyhangúan engem választottak a vezetőjükké.
Misszió nekünk, hogy ez a cigányzene újra ott legyen, ahol volt Magyarországon.
Több, mint fél éve vezeted a zenekart. Hogy érzed magad?
Nagyon jól. Szeretném felrakni a zenekart az egekbe, ami nehéz feladat, mert elsősorban anyagi kérdés. Van stratégiám, szeretnék egy iskolát, megoldani az utánpótlást. Szeretném megtalálni, összefogni és kiaknázni a tehetségeket a határon innen és túl, hogy be tudjanak illeszkedni a 100 Tagú Cigányzenekar életébe, úgy zeneileg, mint emberileg.
Mesélj a fúziókoncertről a Budafoki Dohnányi Zenekarral. A két zenekar a Klauzál Házban fog először színpadra állni együtt.
Hollerung Gáborral (a BDZ vezetője) a rajkós éveimbe nyúlik vissza az ismeretségünk, hiszen ő nagyon sokat segített nekünk. Műveket tanított, lemezfelvételeket vezényelt le. Óriási szakember. Nagy örömmel fogadtuk a felkéréseteket a közös koncertre. Szerintem ez nagy robbanás lesz, kíváncsian várjuk a próbákat és az előadást is. Kiemelkedő az ország nemzeti márkakirakatában.