Két fődíjat is bezsebelt fotópályázatunkon, hiszen a szakmai zsűri mellett egyik képével a közönségszavazáson is tarolt. Bemutatjuk a hosszú évtizedek óta fényképeket készítő Hell Ferencet.

Kifejezetten látványos fotókkal pályázott, de a mezőny is erős volt. Meglepetésként érte, hogy két díjat is besöpört?

 Több weboldalon is publikálok képeket és – talán nem tűnik dicsekvésnek – de elég sok pozitív visszajelzést kapok, így reménykedtem abba hogy talán egyik képem díjazott lehet. Sajnos a díjátadón nem tudtam jelen lenni, így a szüleimet kértem meg, hogy részt vegyenek rajta . Tőlük tudtam meg, hogy két fődíjat is kaptam. Nagy megtiszteltetés, hogy a szakmai zsűri és a közönség is értékelte munkámat. Mivel láttam, hogy igen nívós fotók indultak, így ez külön öröm volt számomra, de azért ez tényleg nagy meglepetés volt.

Mióta foglalkozik a fotózással, és mekkora részt tölt be az életében?

Általános iskolás korom óta ( ami valljuk be nem most volt, hanem a ’70-es években) fotózok. Tagja voltam az iskola fotó szakkörének, ahol nagyítottunk és hívtunk elő többnyire fekete-fehér fotókat. Aztán a 2000-es évektől, a digitális fotózás megjelenésétől kaptam újra rá a fotózás ízére. Akkor már nem kellett spórolni a nyersanyaggal, szinte korlátlanul lehetett lőni a képeket.  Kezdtem fotós oldalakra képeket tölteni, fotós kritikákat írni és kapni… 2009-ben egy fotós barátommal alapítottuk meg a Budafoki fotóklubot, aminek a  titkára vagyok. A Facebook-on indítottam egy képértékelő oldalt, a Jólfotózó Jófejeket. Elmondhatom, hogy szabadidőm nagy részét a fotózás és az azzal kapcsolatos teendők töltik ki.

A lovas képe óriási sikert aratott a közönségszavazáson, alig akadt hozzá mérhető versenytárs ebben a kategóriában. Ha nem titok, beavatna abba, hogyan készült az a fénykép?

Nagy titkokat nem tudok róla mondani. Sok kezdő fotóstól halottam már, hogy könnyű szuper fényképezőgéppel, milliós optikával jó képet csinálni. Igen, nem árt a jó technika, de – és ezt öreg fotósok is mondják – a legfőbb eszköze a fotósnak a szeme. Ha nem látja meg a témát, legyen bármilyen gép nála, csak kommersz dolgokat fog fotózni. Van fotós barátom, aki egy egyszerű kompakt géppel csodákra képes.  Van olyan is, aki több milliós felszereléssel felejthető fotókat alkot.

A lovas képre visszatérve: jókor voltam jó helyen. A fotósnak  sokszor szerencséje kell legyen egy jobb fotó elkészítésekor. Zsófi lányomék egy lovasiskolát üzemeltetnek Fenyőharaszton. Reggel korán mentünk le hozzájuk. Pont jó időben, mert a patkolókovács is akkor jött. Amikor megláttam a patkoláskor felszálló füstöt, egyből tudtam, hogy ebből egy látványos fotó lehet. Nem volt nálam a nagy gépem, csak a mobilom, aminek viszont jó optikája van. Itt utalnák arra, hogy egy jó képhez nem feltétlenül szükséges szuper gép.. Segítségemre volt még a felkelő nap, ami hátulról besütött egy kis ablakon..Természetesen azért egy kis utómunka is volt a végleges fotón.

Láthatta a többi képet is, amelyet díjkiosztónk mellett Facebook-oldalunkon is bemutattunk. Ön mit gondol a többi pályamunkáról, hogy tetszettek Önnek a riválisok fotói?

Általában minden pályázaton látható jó és kevésbé jó fotó. Most többségben voltak a jó és a nagyon jó fotók. Élvezet volt számomra végignézni őket. A képek kapcsán ismertem meg Müller Anikót, akinek a csodás kócsag képe is fődíjas lett. Ha megengednek egy kis reklámot : Augusztus 26-án 18.00-tól a Klauzál Házban rendezi meg a Budafoki fotóklub éves kiállítását, amire szeretettel várjuk az érdeklődöket. 10 fotós 60 képe lesz látható.

Nem meglepő, hogy a Szoborpark Múzeum változatos programoknak ad otthont, most azonban egy egészen különleges társaság járt a parkban. Kisfilm is készült.

Nem csak a budafok-tétényiek, de a szocializmus kora iránt érdeklődő és idelátogató magyar és külföldi turisták is hozzászokhattak, hogy a Memento Park változatos és színes programokkal készül a számukra. Volt már itt éjszakai kaland, kulturális ismeretterjesztéssel egybekötött természetjárás, de hogy kicsit haza is beszéljünk, fotópályázatunk ünnepélyes díjkiosztóját is itt tartottuk meg.

Most azonban mégis olyasmi történt a Szoborpark Múzeumban, amilyenre eddig talán nem is volt példa, és amilyenre számítani sem igen lehetett. A Memento Park ugyanis egy kisfilm forgatásának adott otthont.

„Vasárnap szuperexkluzív forgatásban volt részünk a Soharóza kórussal. Keleti Blokk címen most gyúrják a következő előadásukat 2022-re, ebből augusztus 15-én egy maroknyian láthattak egy kísérleti eseményt” – büszkélkedett hivatalos Facebook-oldalán az intézmény.

A Soharóza egy kísérleti énekegyüttes, amely Halas Dóra vezetésével 2008 óta játszik hangokkal, különböző zenékkel és zajokkal, az emberi testtel és a térrel, így hozva létre rendhagyó, saját maguk szerint „műfajilag besorolhatatlan” előadásokat. A csoport fő ismérve a közösségi zeneszerzés- vagy szerkesztés, amely során a kórustagok nem csak előadóművészként, hanem társalkotóként vesznek részt a projektek létrehozásában.

A Memento Park legénysége szerint kivételes élmény volt látni, hallani a próbákat, teret és otthont adni a művészi kibontakozásnak, ráadásul a forgatott kisfilm is hamarosan elkészül.

(Kiemelt kép: Facebook/Memento Park Budapest)