A Magdolna Udvar Helytörténeti Gyűjteményéről mesélt nekünk Garbóci László, helytörténész, aki végigkísérte a gyűjtemény létrejöttét. A gyűjtemény küldetése, hogy Budafok-Tétény kulturális emlékeit őrizze és bemutassa az érdeklődőknek. A tárlat elsősorban a kerülethez köthető személyes tárgyi és képi emlékekre, valamint a gyáriparra, kisiparra koncentrál. A lakosok által adományozott legérdekesebb tárgyak és képek mellett interaktív elemekkel idézték fel a szervezők a kerület elmúlt évszázadait egészen napjainkig.
Mikor merült fel a helytörténeti gyűjtemény kialakításának az ötlete?
A budafoki, pontosabban a kerületi helytörténeti gyűjtemény ötlete körülbelül. 30 éves. A rendszerváltás idején, 1990-1991-ben úgy gondoltuk, hogy a Péter Pál utcában erre a célra megszerzünk két 19. századi épületet, amelyek akkor magántulajdonban voltak. Iszonyatos nagy költséggel járt volna az épületek felújítása. 5-6 évente mindig jöttek az újabb ötletek, hogy hol kellene létrehozni a gyűjteményt. Amikor a mostani épület megüresedett, akkor realizálódott, hogy teljesen fel kell újítani, és alkalmas lehet egy képzőművészeti galéria és egy helytörténeti gyűjtemény kialakítására. Ez az épület 1928-ig szolgált a kerület városházaként, és később is a köz érdekeit szolgálta. Nevét Horthy Miklós kormányzó felesége nevéről kapta, Purgly Magdolnáról, aki egész életében szívén viselte Budafok sorsát, több szociális jellegű kezdeményezést indított el a kerületben, amellyel a rászorulók élethelyzetén segített.
Eredetileg az volt az elképzelés, hogy az egész épület a helytörténeti gyűjteménynek ad otthont, amely nemcsak Budafok, hanem a 22. kerület, vagyis Nagytétény és a Baross Gábor Telep helytörténetét is bemutathatja. 2 évvel ezelőtt dőlt el véglegesen, hogy csak a 90 nézetméteres, első emeleti területen lesz kialakítva a helytörténeti anyag. Egyértelművé vált, hogy nem lehet múzeumot kialakítani ilyen kis térben, viszont a modern technika felhasználásával van lehetőségünk interaktívan, vetítéseken keresztül információt megosztani az érdeklődőkkel. Az épület mellett található az 1904 óta működő Kossuth Lajos utcai Általános Iskola, amely egykor a dél-budai régió egyetlen polgári iskolája volt. Úgy gondoltuk, hogy az iskola közelsége miatt érdemes egy múzeum- pedagógiai műsort is kialakítani a diákoknak, ahol a kerület történetét mondanánk el, fókuszálva a lényeges dolgokra. Van egy interaktív játék, amely időspirálon keresztül mutatja be a település történetét, az ókortól napjainkig.
Az első teremben egy óriás kivetítőt helyeztünk el székekkel, ahol körülbelül 30 féle témájú kisfilmből válogathat a közönség. A teremben lévő üvegvitrinben olyan tárgyakat mutatunk be, amelyekkel Budafok-Budatétény-Nagytétény lakossága az évek során kapcsolatba került. Gyönki Viktória történész, muzeológus ötlete volt, hogy hagyjunk ki egy üres sort a vitrinben, hátha hoznak még a lakosok talált tárgyakat. Ez hasznos ötletnek bizonyult, mert az egykori Zománc Gyár egyik, 1920-25-ös emblémával ellátott zománcozott teáskannáját nemrég behozta egy idősebb hölgy, ami igen nagy érték.
Bemutatunk eredeti, az 1890-es évekből származó Törley és Francois poharakat is, amelyek a város borászatával, pezsgőgyártásával kapcsolatosak, és amelyekből nagyon kevés maradt meg. Egy budafoki mesternek a csempével kirakott, míves sparhertkályhája is bemutatásra került a térben.
A szomszédos teremben egy megvilágított térképbemutatót helyeztünk el, ahol a katonai térkép mellett Budafok régi városrendezési térképe is látható, illetve egy 1929-ben készült eredeti színes térképe Budafoknak, ami nagyon értékes.
A kiállítás egyik leglátványosabb bemutatott tárgya a Schachtelnek nevezett hajótípus 1 méteres, kicsinyített mása. A németek a 18. században Schachtel hajókkal jöttek le a Dunán, hogy a török megszállás miatt elnéptelenedett Közép-Magyarországon új otthonra leljenek. Promontor a 17. század végére szinte lakatlan területté vált, csak a hegyen lévő kőbányák működtek, 20-30 kőfaragó tengette itt az életét. 1698-ban Savoyai Jenő herceg megszerezte az egész Csepel-szigeti, ráckevei uradalmát és a Duna jobb oldalán lévő lakatlan Promontort is megvásárolta. Savoyai Jenő kapitánya kezdte el a német ajkú lakosok betelepítését a Rajna vidékéről, a Duna forrásának környékéről. A német kitelepítők Ulmban fogadtak révkalauzokat, mert onnan volt hajózható a Duna. 4-6 héten keresztül 10-12 méter hosszú és 3-4 méter széles chattereken csorogtak le a Dunán.
Egy csónakon 1-2 család utazott. A mai Hunyadi János utca elején lévő egykori Kutyavilla vendéglőnél álltak meg pihenni a hajórakományok, mielőtt a Budai vámhoz érkeztek. 1712-ben, hivatalos egyezményben támogatták Promontor betelepítését azzal, hogy akik ide jöttek szőlőt művelni, bármennyi területet kaphattak művelésre, és emellett még 7 év adómentességet, mivel 7 év alatt fordul termőre a szőlő. A környéken a promontori óvörös lett a legelterjedtebb bor.
A tárlat másik különleges tárgya a 4. századi vörös bevonatos kerámiakancsó, amelyet 1858-ban találtak Tétényben a budai vasútvonal építése során, valószínűleg a 2-3. századból származhat egy késő római sírból. A nagytétényi Campona castellum területén háromszor végeztek ásatásokat, 1935-ben Paulovics István kezdte el a castellum feltárását, majd az 50-es évek végén Fülep Ferenc a Nemzeti Múzeum főigazgatója folytatta a kutatásokat, az 1990-es évek végén pedig dr. Kocsis László vezetésével történtek ásatások.
Az egyik üvegtárlóban Tétény-Budafok területén talált középkori, a 13-15. századból származó használati eszközöket, kályhacsempét, pincekulcsot állítottunk ki. A szőlőművelés 1886-ig volt Promontor területén jelentős, ekkor cserélt nevet a terület, s lett Promontorból Budafok. Ekkor jelent meg a filoxéravész, amely 10 év alatt a szőlő 95 %-át kipusztította. Nagy vízigényű gyárak telepedtek majd Budafokra, úgy, mint a zománcgyár, a papírgyár, a szeszgyár. A lakosság egy része ezekben a gyárakban dolgozott, a nagy része pedig a borospincék alkalmazottjaként kereste meg a kenyérre valót. Budafok-Tétény területén 80-120 km-es pincerendszer található, amelyekbe a filoxéravészt követően az ország szőlőtermelő vidékéről jöttek gazdák, hogy a pincéket borászkodásra használják. Több digitális elem kapott helyet a kiállító térben, egyik interaktív játékkal például nyomon követhetjük a szőlő útját a bor előállításáig.
A következő terem a 19-20. század fordulójának lenyomata, amelyben a budafoki vendéglők virágkorából villantottunk fel ízelítőt. Budafokon az 1890-1910-es évek között 38 komoly vendéglátó egység volt, amelyek nagy része több teremmel, kuglipályával rendelkezett. Ezekben a vendéglőkben jöttek létre az első kulturális egyesületek. Itt volt törzsasztala a hajómolnárok, a kádárok, az asztalosok szervezeteinek, az ő nevükhöz fűződnek az első karitatív szolgáltatások is a kerületben. A Kutyavilla vendéglő a városházával egy magasságban volt a Duna partján, 1965-ben az akkori árvíz miatt bontották le. Ebben a villába járt rendszeresen Krúdy Gyula, aki itt ismerkedett meg Bródy Sándorral. A vendéglő arról is ismert, hogy a 30-as évek végén az egyiptomi királlyal is itt kóstoltatták meg a híres magyar halászlevet. A vendéglőnek állandó cigányzenekara volt.
Budafok másik híres vendéglője a mai Gyár utca elején lévő Macskacsárda volt, amit a Dörflinger család nyitott meg 1858-ban. Különlegessége, hogy lófogadó állomása is volt, ahol megpihentek a lovak.
Karlbauer Sebők vendéglőjében a vízimolnárok gyűltek össze minden héten szerda délutánonként. A Péter Pál utcát a pesti vendéglátósok bérelték ki a boraik tárolására. A leghíresebb bérlő Baldauf Mátyás volt, aki az Erzsébet híd pesti oldalán a híres Mátyás-pince alapítója.
Az utolsó helységben a szocializmus idejéből találhatók relikviák. 1963-ban kezdték el a budafoki kísérleti lakótelep, más néven a József Attila utcai lakótelep tervezését, Tenki Tibor építész vezetésével. Az akkori legmodernebb technikák jelentek meg itt: az alagútzsalus, csúszó zsalus, középblokkos, paneles technológiák. Ennek a korszaknak a híradástechnikai eszközeiből állítottunk ki néhányat. Az 1960-as évek közepén gyártott televízió is megjelenik, mint műtárgy, amelyen korabeli filmeket vetítünk. Néhány régi kerületi kiadványt is bemutattunk, Tétény-Promontor első kiadásait is megtekinthetik a látogatók.
Garbóci László helytörténész azzal a gondolattal zárta tárlatvezetését, hogy folyamatosan gondolkodnak arról kollégáival, hogyan bővítsék a kiállítás anyagát, de ez a törekvés a hely szűke miatt nem egyszerű feladat. Szerencsére a digitális eszközök korszerű felhasználása pótolja a műtárgyak bemutatását.
